Lelkes ötletgazda, fantasztikus feszültség- és hangulatteremtő, valamint a bulldózererejű dramaturgiai félresiklások koronázatlan királya – ő M. Night Shyamalan, akiről minden jót és rosszat el lehet mondani, gyakran még egy filmjén belül is. Új mozija, A csapda kapcsán megfejtjük, ki is ő valójában, mit tett pályafutása során, és hogy miért nem probléma, hogy továbbra is odafér a celluloidszalaghoz. Portré.
Hatodik érzékkel összerakott filmek
Shyamalan filmek iránti szeretete 8 éves korában kezdődött. Ekkor kapta meg élete első kameráját, egy Super 8-ast, amellyel felszabadultan rohangált a család kertjében, azt hajtogatva, hogy ő márpedig filmrendező lesz. Rengeteg kisfilmet készített, lelkesen próbálgatva ötleteit – állítólag későbbi alkotásai közül nem egy ebben a korszakban bontott csírát. Apja a családi tradíciókat előtérben tartva őt is orvosként képzelte el, anyja azonban támogatta filmes ambícióiban.
Shyamalanék ekkor már Amerikában éltek, nem sokkal korábban költöztek el Indiából. Ahová a fiú már friss diplomásként, zsenge férfiként persze visszalátogatott – ezt az élményt rögzíti első nagyjátékfilmje, a Praying with Anger, amelyben saját magát játssza. Hindu gyökerei ellenére katolikus intézménybe járt, így aztán mondhatni több oldalról is kapta a vallást, és vele a hit, a misztikum kérdésköreire is érzékennyé vált. Ennek egyik első megnyilvánulása a Nyitott szemmel, amelyben egy fiatal fiú nagyapja halála után az élet és a halál nagy kérdései felé fordul, és magával Istennel szeretne dialógusba keveredni.
Shyamalanra ekkor már azért többen is felfigyeltek, bemutatkozhatott a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is, valamint megkapta a Stuart Little, kisegér írói feladatait. A nagy dobás azonban csak ezután következett. Történt ugyanis, hogy David Vogel, a Disney akkori igazgatójának megtetszett Shyamalan legújabb szkriptje egy halottakat látó kisfiúról és egy feleségétől elhidegült pszichiáterről, és felettesei beleegyezése nélkül megvette igen magas, 2 millió dolláros összegért.
Ez volt a Hatodik érzék, amellyel a filmes valósággal berobbant Hollywoodba.
A hideglelős kísértethistória hatalmas siker lett, 6 Oscar-jelölésig jutott. A kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla, a nézők lelkét pedig igencsak felkorbácsolták a vásznon történtek. Elég, ha csak annyit mondok: „Halott embereket látok.”
Shyamalan sok történetében válságba forduló, hétköznapi közösségek rejlenek. A Hatodik érzék csonka családjában az anya az apaszerepet is kénytelen magára vállalni, de ugyanitt említhetnénk a pszichiáter és felesége megromlott viszonyát. A Sebezhetetlenben közel a válás az önmagán különös képességeket észlelő David Dunn (Bruce Willis) és neje között; a Jelekben a családot összetartó anya halt meg egy tragikus autóbalesetben; A faluban a rokonok utcai támadás áldozatai lettek.
A nagyon is valós, húsba vágó helyzetekből azonban egy még ijesztőbb fenyegetés bontakozik ki. A megkeseredett közösségek egy természetfölötti, vagy éppen reális támadással kénytelenek szembenézni. Ám végül mindig felülkerekednek rajtuk, ami által a múlt sebeit is sikerült begyógyítaniuk. A jövőnk rajtunk áll, a mi elképzeléseink, erőnk által formálódik, vallja Shyamalan. Így talál újra egymásra a Jelek családja az idegenek elűzése után, amiben a túlvilágról üzenő anya is segédkezik, a férfi pedig visszatér papi hivatásához; a Hatodik érzék orvosa ezáltal képes végül elengedni szeretett feleségét, ahogy a halottlátó kisfiú is bevallja titkát anyjának, újra bizalmat adva kapcsolatuknak. A Sebezhetetlen házaspárja a furcsa események hatására nem válik el, David pedig fia megbecsülését is elnyerni.
Shyamalant pályája elején nem hiába hasonlítgatták Spielberghez és Hitchcockhoz. Hasonlóan két kollégájához, mesterien épít feszültséget (gondoljunk csak a Jelek sokat sejtető, de keveset mutató jeleneteire), előbbihez hasonlóan pedig szeret gyermekszínészekkel dolgozni. Ezzel mintha csak gondtalan gyermekéveihez gravitálna vissza, amikor saját magának készítette mozgóképeit. Na meg tudja, hogy az ártatlan gyermeki szemszög mekkora emocionális töltettel bírhat. Brutális, mindent átértelmező csavarjai viszont talán senkihez sem hasonlíthatóak. Ezekről Shyamalan még ma sem hajlandó lemondani, és ez sokszor nem szolgálja jól a filmjeit.
