Nagyban dübörög a mozikban Russell Crowe karrierje legfontosabb filmje, a Gladiátor második részének az előzetese. Amiben persze őt legfeljebb archív felvételeken láthatjuk, tekintve, hogy a húsz évvel ezelőtti film végén – megaspoiler – meghalt. A bő két évtizeddel fiatalabb Crowe “szellemének” megjelenése azonban nem pusztán nosztalgikus érzéseket kelt, de egy furcsa kontrasztra is rávilágít. Arra, hogy milyen filmekben játszott Crowe (nem is olyan) régen és milyenekben szerepel most. Az elmúlt pár évben ugyanis meglehetősen messze került a Gladiátor kaliberű szuperpordukcióktól. Sőt. De tényleg olyan gyászos lenne az összkép? Megnéztük az elmúlt bő egy év Russell Crowe filmjeit, hogy kiderítsük.
Russell Crowe A kategóriából történő, látszólagos kiszorulása olyan 2016-ra tehető, amikor egymást érte a (szenzációs) Rendes fickók (fájdalmas) és a (koránt sem szenzációs) Múmia reboot (nem túl fájdalmas) anyagi bukása. Az ezt követő években Crowe gyakorlatilag nem szerepelt igazán nagy, hollywoodi blockbusterben. Egyetlen kivétel a Thor: Szerelem és Mennydörgés. Ám az ottani alakítása (az élvezetesen ripacs Zeusz) is tökéletesen illeszkedik Crowe karrierjének eme mostani szakaszába, ami nagyon úgy fest, mint a “nyugdíjas nyaralás” színészi megfelelője.
Most már minden az élvezetekről szól, és már – miután karrierjében konkrétan mindent elért, amit színész elérhet – csak az a lényeg, hogy jól érezze magát a szerepben. Mindegy, hogy a film alig fog bevételt termelni, vagy hogy a kritikusok is hűvösen fogadják majd, ha a színész érdeklődését felkelti és lát a karakterben valamit, ami megragadja a fantáziáját. Kezd olyan lenni, mint a híresen munkamániás Nicolas Cage, aki hasonlóképpen választ szerepet. Ennek megfelelően Crowe elmúlt éve egészen termékeny volt. Idén három filmben is volt. Nézzük is, akkor, hogy milyenek ezek? Sikerül-e az Oscar-díjas színész óriásnak megőrizni a méltóságát a hozzá képest szokatlan (méltatlan?) (kb)B-filmekben? Vagy elindul a mémesedés Nicolas Cage-i útján?
A pápa ördögűzője (Julius Avery, 2023)
A Gladiátor megverekszik a Sátándémonnal, hogy megmentse (többek között) I. Franco Nero pápát. A többnyire kompetens B-filmes Julius Avery (Overlord) 2023-as horrorja talán a legemblematikusabb darabja a Russell Crowe hawaii inges “filmekben szereplek, mert az fun” korszakának. Már az alap koncepciójában (Gladiátor kontra Ördögember) számtalan mém rejlik. A Gabriel Amorth atya – aki valóban a vatikán fő ördögűzője volt – (ponyvásan színezett) életén alapuló film ugyan megpróbálja egy-két új tematikai elemmel bővíteni az ördögűzős filmek kánonját,ám ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel teszi.
Noha Avery filmje kezdetben megpróbál foglalkozni az ördögűzés esetleges pozitív és negatív pszichológiai hatásával, illetve azzal, hogy miként működik valójában. Ám a végére ezt természetesen a szőnyeg alá söpri.
Valódi lélektani dráma helyet maradt a mocskosul beszélő, gyerekdémon. Mint minden ilyen filmben Az ördögűző óta.
