Mikor máskor indulhatna el a horrorrajongói kultúra saját geek rendezvénye, ha nem Halloween közeledtekor? Az október 26-ára időzített Halloween HorrorConon a Roboraptor szerkesztősége is lehetőséget kapott a részvételre. Vérfagyasztó sikolyok és néhány kisebb hibától, mondhatni gyerekbetegségtől eltekintve határozottan pozitív élmények vártak bennünket. Beszámoló.
Az utóbbi évek egyik legörömtelibb geekségügyi fejleménye volt, hogy hazánkban is egyre nagyobb teret kaptak a MindenféleConok. Az immár több évtizedes múltú, sci-fi fókuszú HungaroCon mellett szintén elég régen fut és nagy népszerűségnek örvend a főleg animés, videojátékos MondoCon is. A világszerte hagyományosan legfelkapottabbnak számító geek összejövetelek azonban, a képregényes, képregényfilmes ComicConok csak pár éve jelentek meg ilyen formában hazánkban. Miközben más képregényes összejövetelek már elég régóta futnak nálunk, a con-jelenség mintha most ért volna el akkora közönséget, hogy érdemes legyen próbát tenni vele. Kisebb léptékben szintén több éve fut a GeekCon, ahol a különböző popkult területekhez kapcsolódó szubkultúrák találkozhatnak egymással.
2024-ben pedig megérkezett a legújabb zsánercentrikus popkult összejövetel, a Halloween HorrorCon.
A rendezvényt a Halloween Itthon csoport és a GeekCon hozta tető alá. Ahogy az a nevéből is következtethető, a horrorrajongók megszólítása mellett a hazánkban is egyre népszerűbbé váló halloween őrületet hivatott meglovagolni. Mert akár tetszik valakinek, akár nem, a halloweenezés itthon is rendszeresen megtartott szokássá vált. Az egyébként ártalmatlan, ellenben piszok szórakoztató sötét mókát még mindig érthetetlen és kifejezetten káros előítéletek kísérik itthon. A tökvonaton viszont nincsen fék: évről évre egyre nagyobb mennyiségben lepnek el minket a diszkontláncok és hobbiboltok halloween csomagolásba bújtatott termékei. Mert ha valahonnan mégis érheti kritika az egész jelenséget, az valószínűleg a kapitalizmus működési jellegét tekintve lehet jogos. Ahogy egyre elterjedtebbé válik a szokás, úgy jelennek meg nemcsak az idényjellegű, „pumpkin spice” ízesítésű, vagy koponya- és denevérformájú termékek, de az indokolatlanul összeboszorkányozott csomagolások is. Ez a fajta átlátszó halloweenbaiting pedig még azok számára is visszatetsző lehet, akik eleve imádják a narancs-fekete kombinációt és a szörnyfigurákat.
Szerencsére a HorrorCon folyamán ezzel a jelenséggel nem igazán futottunk össze, hanem ténylegesen a horror és a halloween kultúrkör rajongói szentelhettek pár órát a hobbijuknak. Ahogy az pedig a hasonló eseményeknél lenni szokott, sokan érkeztek az alkalomhoz illő sminkben és jelmezben, olyanok is, akik nem mérették meg magukat a cosplayversenyen. De szép számban láttunk horrorfilmes és metal merchbe bújt látogatókat is.
Kifejezetten üdítő volt látni, hogy a számunkra is kedves zsáner ennyi kreatív energiát megmozgat az emberekben.
A GeekCon és a Halloween Itthon csoport közreműködésében tető alá hozott rendezvényről pedig nyugodt szívvel kijelenthető, hiánypótlónak bizonyult. A Ferencvárosi Művelődési Központnál igen népes és lelkes tömeggel találkozhattunk, köztük gyerekes szülőpárokkal is. Az eladók között meglepően szép arányban voltak jelen saját portékájukat értékesítő kézművesek és művészek, valamint ritkán látható, hatalmas méretű, mozgó dekorációkat is lehetett kapni. Vérszomjas, keresztényellenes sátánistákat viszont nem láttunk. Összességében tehát nem volt hiány érdekes programokból, és a jövőre nézve talán még bővül is ezek száma és tematikai választéka. Ehhez persze hosszabb időtartamra is szükség lenne. Az érdeklődést látva nem lennénk meglepve, ha igény mutatkozna egy többnapos rendezvényre.
