Idén ötven éve, hogy először feltűnt a Marvel képregények hasábjain Rozsomák. A tömegpusztító fegyvernek indult, ám az évek során valóságos közönségkedvenccé vált karakter sikere jószerivel megmagyarázhatatlan, ugyanis a mogorva, iszákos hősnek egy kedves szava sem volt senkihez az évtizedek során, és vicceket sem nagyon durrogtatott. A rajongók azonban már tudhatják, hogy a zord külső mögött egy érző szív lapul – ezt pedig nem csupán a Deadpool és Rozsomák filmnek sikerült tökéletesen megfogni, hanem az Én vagy Rozsomák című kötetnek is. Kritika.
A Deadpool és Rozsomák valósággal letarolta a mozikasszákat, a film azonban nemcsak a Fox-os szuperhőséra tökéletes lezárását jelentette, de a már egyszer elbúcsúztatott karaktert is teljesen új alapokra helyezte. Az évtizedek során ugyanis rendre Farkasként hivatkoztak Loganre a filmekben, ami bizony nem csupán az Agymenőkből ismert Sheldon Coopert bőszítette fel, hanem vele együtt nagyon sok rajongót is. A Farkasról Rozsomákra történő átnevezés pedig nemcsak stilisztikai jellege miatt fontos, hanem a karakter megértése szempontjából is.
Logan ugyanis egy zömök, medveszerű, izmos testfelépítésű lény, épp mint a rozsomák, és bár az évtizedeken során rengeteg csapatnak volt tagja – többek közt az X-Mennek és a Bosszúállóknak is –, valójában egy magának való, öntörvényű hősnek mondható. A karakter összetettségét pedig tökéletesen mutatja be a Vad Virágok Könyvműhely által kiadott Mi vagyunk a Marvel sorozat ötödik része, az Én vagyok Rozsomák. A masszív, 320 oldalas keménykötéses “életrajzban” az 1974-es kezdetektől egészen 2009-ig találunk történeteket a karakterről, és annak legfontosabb eseményeiről.
A kötetben helyet kapó 12 sztorit remekül választották ki, ugyanis amellett, hogy nagyjából szabályos periódusonként kapcsolódunk bele Logan életének történéseibe, a rajztechnika alakulását és a karakter fejlődését is végigkövethetjük. Az első és az utolsó történet között például abban figyelhető meg a legnagyobb különbség, hogy a szőrös, állati vonások helyett sokkal emberibb megjelenést kapott a főhős. Így a kötet nem egy puszta válogatás, hanem egy jellemrajz is.
Rozsomák, a történelmi hős
Habár a karakter csak a hetvenes években bukkant fel a kockások hasábjain, egy a Hulk ámokfutását megakadályozni célzó ellenerő, története sokkal régebbre nyúlik vissza, egészen 1885-ig. James Howlett – ez Rozsi eredeti neve – szemén keresztül tulajdonképpen az egész modern történelmet végigkövethetjük, ugyanis az első világháborúban, a spanyol polgárháborúban, és a második világháborúban is megfordult a későbbi X-Men legendás alakja, sőt egy, a kötetben is megtalálható sztorin keresztül azt is átélhetjük, hogyan vészeli túl a náci munkatáborok borzalmait. A történetek azonban nem egy irreális, már-már propagandisztikus hőst próbálnak faragni belőle, mint Amerika Kapitányból, hanem egy, az igazságtalanságok ellen küzdő, átlag emberként mutatják be – épp csak szupererővel. Ehhez Rozsomák szóhasználata is sokat hozzátesz, ugyanis Steve Rogers-szel ellentétben teljesen hiányzik belőle a patetikusság, ami Kóbor Róbert fordításából is tökéletesen átjön.
Rozsomák képességeit tekintve egy Deadpoolhoz hasonló cheat code-nak tekinthető a Marvel Univerzumban, ugyanis eredeti csont karmait adamantiummal vonják be, így csapásai szinte mindenkire halálosak, öngyógyító képességének köszönhetően viszont gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Mégis, vagy éppen hogy emiatt élete során számos kormány használja bábként, több alkalommal törlik emlékeit, melynek hatására újra és újra le kell győznie a benne rejlő vadállatot. Ennek hatására egy dolog gyermekkorától kezdődően vele van: az öngyűlölet. Logan az egyik legtragikusabb, és leginkább azonosulásra alkalmas karakter az egész képregényes világban: próbál jól cselekedni, hibái miatt azonban folyamatosan konfliktusban áll önmagával, frusztrációját pedig rendszerint a hozzá legközelebb álló személyeken tölti ki. Így tehát hiába próbálják állatnak beállítani, a legemberibb karakter mind közül.