Ám, ami miatt a A pápa ördögűzője mégis jóval szórakoztatóbb tud lenni, mint a tucatnyi, sablonos Démonok között-film (és annak koppintásai/leágazásai), hogy végtére messze nem veszi magát olyan véresen komolyan. Noha – tekintve a felvetett fajsúlyosabb témát – kissé disszonáns, amikor átmegy teljes campbe. De az igazság, hogy a komolytalanság sokkal jobban áll neki. A lényeg úgy is a címszereplő. Russell Crowe pedig valósággal lubickol a tipikusan olasz, de tipikus pap szerepében. Noha a valódi – olykor igen sarkos állásokat tevő – Gabriel Amorth atyához nem sok köze van. Cserébe azonban egy roppant szórakoztató jelenség,egyfajta szellemirtó Bud Spencer. Élvezet nézni, ahogy móresre tanítja az ördögöt. 6 vespás olasz pap-raptor a 10-ből
Szunnyadó vérebek (Adam Cooper, 2024)
Legnagyobb sajnálatunkra Adam Cooper Sleeping Dogs című rendezésének semmi köze az azonos című, kultikus videojátékhoz. Ennél is sajnálatosabb, hogy ez, a 90-es évek thrillerjeit erősen idéző alkotás, nem pusztán kellemesen régi vágású. Hanem avitasan poros is.
Szunnyadó vérebek? Inkább Szunnyadó nézők! #kaccsint
Persze ez sem Crowe-n múlt. Ő olyan elhivatottsággal és komoly átéléssel alakítja az amnéziás, ex-alkoholista, ex-rendőrt, amire a film egyáltalán nem szolgált rá. Noha van pár hangulatosabb, vizuálisan erősebb rész, de sajnos sem ez, sem pedig a remek főszereplő nem tudja elfedni a fájóan klisés és kiszámítható forgatókönyvet. Ebben a filmben egy emlékezetkieséses nyomozó próbál felderíteni egy gyilkosságot, ha pedig azt hiszed, hogy már ennyiből kitaláltad a végső, velőtrázóan sokkoló fordulatot, akkor igazad van. Mert a Szunnyadó vérebek szinte pontosan oda fog kifutni, amire gondol a kedves olvasó.
Persze megvan a maga retro bája. Helyenként tényleg – pro és kontra – úgy érződik, mintha egyenesen 1997-ből teleportált volna ide. Ám sajnos sokkal komolyabban veszi magát, mint amilyen okos. És maga a cselekmény sem olyan izgalmas és feszült, hogy teljesen lekössön a kiszámítható fináléig – arról nem is beszélve, hogy az amúgy nem totálisan tehetségtelen Karen Gillan itt valami elképesztően rossz alakítást nyújt. Így a végeredmény sem több, mint egy tőről metszett ötpertizes TV film a Film+ késő esti műsor sávjából. 5 amnéziás nyomozó-raptor a 10-ből
Maga a pokol (William Eubank, 2024)
A drón hadviselés és a modern technológia örökre megváltoztatta a háború természetét. Mondja Maga a pokol főhőse, a terepen most először akciós drón-technikus. Meg a nagy lófaszt! Vágja rá marcona, veterán kollégája. Neki lesz igaza. Hiszen hiába az összes high-tech kütyü, a lényeg változatlan. Ki az, aki hajlandó bármit megtenni a túlélésért. Azaz ki tudja bármi áron megölni a másikat. Vagy, ahogy a veterán Fallout játékosok már jól tudják: “a háború sosem változik”.
Erről szól Maga a pokol is, ami ugyan semmi olyat nem mond a háborúról, amit már ne láttunk volna. Cserébe azonban veszettül látványos.
A becslések szerint alig 20 millió dolláros zsebpénzből készült filmnek szinte semmi joga arra, hogy olyan jól nézzen ki, ahogy.
Ám Eubank a szart is kirendezi belőle, miközben láthatóan minden fillérből kisajtolta a maximumot, felvonultatva szinte minden vizuális trükköt. Kreatív kameraállást, drón felvételt és legfőképp csodálatos – valódi pirotechnikával készített – robbanások garmadáját.
Ami azonban mégis valamelyest egyedi ízt ad a filmnek, az a drón hadviselés ábrázolása. Persze közel sem megy bele a téma által indukált morális kérdésekbe. Viszont a Crowe által alakított, Monstert szürcsölő, hawaii inges drón pilóta és “az igazi katonáK” kontrasztja egészen sajátos abszurd humort kölcsönöz a filmnek. Hiszen miközben az utóbbiak az életükért küzdenek, addig Crowe karakterének, mint egy irodai munkásnak “le kell raknia a műszakot”. Amíg a gyalogok a dzsungel poklából próbálnak kijutni, addig ő a menyasszonya bevásárlólistáját igyekszik megfejteni. Kár, hogy a film nem gondolta kicsit tovább ezt a párhuzamot. És nem állt bele jobban abba, hogy mennyire groteszk az, hogy a valódi háborúkat most már sokszor úgy vívják, mintha egy videojáték lenne. Hogy valaki 16:30-kor lebombázott egy kisvárost, majd 17:15-kor már azon gondolkodik, hogy a granolás vagy a chia magos müzlit vásárolja meg.