Rendező a vízben
Érdekes kérdés, mikor és miként kezdett félresiklani az indiai pályája. Minden bizonnyal A falu jelentette a fordulópontot a shyamalani életműben. Ugyan anyagilag ez a film is sikeres lett, de a közönség nem fogadta olyan jól, mint az előző munkáit. Az ítészeknek sem tetszett, úgy vélték, a direktor túl sokat vállalt. A világtól elzárt, puritánul élő közösség életét és a két főszereplő románcát remekül ábrázolja, de közben majdnem egy óra telik el, mire mindenkit elhelyez a táblán és elindul a történet, a visszatérő végső csavar pedig már egy kissé erőltetettnek, feleslegesnek hat.
Shyamalan egy önmagába belefeledkező alkotó benyomását kezdte mutatni, aki ráadásul a vélt vagy valós kritikákra sem volt képes kifinomultan reagálni.
A Lány a vízbennél indult el végképp a lejtmenet. A 2006-os film tulajdonképpen egy élőszereplős mese, amelyben a társasház medencéjében felbukkanó sellőlányt a tutyimutyi házmesternek (Paul Giamatti) és a többi lakónak kell hazajuttatni a nimfák birodalmába. Shyamalan ezt az általa kitalált fabulát mesélte gyermekeinek lefekvés előtt, ami nagyon megható, a történet azonban már kényelmetlenül lassan csordogál. De ami sokkal nagyobb felháborodást keltett, hogy a védjegyének számító cameo-szerep itt már jóval több egy jópofa kikacsintásnál. Egy igencsak fontos mellékszerepben tűnik fel: egy írót alakít, akinek műve meg fogja váltani a világot. A megkérdőjelezhető döntések sorozata azonban itt még nem ér véget. A rendező előző munkáját ért kritikákra is igyekezett válaszolni. A filmből iszonyatosan kilógó, sótlan filmkritikus karakter csúnya halált hal, felzabálja egy szörnyeteg.
Nem túl meglepő módon Arany Málna-díj lett a jussa a fenti produkcióért, a renoméját pedig Az esemény csak tovább rombolta. A didaktus üzenettel bíró ökohorror minden, csak nem ijesztő, amikor pedig a mára mémmé vált mondat elhangzik („Jön a szél!”), mindennek vége. A rendező ezt követően bérmunkákba menekült. Az utolsó léghajlító és A Föld után Shyamalan legrosszabb filmjei, mégsem lenne igazán fair csak az író-rendezőn elverni a port. Ezek az erős stúdiónyomás által készített pöcegödör-blockbusterek ugyanis alighanem nélküle sem futottak volna be gigászi mozgóképes pályafutást.
Megfogyva bár, de széttörve nem
Noha nagyívű megváltástörténeteit valószínűleg már örökre az ezredfordulón hagyta, részleges rehabilitációját követően sem lehet azt mondani Shyamalanra, hogy ne munkálkodna benne ambíció.
Belekóstolt a sorozatok világába (Servant), a Sebezhetetlen folytatásaival megcsinálta a maga szuperhős-univerzumát (Széttörve, Üveg), és csak úgy ontja magából a pofátlanul jó alapötletből kiinduló horror-thrillereket (A látogatás, Kopogás a kunyhóban, Idő, A csapda), amelyeket aztán nem rest egy-egy írói huszárvágással alaposan felforgatni, és ezzel minimum megosztóvá tenni a végeredményt – de hát ő már csak ilyen. Mindezek mellett pedig igyekszik a szintén művészi babérokra törő gyermekei útját is egyengetni: Ishana lánya rendezői bemutatkozását, A figyelőket produceri minőségben segítette, Saleka zenei pályafutását pedig A csapda koncertmiliőjében szeretné előre mozdítani.
Shyamalan nagyfokú rokonságot mutat Nicolas Cage-dzsel – és nem csak azért, mert egy kisebb szünet után valamelyest ő is visszakerült az élvonalba, vagy legalábbis annak közelébe. Cage-hez hasonlóan Shyamalan sem iparosa a filmvilágnak, sokkalta inkább annak őszinte művelője és csodálója. Aki nem a pénz vagy a hírnév miatt csinálja, amit csinál. Hanem azért, mert ezt szereti a legjobban tenni a világon. Ez még a leggyatrább alkotásaiból is kiviláglik.
Felmerülhet a kérdés, vajon hogy őrizte meg Shyamalan művészi integritását, a végső vágás jogát ennyi megosztó alkotás után is? Hát úgy, hogy egy ideje már saját pénzből gyártja filmjeit, saját cégével, a Blinding Edge Pictures-szel. A filmes nemrég kötött megállapodást a Warnerrel: Shyamalanék szállítják a filmterveket, a Warner pedig segít a forgalmazásban. Tipikus kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad szituáció. A deal első két filmje A figyelők és A csapda volt.
Bár filmjeit száz közül is mindig fel lehet ismerni, sosem forgat ugyanazzal a gárdával. Folyamatosan keresi az új impulzusokat. Többek közt ezek miatt is valószínűbb, hogy előbb lapozzuk fel finoman szólva sem tökéletes filmográfiáját, mintsem hogy megpróbáljunk jóllakni valami átlagos, könnyedén felcserélhető streaming szeméttel. Szeressük vagy utáljuk hát (vagy éppen mindkettőt egyszerre), Shyamalan még sokáig velünk marad. Ez a fentiek tükrében pedig egyáltalán nem baj.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