Tragikus hős státuszához pedig szerelmi viszonyai is alaposan hozzátesznek, amelyet talán leginkább Greg Rucka Álmok című története mutat be a legjobban a kötetben. A Marvelben jártas olvasók tudhatják, hogy első szerelme, Rose állati énjének válik áldozatává. Az X-Men tagjaként pedig csapattársa, Küklopsz partnerébe, Jean Greybe szeret bele, ám kapcsolatuk sosem lehet több plátóinál.
A lelkében tátongó ürességet pedig az alkohol és szivarfüst mellett végeláthatatlan missziók hadával próbálja meg kompenzálni, amiért a Lennél csak az én bőrömben című történetben maga Pókember is számon kéri. Ebben Logan hétköznapjaiba tekinthetünk bele, ahol délelőtt még a Bosszúállók tagjaként, este pedig már egyedül küzd az emberiségre fenyegetést jelentő gonoszok ellen. A levezetést mégsem az alvás, a reflektálás, vagy a barátokkal töltött idő jelenti számára, sokkal inkább az önpusztítás.
Mindenki hozzátett
Logan karaktere az évtizedek során rengeteg tehetséges művészt ihletett meg, akik történeteik és rajzaik által komoly mélységet adtak a karakternek. Ahogy az a kötetben is látható, 1974-ben Len Wein író és Herb Trimpe rajzoló még egy olyan fenevadnak képzelte el Logant, amely X-Fegyverként képes olyan szörnyekkel is elbánni, mint Hulk vagy Wendigo. Ezt követően azonban egyre komplexebb történetekbe helyezték bele.
A legtöbb X-Men karakter szülőatyjának, Chris Claremontnak a Sebzett farkas című történetén keresztül például megérthetjük a Logan fejében zajló vívódást emberi és állati énje között, amely bár visszatérő eleme a karakter életrajzának, végül mindig emberi énje kerekedik felül. Larry Hama aztán saját háborús élményeit vetítette ki a karakterre: ezért Logant a második világháborút megelőző spanyol polgárháború idejébe repítette vissza, amely azért volt fontos a karakter szempontjából, mert bár harci ereje mindenkinek nyilvánvaló volt, végre a taktikai és csapatvezetői képességei is megmutatkozhattak. Bár az évek során Logan megannyi fajsúlyos történet főszereplőjévé vált, a legerősebb talán a Ha/Vert, a Kingsmant és a Polgárháborút is jegyző Mark Millar munkája volt: A nullás számú rab című kockás. Ebben a történetben Logant egy önfeláldozó megmentő szerepében láthatjuk, aki saját szenvedése árán menti meg a kiszolgáltatottakat.
A Rozsomák első feltűnésének 50. évfordulóján kiadott Logantológia tehát egyfajta ünnepi kiadványnak tekinthető, még ha nem is mindegyik kulcsfontosságú sztori ment át a szűrőn. A felsorolásból talán a Sin City és a Sötét Lovag történetek megálmodójaként ismert Frank Miller és Chris Claremont 1982-es sorozatának hiánya érződik talán a legjobban. Emellett az is hagyhat némi űrt az emberben, hogy az egyes történetekből csupán néhány oldal jut az olvasónak, a többi helyet ugyanis a kiadótól megszokott módon ismeretterjesztő szövegek töltik ki.
Ezek habár érdekesek, és egy sor hasznos információt tartalmaznak az adott sztori háttértörténetéről, valamint ihletéséről, a kiadvány emiatt inkább tekinthető bevezetőnek, úgymond kapudrognak Rozsomák világába. Ha viszont rákapunk, akkor alaposan a zsebünkbe kell nyúlnunk, a karakter ugyanis az egyik legfoglalkoztatottabb hős volt a maga korában – volt, hogy havonta 15 sorozatban is szerepelt. A pénz mellett pedig időre is szüksége lesz olvasónak, ha minden történetet meg akar ismerni, ezek száma ugyanis minden bizonnyal az ezres tartományt verdesi.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
