Két év után jelentkezett új évaddal minden idők egyik legdrágább sorozata, A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi, az Amazon vezér Jeff Bezos szerelemprojektje. A folytatásra az 1. évad hibáiból valamelyest tanultak az írók. A 2. évad fókuszában most leginkább a gonoszok voltak, és ebben sikerült is újat, és izgalmasat mutatni. Sajnos ennek ellenére még mindig az érződik, hogy hiába a rengeteg pénz, ha nincs írói kompetencia. Enyhén spoileres kritika.
A hatalom gyűrűi igencsak megosztó sorozat. Sok szeretetet és sok utálatot is kap, és nem feltétlenül a rövid hajú vagy sötét bőrű tündék miatt. Sok fan egyszerűen nem értette, miért kellett sorozatot készíteni A Gyűrűk Ura világából, főleg úgy, hogy az egyetlen alapanyag, amiből az írók dolgozhatnak, az a trilógia függeléke. A Tolkien hagyatékát kezelő szervezet ugyanis csak a függelék jogait engedte át az Amazonnak (A Gyűrűk Ura és a Hobbit televíziós adaptációjának jogai mellett). E kapcsán felmerül – jogosan – hogy a pénz nem elég, és hiába ölnek milliókat a sorozatba, ha a történet nem hű Tolkienhoz vagy a világához, vagy a forgatókönyv nincs jól megírva. Az első évad vegyes kritikai fogadtatásra lelt. Nekünk alapvetően tetszett, de a története egy elnyújtott expozíciónak érződött.
A hatalom gyűrűi 2. évada egy hosszabb flashback jelenettel indít, ahol megtudhatjuk, hogyan is találkozott a Sauron/Halbrand (Charlie Vickers) és Galadriel (Morfydd Clarke). Ebből nemcsak megértjük, hogyan is került Halbrand a tünde útjába, de azt is, mi történt közte és Adar (Sam Hazeldine) között. Ezek után rögtön az 1. évad évadzáróját követő eseményekkel veszi fel a fonalat a cselekmény. Elrond (Robert Aramayo) megosztja Gil-galaddal (Benjamin Walker), kit is hagyott futni Galadriel. Sauron egy tünde, Annatar képében kísérti meg Celebrimbort (Charles Edwards) és veszi rá a további gyűrűk készítésére. Númenorban polgárháborús helyzet uralkodik, a törpök királyságában pedig Dúrin (Owain Arthur) az apjával való kapcsolatot próbálja rendezni.
A következőkben enyhén spoileresen összeszedtük, mi működött, és mi nem a 2. évadban.
Ami működött
A hatalom gyűrűi jóval nagyobb hangsúlyt helyezett a főgonoszokra és Adar és Sauron karaktereit remekül árnyalta tovább. Adar kapcsán megértettük, milyen kapcsolat is fűzi Sauronhoz, és miért próbálta megölni. Adar karakterénél volt egy színészcsere (Joseph Mawle távozott a sorozatból, őt váltotta Sam Hazeldine), de ez nem csorbította az élményt. Hazeldine remek választás volt a szerepre: karizmatikus és izgalmas gonosz, érthető motivációkkal. És bár előre sejtették a sorsát, sajnos az évadzáróban kissé dicstelen lezárást kapott a története.
Sauront pedig élvezet volt nézni: Eregionban a manipulálás és gaslight effektus egész sorát vonultatja fel.
Szórakoztató nézni, hogy környékezi meg Celebrimbort, majd vonja lassan a hatása alá nemcsak őt, de a többi tünde kovácsot is. És nemcsak Sauron ármánykodása az, ami a hatalom gyűrűinek elkészítésére ráveszi a tündét: a sorozat remekül ábrázolja, mennyire közrejátszott Celebrimbor hiúsága és becsvágya is az egészben. Charles Edwards előtt pedig le a kalappal, fantasztikusan alakította az eleinte naiv, majd önmagában kételkedő, végül őrület határán táncoló tündét.
És ami a jó oldalt illeti: a törpök szála ismét remekelt, a Hatalom gyűrűi egyik legjobb pillanatait adták Dúrin herceg családi viszályai. A finom humor jól működött, a feszültséget jól vezették fel, a törp király és fia kapcsolata pedig tele volt megható jelenetekkel. A tündéknél most is Elrond sztorija volt magasan a legjobb. Robert Aramayo még mindig nagyon érzi a szerepet, a gyűrűkhöz való szkeptikus viszonya és a közte és Galadriel közti feszültség pedig jól végigkövethető ívet járt be, aminek volt eleje, közepe, vége. Benjamin Walker is több életet vitt Gil-galad szerepébe, és egy sajátos, szarkasztikus humorral elegyítve. A Golden leaves c. dalban pedig megmutatta, milyen tehetséges énekes is.
És ha már zene, akkor Bear McCreary igazán kitett magáért. Bombadil Toma dala, Gil-galad éneke, de a 7. rész végén szóló metál nóta is mind remek és autentikus hangulatot festettek a sorozat világának. Azt pedig mondanom sem kell, továbbra is milyen gyönyörű a látványvilág. Minden részletre figyeltek, a kosztümökre, a páncélokra, de még a fényekre is.
