Aki már olvasott Ms. Marvelt, tudja, hogy Kamala Khanból sosem elég. Aki pedig nem tudja, az az Egyszemélyes hadsereggel ugorhat be a legkönnyebben az élménybe – legyen fiatal lány vagy érdeklődő Marvel-rajongó.
Kamala Khan, a Marvel első amerikai-pakisztáni és muszlim szuperhőse az újvonalas Marvel-karakterek egyik legnépszerűbb tagja, teljesen megérdemelten. A róla szóló képregények ifjúsági történetként is üdítőek, otthonában, Jersey Cityben pedig tényleg a hétköznapok kézzel fogható hőse, miközben kulturális háttere is rendben van, nem csak PR mázként vonja be őt. Magyar nyelven sajnos kevés alkalommal találkozhatunk vele, sőt talán a nagy többség csak az MCU keretén belül: a jól indult, majd elsietett debütálásában, a Ms. Marvel sorozatban és a csúfos bukást magáénak tudó Marvelekben láthattuk. Akik esetleg a videójátékok terén sem mellőzik a Marvelt, azok az Avengers játékból is ismerhetik Kamalát.
Így minden Ms. Marvel-képregénymegjelenés öröm, továbbá tökéletes belépő lehet a karakterhez.
Többé-kevésbé ilyen célt tölt be a hazai kínálatban a Bubi Bolt gondozásában megjelent Egyszemélyes hadsereg is. A képregényhez sokat ad a Marvel Legnagyobb Hősei-sorban megjelent válogatás, de annak ismerete nélkül is érthető (nem mellesleg ez a másik magyarul elérhető, teljes egészében Kamala Khan-sztori). A Ms. Marvel-képregények 4. kötetének hat számát tartalmazza, ahol Kamala Khan már egy ideje beletanult a szuperhősködésbe, sőt mondhatni élete majdnem minden területén jól áll. Felvették a Bosszúállók (vagy Bosszú angyalai – ki hogy szereti magyarul) közé, az iskolai jegyei is jól állnak, a kalandorcsoport is halad, és a családjával is igyekszik minél több időt tölteni. De ez a sok minden kezd egyre kezelhetetlenebbé válni Kamala számára. Az egészen az sem segít, amikor megjelenik a környéken egy Harmónia nevű ingatlancég, akik ráveszik a helyieket, hogy kezdjék eladni értékes ingatlanjaikat. Ráadásul mindezt Ms. Marvel arca mögé bújva, amire Kamala nem adott engedélyt, nem is kereste senki ez ügyben, de mégis rajta csattan a népharag.
A lokálpatrióta Kamala Khan
Az Egyszemélyes hadsereg jelentős részét az ingatlancéggel való küzdelem teszi ki, azonban egy másik kisebb történet is olvasható a kötetben, ami egyfajta levezetése a keretnek, a túlvállaló lánynak. Így a képregény egyrészt egy tényleg tanulságos, a sablonokat levetkőző ifjúsági történet lesz, másrészt egy nyomozós irányba elmenő szuperhőskaland, ami pont attól lesz üdítő, hogy nem a világ, csak a hős otthona van veszélyben.
A Ms. Marvel-képregényben bár megjelennek a Bosszúállók, és szó esik nagy volumenű eseményekről, szerencsére mindez a történet fináléjáig háttérbe szorul.
Kamala tettein keresztül egy olyan aspektusa nyílik meg ennek a világnak, amire régen döbbenhettünk rá MCU-nézőként.
Arra, hogy változást leginkább helyben érhetünk el. Így az ingatlancéges nyomozás egy olyan feladat lesz Kamala számára, amivel közvetlen szeretteinek segít, amivel nemcsak a nagybetűs értelemben érezheti hősnek magát, hanem tényleg annak a barátnak, aki lenni szeretne. Igaz, közvetve csak, de a képregény arra is kitér, hogy Ms. Marvelnek mint helyi híresség, felelőssége van abban, hogy mit képvisel, és hogy mekkora meló ebből visszatáncolni vagy tisztára mosni magát. Bár ez csak egy aspektusa a küldetésnek, de a közösségi médiában zajló folyamatos megtévesztések miatt nagyon jó és fontos, hogy jelen van a téma. Tágabb értelemben pedig ezt az egészet a politizálás emberközeli, civil értelmében jeleníti meg, ahol szoros szerveződéssel tudunk erőt mutatni az ellen, ami rosszat tehet nekünk. Ez inkább a mellékszereplőkön keresztül jelenik meg (mint például Nakia, Kamala muszlim barátnője), de mint morális iránytű, fontos segítség lesz Ms. Marvel számára.
