Folytatódik Taylor Sheridan és Sylvester Stallone sorozata, a gengsztersztorit western hangulattal keverő Tulsa King, azaz Tulsa királya, mi pedig már megnéztük a 2. évad első három részét. Spoilermentes kritika.
Legutóbb ott maradt félbe a történet, hogy a Stallone által alakított főszereplőt, Dwight Manfredit letartóztatták. A Tulsa királya 2. évad pedig rögtön itt veszi fel a fonalat, és az első három részben láthatjuk az előző etapban történtek közvetlen következményeit. Emellett már itt, az elején felvezetnek két új, veszélyesnek ígérkező ellenfelet, akik nem örülnek a New Yorkból érkezett maffiózó terjeszkedésének.
A nyitórészek egyedüli lényeges problémája a sztorival kapcsolatos:
Dwightnak túlságosan gyorsan és egyszerűen sikerül kivágnia magát szorult helyzetéből, amitől egyrészt kissé kapkodósnak hat, másrészt utólag elveszi az 1. évad zárásának drámai élét.
Persze mivel a sorozatnak rövid évadjai vannak, meg lehet érteni, hogy a készítők nem akarták túl sokáig húzni a központi karakterük törvénnyel vívott harcát. Viszont ebből kiindulva talán szerencsésebb lett volna, hogyha inkább teljesen kihagyják ezt a feleslegesnek tűnő kitérőt a cselekményből.
Ugyanakkor ezért a hiányosságért bőségesen kárpótolni tudja a nézőt a Tulsa királya 2. évad. Leginkább azzal, hogy
kifejezetten hatásosra sikerült az új ellenségek bemutatása és a várható konfliktusok felvezetése.
Már az előző évad során látszott: ennek a sorozatnak a zsenialitása abban rejlik, hogy olyan karakterszínészeket válogattak össze, akik játékukkal és kisugárzásukkal remekül el tudják adni az untig ismert, sablonos figurákat is. Ez továbbra is igaz, hiszen a két új riválist Neal McDonough és Frank Grillo formálja meg, akik képesek úgy játszani az egydimenziós rosszfiúkat, hogy azok egészen irritálóan genyák legyenek, de azért mégse tűnjenek karikatúráknak. Remélhetőleg az évad további részében sem fecsérlik el a karaktereiket!
Az egész szereposztást nagyon jól eltalálták, de a színészgárda tagjai közül talán a leglátványosabban Sylvester Stallone lubickol a szerepében. Az pedig biztos, hogy ő egyértelműen jobban választott magának kisképernyős projektet, mint a FUBAR főszerepét elvállaló kollégája, Arnold Schwarzenegger. Hiszen
az „olasz csődör” számára igazi főnyeremény ez a sorozat, amiben elég egy laza és menő figurát hoznia, nem kell közben akciójelenetekkel nevetségessé tennie magát.
Nagyon jót tesz a főszereplő karakterének a Tulsa királyát átható önirónia is – az utalgatások az életkorára és arra, hogy mennyire idegen tőle a mai, megváltozott világ. Ennek a humorforrásnak a kihasználásával életszerűbbé tették, viszont szerencsére nem is poénkodnak ezzel olyan sokat, hogy a dolog unalmassá váljon, esetleg komolytalanná tegye Dwight alakját.
Alapvetően tehát a Tulsa királya 2. évad meg tudta őrizni az első etap erényeit, és a kezdő részek amellett, hogy szórakoztatók, fel tudják kelteni az érdeklődést a folytatás iránt. A westernes és maffiafilmes elemek vegyítése pedig továbbra is jól működik. Egyértelműen ígéretes az indítás.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
