J. D. Barker viszonylag hosszú idő után jelentkezett önálló regénnyel. A Zárt ajtók mögött pedig joggal kerülhet fel kategóriájának éves best of listáinak prominens helyezéseire. Spoilermentes könyvkritika.
J.D. Barker visszatért…
…pedig valójában el sem tűnt. Csupán annyi történt, hogy a kortárs thriller egyik legnépszerűbb szerzője az utóbbi időben az önálló regények helyett előtérbe helyezte a koprodukciókat. James Patersonnal közösen több regénye is napvilágot látott (például A zaj és A fekete özvegy halála), de Dacre Stokerrel közösen egy Drakula előzményregényt is megjelentetett. A Négy Majom Gyilkos-trilógiával ismertté vált szerzőtől azonban immár négy éve nem jelent meg tisztán saját iromány. A Szíve helyén sötétség és a Hívás után pedig a Zárt ajtók mögött is jelzi, hogy bizony számolni kell Barkerrel.
Pedig ahogy fentebb érintettük, akár el is tűnhetett volna.
A könyv megjelenését megelőzte egy kisebb botrány, ami a szerző saját elmondása szerint egy ártatlan véletlenből pattant ki.
Történt ugyanis, hogy a könyvet megelőző promóciós körben megkerestek néhány influenszert, akiknek szexuálisan kihívó módokon kellett volna reklámozni a könyvet. A megkeresettek között tévedésből volt fiatalkorú is. A kezdeti felháborodást pedig viszonylag gyors enyhülés váltotta fel, ami szintén arra utal, hogy az esetnek nagyobb volt a mediális füstje, mint a valóban látható lángja. Mindenesetre a könyv magyarul is megérkezett, nagyjából az eredeti nyelvű megjelenéssel egy időben, és Barker íráskészségére továbbra sem lehet panasz. Ha pedig nem is egyenes vonalú, de azért távolról rokonítható párhuzam is vonható a könyvet megelőző ribillió, valamint a regény témája között.
Ha Zárt ajtók mögött nagy a baj, segít az Édes & Pikáns
A Zárt ajtók mögött egy harmincas éveikben járó, cirka tíz éve együtt lévő párt helyez a középpontba. Az együtt töltött idő amellett, hogy összecsiszolta Abbyt és Brendant, épp annyira ki is kezdte kapcsolatukat. Brendan ugyanis egy üzleti útja során kis híján félrelépett kolléganőjével, amit azóta Abby rendszeresen a fejéhez vág, ez a konfliktus pedig mérges tüskeként ver éket a pár közé. Mi sem mutatja jobban azonban összetartásukat, mint az, hogy vállalják a párterápiát. A pszichológusnál pedig megismerkednek az Édes & Pikáns alkalmazással, ami játékos módon kínál gyógyírt a problémáikra. Teszi ezt elsősorban erősen szexuális jellegű kihívásokkal.
Az alkalmazás használata a kezdeti csetlés-botlások után úgy tűnik, ténylegesen összerázza a házaspárt. Hiába a programmal kapcsolatos furcsaságok és adatvédelmi aggályok, Abby és Brendan szívesen vetik bele újra és újra magukat a szexuálisan túlfűtött kihívásokba. A kezdetben ártalmatlannak tűnő app viszont egyre durvább tettekre kényszeríti a felhasználókat. Igen, kényszeríti: nem lehet ám csak úgy figyelmen kívül hagyni az Édes & Pikáns kéréseit. A program amellett, hogy hatalmas jutalmakat ajánl fel, zsarolásra is képes, például kompromittáló képek közzétételével. És még egyebekkel is, amelyek már erősen a spoilerveszélyzónába hajlanának. Abby és Brendan tehát nemcsak a kapcsolatuk, de már a saját, egymás és barátaik életéért is felelőssé válnak. Az app pedig, könnyen lehet, hogy sokkal több annál, mint aminek a pszichológus ajánlotta.
Elolvasta és megértette a felhasználási feltételeket?
Vajon hányszor találkozunk életünkben ezzel a mondattal? A többség pedig könnyelműen és türelmetlenül kattint az igen, elfogadom, és hasonló értelmű társait jelző gombokra. Pedig legalább a South Park vonatkozó epizódja óta tudjuk, hogy ez általában mégsem annyira jó ötlet. Életünket egyre jobban átszövik és meghatározzák a különböző programok, és gyakran egy-egy app telepítése során fel sem merül bennünk, hogy mire lehet képes az adott szoftver. Önként és dalolva, a következményekkel nem számolva adjuk át a fejlesztőknek a saját, apró részletekbe is belemenő adatainkat. Aztán meg nem győzünk felháborodni, ha a telefonunk állítólagosan lehallgat, vagy ha félelmetesen specifikus hirdetéseket kapunk.