Az első magyar HorrorCon elsődleges színtere a művelődési ház színházterme volt. Itt zajlottak a legfontosabb események, és ennek kapcsán merül fel egy kritikai észrevétel is. A HorrorCon túlságosan a színházterembe koncentrálódott, pedig máshol is voltak események: a művelődési ház második emeletén szerepjátékszoba várta az érdeklődőket, az első emeleten pedig horrortémájú fényképezkedésre volt lehetőség. A helyszínen a lépcső elég félreeső helyen volt, és az események nem voltak igazán meghirdetve, ezért igencsak szemfülesnek kellett lennünk, hogy megtudjuk, nem csak egy szinten zajlik a Con. Ilyen szempontból a megfelelő tájékoztatást a jövőben érdemes lenne hatékonyabban felépíteni.
Na, de mi minden történt a színházteremben? Mindenekelőtt a Halloween HorrorCon házigazdája-játékvezetője köszöntötte a megjelenteket. Ez az illető a Ghost együttes frontemberének, Papa Emeritusnak a maskaráját öltötte magára, és komolyabb összegbe mernénk fogadni, hogy zenekari frontemberi tapasztalata is van. Ugyanis éppen úgy beszélt és kiáltozott hozzánk, mintha koncerten lennénk. Ez a stílus az egész napi szereplését végigkísérte, melynek következtében bármely esemény bármely résztvevője azzal az élménnyel lehetett gazdagabb, hogy úgy olvasták be a nevét, mint egy koncerten a banda legimádottabb slágerének címét. A házigazda a szóviccekkel sem fukarkodott, így tudhattuk meg például, hogy „Ország gyöngye, aranya, horrormegye Baranya. Kivéve Komlót” – mely utóbbi egyébként súlyos tévedés (annyit mondunk: A székkészítő). Szereplési vágyban és elhivatottságban tehát nem volt hiány,
a házigazda lelkiismeretesen, fáradhatatlanul vezényelte végig az egész rendezvényt a színházteremben, amiért ezúton emeljük virtuális pápai tökfödőnket a később fel-felmerülő kritikáink mellett is.
A HorrorCon felvezető eseménye egyfajta mini rövidfilmfesztivál volt, amit a Halloween Horror Stúdió szolgáltatott a nagyérdeműnek. Körülbelül ötperces rövidfilmek egymásutánjához volt szerencsénk, amelyekről elmondható, hogy, nos, nem újítják meg és nem is állítják feje tetejére a rövidfilmes horrorműfajt. Szerencsére nem is adták jelét semmi efféle törekvésnek: könnyed, szórakoztató, a zsáner sablonjait fejük tetejére állító, egészséges mértékű önreflektív humorral átitatott alkotásokat láthattunk, amelyek kedves, szerethető amatőrsége csalhatatlan lakmuszpapírja volt a társulat vegytiszta horrorrajongásának. A rövidfilmek élvezeti értékét egyértelműen ennek a rajongásnak a hamisítatlan kisugárzása adja: néhány – jó értelemben véve – őrült arc időt-energiát nem kímélve, mindenféle professzionális háttér nélkül – vagy azt nem használva – létrehoz valamit az általa imádott zsáner tiszteletére. Ez önmagában véve szuper dolog, ráadásul a rövidfilmek nem egyszer egészen szellemes csavarokkal játszották ki az elvárásainkat. Színészi játékról, élethű dekorelemekről nincs értelme beszélni, a rövidfilmes blokkban az önfeledt és önreflektív nevetésé volt a főszerep.
