Kaotikus, néhol lovecrafti világ, elátkozott szerelmesek, gótikus hangulat, és félvér vámpír főhős – jól bevált klisék egyesülnek egy üdítően egyedi filmmé a D, a vámpírvadász: Vérszomjban, ami megtekinthető a Prime-on.
A nagy háborúk után, a széthullott civilizáció romjain kaotikus mesevilág épült fel. Démonok és vámpír nemesek élnek az emberek között, a technológia összefonódik a mágiával, miközben a világ lassan, de rendíthetetlenül tart a pusztulás felé. Az új rendszerben nagy lett a kereslet azokra a szörnyvadászokra, akik jó pénzért megvédik az embereket a náluk erősebb mágikus lényektől. D a vadászok legjobbja – hírneve ellenére azonban a legtöbb városban nem látják szívesen. A csendes férfi ugyanis dhampir, egy ember és egy vámpír félvér gyermeke, és mint olyat, egyik világ sem fogadja be igazán. Mikor elvállalja egy eltűnt lány megkeresését, akit egy vámpír nemes rabolt el, rivális vadászcsapatok erednek a nyomába, és arra is rá kell döbbennie, hogy a legnagyobb fenyegetést egyáltalán nem a célpontja jelenti – sokkal nagyobb erők kezdtek mozgolódni a háttérben.
A D, a vámpírvadász: Vérszomj Hideyuki Kikuchi regényeiből készült – a film a harmadik kötet, a Demon Deathchase adaptációja. A regénysorozat eddig 41 kötetet élt meg, és több mint 17 millió példány kelt el belőle világszerte, ezzel a valaha volt legeladottabb light novelek közé tartozik. Az anime változatokon kívül mangák, videójátékok, és audio drámák is készültek belőle. A sorozat népszerűségéhez valószínűleg hozzájárult az egyedi, sötéten melankolikus hangulat, és a klasszikus, gótikus horrortörténetek ügyes kombinálása a posztapokaliptikus sci-fibe hajló világképpel.
Rengeteg híres vámpírfigura jelenik meg a világban, néha összemosódnak a műfaji határok a kozmikus horrorral is, és ez együtt megteremti az utánozhatatlan D, a vámpírvadász atmoszférát.
A magányos szörnyvadász formulára épülő történeteknek egy nagy átka, hogy igazából egyetlen karakter az, akire fókuszálunk, hozzá kell kötődnünk, különben ki fogunk esni a világból. A D, a vámpírvadász ezt szépen feloldotta – egyrészt D eleve remek protagonista. Első benyomásra klasszikus, sötét, fekete köpenyes figura, aki minden ügyet meg tud oldani, minden konfliktusból győztesen kerül ki… jó nézni, ahogy egyszerűen csak létezik és vagány, de nem kifejezetten izgalmas. Ugyanakkor kezdettől fogva árad belőle egyfajta mély szomorúság és magány (Tanaka Hideyuki és a magyar szinkronban Szabó Sipos Barnabás is fantasztikus munkát végzett ennek átadásában), érezzük, hogy több van benne ennél. Ahogy pedig a történet halad előre, különböző emberek néznek rá erre a karakterre, újabb és újabb villanásokat kapunk abból, hogy a maga csendes módján mennyi apró kedvességre és jóságra képes, és már egyszerűen csak fáj a sorsa. D tragédiája ráadásul nem oldódik fel (miről szólna akkor a további 38 kötet?), így a film végéig maradhat gombóc a torkunkban.
Másrészt pedig a film mellékszereplői is érdekesek. Mayerling és Charlotte románca csöpögős ugyan, és aki nem nyitott egy klasszikus, kicsit Rómeó és Júlia jellegű szerelmi történetre, annak sok is lehet. De szembeállítva az olyan vámpír-ember párosokkal, mint Edward és Bella, példaértékűek. A sötét világban, miközben mindenki a saját céljait űzi, ez a két karakter üdítően egészséges, láthatóan megvan köztük a kellő bizalom, kommunikálnak és támogatják egymást a nehézségeken át. Lehet nekik szurkolni, viszik előre a történetüket, és az ellentétük D-vel nagyon erős. Kezdettől szeretnénk, hogy a főhős megpróbálja megérteni őket, és akár az oldalukra is álljon, de a saját félvér mivolta és az, hogy retteg a gondolattól, hogy még egy gyereknek át kell élnie az, amit neki, folyamatosan meggátolja benne, hogy valóban empatikus legyen. Leila, a rivális vadászcsapat női tagja is egy érdekes barát, ellenpont, akár plátói szerelmi szál a főhős számára – vagány, céltudatos nő, akinek megvannak a saját démonai, de végig fejlődik. Nagyon izgalmas eleme a történetnek, ahogy lassan elkezdi embernek látni D-t, felismeri az érzéseit, a gyengeségeit, és képessé válik rá, hogy támogassa is. És persze ott van az állandó, cinikus humorú szimbionta, ami D bal kezében él, és ami a megjegyzéseivel néha oldja kicsit a hangulat sötétségét.
A D, a vámpírvadász: Vérszomj esetén a történet és a karakterek mellett a grafika is meggyőző. Minden képkockája kidolgozott és egyedi. Gyönyörű kézzel rajzolt animáció, ami abszolút elengedhetetlen ahhoz, hogy életre keltse ezt a hátborzongató világot. Minden animátori döntésnek szerepe van – a színek általában sötétek és tompák, de ez csak azt éri el, hogy még erősebb és hátborzongatóbb az, amikor a végső harcokban tényleg tűzvörösen jelenik meg a vér. A karakterdizájnok különlegesek, és sokszor kifejezetten jól sültek el a változtatások a regényhez képest. A zene szintén kiváló, a hangok pedig a japán, és meglepő módon a magyar szinkron esetén is fantasztikusan lettek kiválogatva. Néha előfordulnak az animeszinkronokra jellemző hibák, túlzott artikuláció, különösen az idegen szavak esetén, de nem zavaró, és különösen a már említett Szabó Sipos Barnabás (D) és Soleczki Janka (Leila) azok, akik egészen elképesztőek.
A film egyetlen hátránya talán, hogy tényleg kell hozzá egy hangulat és egy ízlés.
Ha az ember nem kedveli kifejezetten a gótikus vámpírhorrort, vagy irtózik a romantikától, akkor valószínűleg érdemesebb más animét keresni. D történetében nem gyakori a humor (csak a bal keze szolgáltat néhány kellemes megjegyzést), nem igazán van feloldás, tényleg rátelepszik az emberre, és készen kell állni arra, hogy kicsit magunkhoz öleljük azt a sötét melankóliát, ha igazán értékelni akarjuk. Bőven vannak elgondolkodtató kérdések és látványos harcok, de ez az a fajta animefilm, amit egyszerre kell műalkotásként és szórakoztató történetként értékelni, hogy minden oldalát megmutassa.
Ha viszont valaki szereti ezt a stílust, akkor nem is kell jobb film egy halloweeni estére.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