Pedig az esetek túlnyomó többségében ténylegesen arról van szó, hogy a saját telefonunk sokkal jobb profilozóvá vált, mint Fox Mulder az FBI-nál.
Az Internet of Things (IoT) korában pedig nincs is nagyon más szüksége az íróknak egy jó kis morális pánik meglovagoló paráztatásra.
Barker pedig a Zárt ajtók mögött esetében ezt a jelenséget kihasználva épített fel egy kezdetben egyszerűnek tűnő, majd egyre szövevényesebbé váló narratívát. Mit szövevényessé: szinte nevetségesen bonyolulttá fajuló thrillert rittyentett a téma köré. És félreértés ne essék: a nevetséges itt közel sem pejoratív jelző, csupán a regényben rejlő szórakoztatófaktort hivatott jelezni. Mindenek előtt ugyanis a Zárt ajtók mögött nem akar több lenni egy számos szempontból okos, de inkább szórakoztató műnél. Az in medias res kezdés ráadásul pofátlanul megkapó módon képes berántani az olvasót, ami után nem is igen engedi el. Barker mesteri módon űzi a thrilleripart, és kifejezetten jeleskedik az olvasói érdeklődés fenntartásában. Stílusát filmforgatókönyvek dramatizált verziójához is lehetne hasonlítani, miközben ugyanúgy kihasználja a zsáner irodalmi fogásait is.
Cookie-k törlése
A Zárt ajtók mögött nagy váltása, hogy valamikor a féltávon túlhaladva egyszerre csak átmegy egy akció-thriller ponyvába. Na nem mintha ez önmagában negatívum lenne, de a kezdeti, tartalmasabbnak ígérkező premisszát ez a fordulat képes lehet eltéríteni. Barker azonban az utószóban is megjegyzi, hogy kritikusai szerint ő amolyan popcorn író. Ezzel pedig önmagában nem is lenne baj, mint ahogy igazából itt sincs. Sőt, a húzást simán lehet értelmezni akár amolyan meta-fricskaként is ezekre a kritikákra. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy akik kevésbé bírják ezt a stílust, de eredményesen vonódtak be korábban, nekik könnyen lehet csalódás a regény második fele.
Mint ahogy az is, hogy a Zárt ajtók mögött néhány fordulata messziről bűzlik, és már előre lehet sejteni néhány szereplő jelentőségét, motivációját. A kezdetben okosnak és aktuálisnak tetsző alapfelállás is hamar képes átcsúszni didaktikus semmitmondásba. Ki használ kit? Te az appot, vagy az app téged? Miben rejlik a hatalom természete? Tényleg csak a szex teszi a jó kapcsolatot? Tényleg mindent tud rólunk a készülékünk, és/vagy az internet? Ezen egyértelműségek és a ponyvajelleg összemosása a végkövetkeztetés is, ahol számos krimi és thriller klisé megjelenik. Kezdve a megalomán mesterelmétől, a mindvégig neki dolgozó mellékszereplőn át, a megtérő főgonosz-aspiránsig. Abby appfüggősége azonban értelmesebb magyarázatot kap a “mert csak” színvonalnál, és a személyes motivációi is szilárdabb talajon állnak így.
A szokásos klisék megjelennek tehát, de a kivitelezés minősége minden hátrányt képes lehet felülírni.
A némileg megúszós és alibizős befejezés persze sutának is tűnhet, de az idáig vezető út sok mindent képes felülírni.
Verdikt
J. D. Barker precízen helyezte el a Zárt ajtók mögött csehovi puskáit. Mindvégig figyel a cselekmény, a szereplők és környezetük apróságaira, hogy minél precízebben okozzon kaján örömöt az olvasóknak, amikor elsüti őket. Eleinte kevésbé tűnik hatásvadásznak és riogatónak, mint a hasonló témákat érintő screenlife filmek és sorozatok. Mindazonáltal persze egyértelmű túlzásai és didaktikus kijelentései is vannak jelen világunkról. Azonban a regény mégis egy olyan piszok szórakoztató mű lett, ami szinte nem hagyja, hogy letedd. Barker kifejezetten gördülékeny, élvezetes stílussal és jó tempóban adagolja az egyre borultabbá, de szórakoztatóbbá váló cselekményt. A történet végére érve pedig tuti, hogy kétszer is elolvasunk majd minden felhasznális feltételt, nehogy szexuális és/vagy gazdasági bűncselekmény áldozataivá váljunk.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