A rövidfilmeket táncelőadások sora követte, ami a HorrorCon egyik legfurább része volt, de egyáltalán nem rossz értelemben. Az előadók egy-egy horrorfilm témájában, látványelemeivel adtak elő egy-egy produkciót. Voltak csoportos előadások és egyéni fellépések is. Időnként a zene és a téma talán intenzívebb, „vadabb” mozdulatokat is elbírtak volna. Viszont mindegyik fellépőn látszott, hogy rengeteg energiát fektettek a felkészülésbe, a lelkesedés és rajongás ebben az etapban is lejött a színpadról. A közös tánc Michael Jackson Thrillerére kifejezetten adekvát zárása volt az egyébként kicsit talán túl hosszú blokknak.
A programterv nem hagyott pihenést – és erre mindjárt bővebben is rátérünk –, máris következett egy panelbeszélgetés. Ennek résztvevői – a moderátor mellett – a Stranger Things két szinkronszínésze, Ágoston Péter (Steve) és Kálmán Barnabás (Dustin). A harmadik meghívott vendég, Stern Hanna (Max) sajnos végül nem tudott eljönni. Ez nagy kár, de a műsoron szerencsére nem hagyta rajta a nyomát: a két szinkronos látható élvezettel és lelkesedéssel válaszolt a kérdésekre, egy huncut másodpercig sem merült fel a haknizás vagy az unottság gyanúja.
Érdekes információkkal gazdagodhattunk a szinkrongyártás kulisszatitkairól, a szakma változásairól és a szinkronosok személyes benyomásairól, élményeiről.
A kérdések többnyire jók és adekvátak voltak, de volt közöttük, amit egyszerűen nem szinkronszínészektől kellett volna megkérdezni. Gondolunk itt mindenekelőtt arra, mit várnak a sorozat ötödik évadától – ezt a kérdést gyakorlatilag bármelyik résztvevőnek fel lehetett volna tenni, ugyanolyan érvényes választ adtak volna rá, mert semmivel sem tudnak kevesebbet vagy többet, mint azok, akik majd, ha eljön az idő, a hangjukat adják az új részekhez is. Ennél kicsit problémásabb, hogy a moderátor szemlátomást nem igazán volt a helyzet magaslatán. Könnyen lehet, hogy rutintalan vagy lámpalázas volt, az sem kizárt, hogy simán csak felkészületlen, de a mondatai vontatottan hangzottak, körülbelül mint a hivatalnoké, akinek lassan lejár a munkaideje, miközben az ügyfelek és az akták nem fogynak. Ez nem rontotta különösebben az élményt, a vendégek, mondhatni, elvitték a show-t a hátukon, mindazonáltal ezen a fronton a jövőre nézve elférhet némi erősítés.
A Halloween HorrorCon következő beszélgetése a CineGore magazin szerzői, Szilágyi László, Iván András és Gulyás „Murphy” Gábor között zajlott Szabó Zoltán „Zoo_Lee” moderációjával. Azaz zajlott volna – legalábbis számunkra, és még jó pár néző számára. A probléma az volt, hogy a műsorok immár több mint két órája szünet nélkül követték egymást. Egy zárt, levegőtlen színházteremben, zavaróan szűk széksorok között kuporogva ennyi idő egyszerűen sok. A hivatalos programterv szerint egyetlen szünet volt várható 14:40-kor, akinek ennél többre volt igénye, az belátása szerint hasíthatott magának időt az éppen futó műsorokból. Így tettünk mi is, és tartottunk egy hosszabb levegő- és üdítőszünetet. Ezt kifejezetten fájlaltuk, mert a CineGore-osok online horrorkritikáról szóló beszélgetése is bizonyosan tartalmas volt, de szükségünk volt némi levegőre. A következő alkalmakra nézve mindenképpen javasoljuk a nagyobb körültekintést a szünetek lehetőségét illetően. Ezzel együtt az Asirah hastánc csoport tematikus előadását is kénytelenek voltunk kihagyni.
A horrorkvízen viszont már megjelentünk.
