Darren Shan szférákon átívelő fantasy története az ifjú Archibald Lox lakatmesterről még korántsem ért véget az első könyv befejeztével. A Bookaholic Kiadó elhozta nekünk a széria következő, várva várt trilógiáját A rab herceget (a kilenc könyvet három nagy részre szedve adják ki ezeket a Darren Shan könyveket hazánkban), amelyre valóban egy átvezető kötetként kell tekinteni a végjáték előtt. Kritika
A kezdetek – Az elveszett hercegnő
A mostohatestvére elvesztésének gyásztáncában tipegő Archie élete akkor fordult fel fenekestül, amikor megpillantotta a bérgyilkosok elől menekülő fiatal Inezt. A fiú úgy határozott, követi a lányt az ismeretlen világba, ahol a meggyilkolt lelkek kapnak még egy esélyt az újrakezdésre. Ezt a helyet nevezik Sodrásnak, amely olyan összetett rendszeren alapuló szféra, amelynek a működése talán még mostanra sem igazán állt össze az ember fejében.
Archie veszélyes kalandokba keveredett a lány társaságában, akivel időközben szoros barátságot is kötött. Ráadásul egy rejtett képességére is elég gyorsan fény derül, miszerint ő egy lakatmester, aki féreglyukakon keresztül képes átjárókat nyitni és utazgatni. Mindeközben pokolkutyák elől menekültek, vérfolyamban eveztek, szerencsejátékfüggő uralkodónővel viaskodtak. Kalandjaik során érdekes embereket ismertek meg, akik így vagy úgy, de segítették a lány küldetését. Ineznek egy politikai jellegű megbízása volt, ugyanis egy hercegnőt kellett biztonságban eljuttatnia egy fontos szavazásra.
Ha többet akarsz megtudni a kezdetekről és Az elveszett hercegnőről, akkor ebben a kritikában mindent megtalálsz:
Az Archibald Lox a magyar Darren Shan rajongók miatt jelenhetett meg hazánkban – Könyvkritika
Újra a Sodrásban – erről szól A rab herceg
Archie a Sodrásban átélt kalandok után, nem igazán találja a helyét a Születésben, azaz a valóságban. Bár akad túlvilági társasága az idős lakatmester Winston személyében, mégsem köti le a hétköznapi élet egyhangúsága. Egészen addig nem is veszi annyira komolyan tanonci teendőit, amíg egy rejtélyes zárral nem találja szembe magát. A Seven Dials-i ember arcú lakat feladja neki a leckét, miközben ellenállhatatlan késztetést érez iránta, hogy kinyissa. A Winstonnal töltött idő alatt tudunk meg egyre több érdekességet a Sodrásban történt egykori háborúról, az Öreg Kaszásról és egy olyan fiúról, aki hajdanán az öreg tanonca volt, de mindvégig kettős szerepet játszott.
Egyik nap, amikor Archie a szokásos idejét tölti a Seven Dials-i zár nyitogatásával megjelennek egykori üldözői, Pengés Orlan és Fejszés Argate, hogy magukkal vigyék a Rubin Birodalomba. Miközben üldözik, a fiú kénytelen ismét átlépni a szférák határát és a Sodráson keresztül Moszkvában köt ki. A fagyos helyen szinte esélye sincs a bérgyilkosokkal szemben, de annak köszönhetően, hogy sikerül megpingelnie Inezt (egyfajta riasztás a barátod felé, ha bajban vagy) megmenekül. Ekkor találkozik ismét a Sodrásbéli barátaival, akik egy újabb agyafúrt küldetésen törik a fejüket, hogyan mentsék meg az állítólagos veszélyben lévő Hiroto herceget. Ezzel együtt kvázi megpecsételődik Archie sorsa is, aki vállalja, hogy részt vesz a hajmeresztő megbízásban.
Grop, grop, grop!
A küldetés ott veszi kezdetét, amikor a kis csapat elindul a Topáz Birodalomba, ahol megrendezik a nagy köztiszteletnek és szeretetnek örvendő grop bajnokságot. A birodalmak között zajló sportmérkőzés a legkevésbé sem mondható barátságos küzdelemnek, ugyanakkor hosszú idő óta most rendeznek először ekkora bajnokságot belőle. Ez pedig kiváló terepet biztosít a herceg megmentésére/elrablására, amelyre azért van szükség, mert a kémek jelentése szerint a deszcendensek gyilkosságot terveznek ellene.