Ami nem működött
Azért sajnos nem sikerült az íróknak minden korábbi hibájukat kiküszöbölni. Az 1. évadhoz hasonlóan itt is sok történetszál van, rengeteg karakterrel, viszont nyolc epizód nem elég arra, hogy mindent kibontsanak. Isildurról (Maxim Baldry) például jó néhány részre egyszerűen megfeledkeztek (nem mintha bántam volna, mert elég unalmas szál volt). Az Idegen sztorija az epizódok előrehaladtával szintén egyre kevesebb figyelmet kapott. Az Idegen és a félszerzetek utazása izgalmasnak indult, de összecsapott lett a vége, és érdekesebb volt benne maga Bombadil Toma (Rory Kinnear), mint a rejtélyes mágus kalandjai.
Nem járt jobban Númenor sem. Ez szál nagyon érdekesen indult, hiszen egyfajta polgárháborús helyzetet szerettek volna felvezetni, ahol a tünde hagyományokhoz hűséges emberek csapnak össze a múltjuktól elhatárolódó csoportokkal. A bukásához vezető utat szerették volna bemutatni és sok potenciál volt ebben, arról nem is beszélve, hogy Elendil (Llloyd Owen) és a lánya, Eärien (Ema Horvath) pont az ellentétes oldalakra kerültek. Azonban ahogy haladt előre A hatalom gyűrűi, nem kapott elég figyelmet ez a történetszál, és érthetetlen fordulatok követték egymást. Például Mírielt (Cynthia Addai-Robinson) egyik pillanatban letaszítják a trónról, majd újra ünneplik, aztán az évadzáróra hirtelen ismét közellenség lesz. Pharazón (Trystan Gravelle) pedig továbbra is egy egysíkú cselszövő maradt.
A szépen és jól felvezetett történetszálaknak aztán ad egy pofont az évadzáró.
Például Adar sorsa kifejezetten csalódás volt. Nem maga a végkifejlet a gond, hanem az odáig vezető út. Sokkal szemléletesebben is be lehetett volna mutatni, hogy az orkok hűsége meginog irányába. Különös fordulat, hogy az orkok meglátták Sauront és hirtelen oldalt váltottak. A hatalom gyűrűi 2. évada törekedett arra, hogy az orkok oldalát is bemutassa (és nem, szerintem nem volt gáz a babás jelenet), de az utolsó részben már csak őrjöngő köpönyegforgatók lettek belőlük.
Magamban megtapsoltam a 7. epizódot, ami az egyik legsötétebb, de legbevállalósabb rész is volt. A készítők beáldoztak pár karaktert, így Arondírt is, hiszen nem sok funkciója volt már az ő karakterének (maximum annyi, hogy amolyan tescós Legolasként nyilazott az ellenségre). Szívszorító volt az is, hogy hiába volt napkelte, a segítség bizony nem jött, a hőseink magukra maradtak. Ennek adott egy pofont a 8. rész, többek közt azért, mert Arondír sértetlenül rohangált, ki tudja, hogyan és a segítség is megérkezett. Az orkok panaszkodtak is Sauronnak, hogy túlerőben vannak, nem bírják már a harcot, majd a következő snittben a maréknyi tünde és törp menekül sebzetten, verten Eregionból. Jó lett volna egy kis konzisztencia itt.
A színészek nagyon odatették magukat, de Morfydd Clarke még mindig nem tud játszani és rossz mimikát használ. Ez leginkább a többi karakterrel való interakciókban látszik meg. Galadriel talán kevésbé arrogáns, mint korábban, de úgy tűnik, nem tanult a korábbi hibáiból és olyan bődületes hülyeségeket csinál, hogy fáj nézni. Adar alig erőlteti meg magát, és Galadriel mindent elmond neki, ezzel komoly veszélybe sodorja a tünde társait is. Ez utóbbi kapcsán semmi bűntudat nem emészti, egyszerűen csak annak a számlájára írja, hogy a gonosz megint becsapta.
A gyűrűk kapcsán pedig pont azt nem értjük meg, ami érdekelné a nézőket: hogyan működnek? Persze ha mágia, Tolkien se magyarázta el részletesen, hogy működött Gandalf botja vagy mágiája, de A hatalom gyűrűi elvileg a hatalom gyűrűiről is szól. Azt értjük, hogy gyógyítani képesek, vagy a törpök esetében segíti őket az ásásban. De nem látjuk és nem tudjuk meg például, hogy Galadrielt hogy gyógyították meg. Persze, a karakterek azt mondják, hogy még nem ismerték ki teljesen az erejüket, de azért ez elég vékonyka magyarázat.
Verdikt
A hatalom gyűrűiben még mindig érezni a Tolkien és világa iránti lelkesedést. A készítők elkötelezettek, lelkesek, a forgatókönyv pedig érezhetően javult az 1. évadhoz képest. Kár, hogy az utolsó rész elrontott bizonyos történetszálakat a teljes logikátlansággal. Még mindig érezni, hogy bizonyos szereplők történetei erőltetettek, elsietettek vagy feleslegesek. Hiába a világ minden pénze, és a gyönyörű látványvilág, ha a történet a szenved a rossz ütemezéstől és írói hibáktól.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