A kérdések tapintatosan úgy lettek kiválasztva, hogy a hardcore horroristákat ne izzassza meg túlságosan.
Egy alap zsánerismereti háttérrel is elérhető volt a sikerélmény, ahol még a kezdeti helytelen válaszok korrigálására is volt lehetőség. Válaszolni „szigorúan” jelentkezéses alapon lehetett, az „első” jelentkező kiválasztása nagymértékben a játékmester önkényén múlt, de ez nyilvánvalóan könnyed szórakoztatás volt, amit a nézők is poénra vettek.
A kvíz után kiderült a következő GeekCon dátuma (november 30-december 1.), és érkezhettek a cosplayverseny résztvevői. A hazai cosplayesek horror kategóriában is bizonyították kreativitásukat, a jópofa jelmezek mellett egészen impozáns ruhakölteményekkel és performanszokkal találkozhattunk.
A hivatalosan beiktatott szünet után ismét a hazai horrorsajtó került a középpontba. Gulyás „Murphy” Gábor és Szabó Zoltán „Zoo_Lee” immár Böjtös Gáborral, a Fangoria és a Borzongás egykori főszerkesztőjével kiegészülve beszélték át a honi horrormagazinok történetét. A kilencvenes évekbeli Pokoli rémület és a már említett magazinok mellett szóba került az online Harvester is, a magazinok közötti kapcsolódásokat, változásokat pedig jó hangulatú sztorizgatások és anekdoták sűrű során keresztül ismerhette meg a nagyérdemű.
A tombolahúzás és a cosplayverseny eredményhirdetése után egy sikolyverseny következett, ami váratlan módon vált a rendezvény legérdekesebb pontjává, jó és rossz értelemben egyaránt. A színpadra érkező versenyzők egy decibelmérő segítségével tudhatták meg, hogy ki sikít a leghangosabban. Velőtrázó sikolyokból pedig nem volt hiány, maradtak néhányan olyanok is, akik már nem fértek a mikrofonhoz. Az viszont hamar kiderült, hogy a versenyzők jobban bírták tüdővel, mint a műszer skálával.
Egész sokan kiakasztották a hangmérő kütyüt, aminek következtében köztük egy döntőre került sor, ahol már a színpad túloldaláról mérték a hangerejüket.
És itt érkezett a verseny szürreális, félreértésekben gazdag konklúziója. A sikolykirálynő és -király címét ugyanis olyanok vihették haza, akik a rögtönzött döntőben nem is szerepeltek (merthogy nem akasztották ki a műszert). A színpadon álldogálók mellett a nézők sem értették az ezután következő mozi bejelentését és a kínossá váló „technikai” csendet. Kis idő múlva a szervezők igyekeztek kárpótolni a döntősöket, de az itt tapasztalható tévedéssorozat némi figyelemmel megelőzhető lett volna, és az amúgy meglepően szórakoztató műsorszámnak sem keserű szájízzel lett volna vége. Az említett mozin már nem maradtunk végig, de akik elég bátrak voltak a maradáshoz, azok a Scream! jóvoltából a Baghead – Halottakkal suttogót borzonghatták végig.
Az első Halloween HorrorCon összességében egy hiánypótló, jópofa kezdeményezés, ahol mindent megkaphattak a látogatók, ami egy contól elvárható. A színes programok mellett számos vásárfiát is haza lehetett vinni, de különböző szerep- és videojátékokba is belekóstolhattak. Kár azért néhány elkerülhető, de mégis kissé kellemetlen hibáért, melyek ha végeredményben nem voltak túl súlyosak, de nélkülük mégis teljesebb lett volna az élmény. A rendezvény létrejötte mindezekkel együtt örömteli, kifejezetten jó benyomásokkal távoztunk, a jövőben pedig lesz idő javítani a kisebb-nagyobb bakikat. Az érdeklődést látva pedig egy nagyobb helyszín vagy több nap is kijárna a hazai horrorünnepnek. Mert igény láthatóan van rá.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