A gropról szóló részeket Shan igyekezett izgalmasan leírni, de sajnos pont az ellenkezőjét éri el. Nagyon elvonják a fókuszt a küldetésről és közben olyan érzést keltenek, mintha csak a töltelékként szolgálnának ennyi oldalon keresztül. Egy ponton még Archie is felháborodik, hogyan lehet fontosabb az uralkodóknak a grop, mint egy herceg sorsa, akinek az ügyét pár mondatban le is rendezik közvetlenül előtte. Ahogy Archie, úgy az olvasó is bosszús lehet egy kicsit olvasás közben, mivel olyan sok dolog van például a Sodrással kapcsolatban, amelyre még mindig nem kapunk megfelelő választ, helyette viszont kapunk még több gropot.
De akár a társadalmi berendezkedés tekintetében is lehetett volna még mit kifejteni, mert egyre bonyolultabb világképet kapunk. De még azt is hitelesebben kidolgozhatta volna a szerző, hogy Archie hogyan magyarázta ki a szüleinek és a gyámhatóságnak hitelesen az eltűnését. Abszolút semmi visszacsatolást nem kaptunk arról, hogy a mostohaszüleivel mennyiben befolyásolta a távolléte a kapcsolatát, hiszen nekik már van egy halott gyermekük.
Érződik azonban, hogy ebben A rab hercegben a szerző igyekszik valamicske egyensúly felé terelni az olvasót és karaktereket, hiszen többször is hangot ad annak, hogy nem minden deszcendens olyan gonosz, mint a bérgyilkosaink. Amellett, hogy a Famíliák között is vannak, akik a másik oldal felé húznak, állítólagosan ezt tiszteletben is tartják. Azonban ezt számtalanszor meg is cáfolja az oldalakon, egyfajta keretek közé szorítva főszereplőnket. Ahelyett, hogy ennyit szót áldozott volna a gropnak, betehette volna Archie-t egy olyan közegbe, ahol a másik oldal életét és szemléletét is jobban megérthette volna. Ilyen szempontból sokkal jobb, hogy ezeket a köteteket egyben adja ki a kiadó, ugyanis ha külön könyvként jelentek volna meg nem biztos, hogy megtartja az olvasóit.
Darren Shan könyvek-féle csavar
Mielőtt azt gondolnánk, hogy az író nem tartogat túl sok izgalmat a folytatásban, ne ijedjünk meg.
Kicsit lassabban ugyan, de beindulnak az események és végre felszínre tör az a jellegzetes horrorisztikus vonal, amely miatt annyira szeretjük a Darren Shan könyveket.
Archie kénytelen szembenézni olyan borzalmakkal, amelyek az elméjét ostromolják és hozzásegítik a karakterét ahhoz, hogy a kissé gyermeteg fiúból egy komolyabb és megfontoltabb tinédzserré válhasson. A traumákból való építkezés megerősíti Archie-t és egyre jobban hajtja a taktikai lépések felé, amellyel már felveheti a politikai harcot a felnőttekkel szemben.
Ugyanis A rab hercegben nem a hatalmas kalandozások viszik előre a cselekményt, hanem az egyre több információ, amelynek a birtokába juttatja az olvasót. A világépítés bonyolításával Darren Shan igencsak feladja a leckét az ifjabb olvasóknak. Még felnőtt fejjel is számos kérdést vetnek fel a féreglyukas utazások, a dimenziók vagy szférák közti átfedések, a meggyilkolt lelkek újra megölésének frusztráló miértje. Ráadásul ott vannak a bonyolult szabályrendszerek és egész jó és rossz ellentét kérdése. Mivel Archie szemén keresztül elég egyoldalúan látjuk a felállást, nem feltétlen lehet megítélni pár ember tette alapján egy egész birodalmat. És pont amiatt, hogy számos titokra még mindig nem derül fény, de közben egyre komplexebb képet fest elénk a szerző, alapjaiban rázza meg Archie szilárd világképét is. Mindeközben átevezünk lassan egy kamaszodósabb vidékre, ugyanis egy halvány vonalon a romantika is felüti a fejét a sorok között.
Várjuk ki a végét!
A több, mint hatszáz oldalas kötetre érdemes tényleg úgy tekinteni, mint egy átvezető szakaszra, amely előkészíti a terepet a nagy leleplezésekre. Archie visszatérésekor valószínűsíthetően már egy felnőttebb énjével fogunk szembesülni, hiszen a karakterfejlődése is ebbe az irányba mutat. A kérdés már csak az, hogy a barátok iránti szeretete és hűsége mikor fog a rejtélyesen kiforrott lakatmesteri tehetségével és tudásszomjával szembekerülni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