A továbbgondolások mellett G. Willow Wilson íróként nem feledkezik meg arról, hogy mégiscsak egy szuperhős képregényt olvasunk. A már említett akciódús panelek mellett Wilson szerencsére a Marvel-univerzum sci-fisebb vonulatához nyúl, amivel megidézi Pókember hasonló kalandjait is. Ennek mentén pedig az agytekervényeket jobban megdolgoztató nyomozást kapunk, amiben Kamala inkább logikai készségeire és leleményességére támaszkodik.
Egészséges megoldások túlhajszolt tinilányoknak
Az Egyszemélyes hadsereg egy okosan felépített Marvel-képregény, ám a hangsúly sokkal inkább Kamalán van. Hiszen a legnagyobb kihívása ebben a képregényben nem is az ingatlancég, hanem a saját teljesítménykényszere. A Marvelnek persze évtizedes tapasztalata van a problémákba ütköző tini hősök hiteles ábrázolásában, elég csak Pókemberre, Novára vagy a Szökevényekre gondolni, így nem csoda, sőt elvárás, hogy ez Kamala Khan esetében is működjön.
Talán ami plusz réteg itt, az az ifjúsági történetek (újabb nevén young adult) jól ismert sablonjainak felrázása.
Rögtön ott van például egy kellemetlen szerelmi háromszög, Bruno, Kamala és Bruno új barátnője, Mike között, ami a két lány szembenállásában is kicsúcsosodhatna. Már maga az alaphelyzet sem egyszerű, hiszen a szakítást/nem összejövést maga Kamala kezdeményezte (az előzményeket korábbi Ms. Marvel kötetek híján találgatni lehet), de ennek ellenére az új helyzet érzelmileg megviseli, az új lány megjelenésével féltékeny is lesz. G. Willow Wilson azonban ezt a pillanatot is arra használja, hogy elmélyítse főhősét, aki képes lesz felismerni saját hibáit és felülemelkedni a csábító rossz érzéseken, sőt olyan megoldásokhoz folyamodni, mint a kommunikáció. Olvasóként is sokkal élvezetesebb egy ilyen fejlődési utat olvasni, mint a folyamatos feszültséget, amit egy féltékenységi szál adhat, hogy meglegyen a dráma.
Ahol az olyan apróságok, mint egy szerelmi háromszög is ilyen üdítő, ott az átívelő tanulságtól is erőset lehet várni – az Egyszemélyes hadseregnél így is lesz. A mindig visszatérő bonyodalom, hogy Kamala meghasonlik a magánélete és a szuperhősség között, a női megközelítés miatt lesz újszerű és máshogy tanulságos, mint a korábban látott tini hősöknél. Kamala egy eminens lány, aki egy viszonylag konzervatív családból érkezik (ahol a vallás és az alapértékek is fontos életvezetők), ebből fakadóan pedig szeretne megfelelni mindennek. Viszont amikor valaki sok mindennel foglalkozik, ez szinte kivitelezhetetlen akrobatamutatvánnyá válik. Ms. Marvel is ezt a mélységet járja meg, hiába éli át ezt meg Jersey-n áttrappoló dinoszauruszokkal vagy patkányokkal. Az olyan rajzolók, mint Takeshi Miyazawa, Nico Leon vagy Adrian Alphona egy autentikus őrületet kerítenek ennek az érzésnek, kezdve a mindenhol nyüzsgő családdal vagy a négy égtáj minden sarkából érkező lézercsetepatékkal.
Az Egyszemélyes hadsereg egy gyorsan pörgő sztori, ahol minden képkockában történik valami apróság, fontos mozzanat, amire jó lenne, ha lenne idő, de nincs – teljesen jó értelemben, mert ennek itt és most így kell működnie.
A sodrást pedig a kedvesebb figurák vagy pillanatok lassítják – mint például Kamala bátyjának, Aamirnak egy nagy döntése.
Sokáig úgy tűnik, Kamala egyedül marad a problémájával, azonban Wilsonék, kicsit a szuperhősrajongói hátterére építve hozzák be bálványát, Marvel kapitányt. Mint mentor, látva a már kialakult helyzetet, olyan hősként tud viselkedni, akikre joggal néz fel az ember, mert nemcsak jó példával jár elöl, hanem támogató a bajban. Enélkül pedig Kamala nem tudna felnőni teljesen ahhoz, aki a képregény végére válik.
Verdikt
Az Egyszemélyes hadsereg bár a Ms. Marvel-képregénysor közepébe nyúl bele, szerencsére egy olyan ponton, ahol könnyen bekapcsolódhatunk. Nincs nagy és fontos Marvel-esemény, csak egy kamasz lány sok problémával, amihez fel kell nőnie. Mindezt pedig G. Willow Wilson okosan és empatikusan járja végig hősével, hűen más tini szuperhősök történeteihez.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