A Maga a pokol az év kisebb meglepetése. Ugyan a forgatókönyve helyenként igencsak elnagyolt, alulírott vagy butácska – a főgonoszról konkrétan semmi sem derül ki. Az akciójelenetek és Russell Crowe mellékszállának abszurdítása miatt azonban az összkép még is egy egészen kellemes, vasárnapi akció-matiné. 6,5 raptor-drón a 10-ből
Ördögűzés (Joshua John Miller, 2024)
Igen, a horrort korábban kerülő Russell Crowe most egy éven belül két – egymástól független – ördögűzős filmben is szerepet vállalt. Valahol azonban érthető, hogy mi vonzhatta az eredetileg The Georgetown Project munkacímen futó filmhez. Ellentétben ugyanis a film röhejesen fantáziátlan végső címével, az Ördögűzésben volt ötlet. A sátáni megszállás Az ördögűző remake forgatásán egy baromi jó alapötlet, amiben – horror és paródia szemszögből egyaránt – rengeteg potenciál lehetett volna.
Sajnos azonban ezek közül konkrétan semmit sem sikerült kiaknázni. Az forgatókönyvíró-rendező Joshua John Miller sorozatban hagyja ki a teljesen egyértelmű ziccereket. A horror jórészt hatástalan és rosszul rendezett, a film drámai részei pedig sablonosak, következetlenek és unalmasak. (Érdekesség, hogy Miller amúgy épp Az ördögűző főszerepét játszó Jason Miller fia. A hitvány végeredmény így még érthetetlenebb, hiszen egyaránt nem érződik az, hogy ez a film egy “szerelem-projekt” lenne és, hogy az alkotónak komoly személyes kötődése lenne a témához.)
Ördögűző után most a megszállott szerepében is kipróbálhatta magát. Az ő roppant élvezetes sátáni gonoszkodásai szolgáltatják a film kevés igazán szórakoztató elemét. Csak, hát ezekből tényleg alig kapunk ahhoz, hogy megérje végigülni egy minden más szempontból teljesen elvesztegetett másfélórát. Persze Crowe elhivatottsága így is megsüvegelendő, hogy még egy ilyen totálisan elfuserált alkotáshoz is igazi profiként áll hozzá. Nem rajta múlott. De, ha érdekel, hogy a Gladiátor lecsapja az ördögöt, akkor inkább várd meg A pápa ördögűzője már bejelentett folytatását. 4 sátán-raptor a 10ből
Vannak színészek, akik kiszállnak, mikor még tudnak. Nyugdíjba mennek, hogy még jobb formájukban maradjanak meg az örökkévalóságnak. Mások képtelenek otthagyni a színpadot. Az utolsó leheletükig játszanak, még akkor is, amikor már csak árnyékai önmaguknak. Az idén hatvanéves Russell Crowe láthatóan inkább az utóbbi kategóriába esik. Saját elmondása szerint is imádja a szakmáját. Bár bőven megtehetné, hogy nyugdíjaza magát, ezt csak akkor teszi meg, ha tényleg kiégne. De most még keresi az új kihívásokat és izgalmas karaktereket.
Ez pedig így is van jól! Mert akármennyi B-filmben is szerepel ő, úgy is a Gladiátor marad (meg a Szigorúan bizalmas, a Kapitány és katona, az Egy csodálatos elme esetleg a Rendes fickók). Színészileg mindent elért, amit el lehetett. Így miért ne érezhetné jól magát olyan szerepekben, amiket csak a kihívás és önmaga miatt vállal el? És ez talán nekünk is érdekesebb annál, mintha beragadt volna egy kifulladt szuperhős franchise-ba, vagy a régi sikereit próbálná újra és újra felmelegíteni. De azért reméljük, hogy a jövőben a filmjei is képesek lesznek felnőni hozzá.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
