Ha a dél-koreai sorozatok kerülnek szóba, óhatatlan a Squid Game (Nyerd meg az életed) emlegetése. A Veszélyes alku (Bargain) lehet az első olyan rokonlelkű streaming sorozat, ami ha hatásában nem is, de minőségében mindenképp felveszi a versenyt a neves előddel. Hasonlóan társadalom- és kapitalizmuskritikus, de nincs híján a fekete humornak sem. Amiben mégis kiemelkedik, az a technikai megvalósítása, aminek segítéségvel még a kisebb és nagyobb hiányosságait is sikerül lepleznie. Spoileres kritika.
A streaming koreai módra
A Squid Game ritkán látott sikere után minden streaming szolgáltató igyekszik kivenni a részét a nagy koreai sorozatboomból. Ám még maga a Netflix sem tudta megismételni a koreai üdvöskéje eddigi sikerét, legyen szó akár hasonszőrű alkotásokról (A nyolcas műsor), disztópikus webtoon adaptációkról (A kézbesítő), vagy konkrétan a Squid Game reality feldolgozásáról. Az Amazon Prime is kínál ugyan dél-koreai sorozatokat (pl. Death’s Game, Island), és a Maxon/Disney +-on is található néhány dráma és krimi, de ezeken a felületeken még várni kell az igazi koreai sorik előrenyomulására. A Paramount viszont egy dél-koreai médiakonglomerátummal kötött együttműködése után összesen hét sorozatot készíthet el koprodukciós gyártásban. A Paramount+ felületére már korábban megérkezett a Yonder című sci-fi/dráma, a megállapodás második darabja pedig a Veszélyes alku (Bargain). A rövidfilm alapján készült széria itthon a SkyShowtime felületére érkezett, és már minden szempontból méltó kihívónak bizonyulhat.
A sorozat elsősorban azonban technikai fronton tud versenytársai fölé emelkedni.
A Veszélyes alku ugyanis egy folytatólagos snittnek álcázott felvételként van tálalva.
Önmagában ez a formai megvalósítás persze nem újdonság. Láttunk már teljes egészében így készített filmeket (pl. 1917), és a kortárs akciófilmek is egymásra licitálnak, hogy ki tud vagányabb és hosszabb kaszkadőrpornót a nézők elé tenni. Az viszont, hogy egy egész sorozat így legyen elkészítve, elég szokatlan. Talán a Veszélyes alku is kezdetben egy hosszabb filmnek készült, amit alátámaszthat az epizódok szerkesztése is. Az egyes részek végén érkező cliffhangerök a következő részben ugyanis pontosan megismétlődnek, csak már a folytatással együtt. A főcímet és a redundáns jeleneteket kiszerkesztve így akár egy teljesen folyamatos filmélményt is kaphatnánk, ahol értelmét veszti az epizodikusság. Mindenesetre a technikai bravúrokra szüksége is van a sorozatnak, mert kicsit mélyebbre nézve előbukkannak a hiányosságai is.
Mitől veszélyes az alku?
A Veszélyes alku nézésébe talán úgy a legjobb belevágni, hogy minél kevesebbet tudunk a történetről. Ezt már csak azért is nehéz megtenni, mert az előzetes anyagok, a felvezető cikkek (a sorozat eredetileg 2022-ben mutatták be, majd 2023 őszén, globálisan pedig mostanában) szükségszerűen elárulják a sztori alapját. Pedig a felvezetés nagyon ügyesen terel. Innentől viszont spoilerek következnek.
Egy tehetős(nek látszó) férfi érkezik egy hotelbe, hogy ott lefeküdjön egy magát szűznek hirdető lánnyal, Csujonggal (Jeon Jong-seo).
Az aktusért persze nem kis pénzt fizetne. De ha nem áll ki az üzletből, még nagyobb árat fog.
A hotel ugyanis egy szervkereskedelemmel foglalkozó gengsztertanya, a lány pedig az új donorok becserkészésével foglalkozik.
A licit azonban hamarosan félbeszakad, amikor egy földrengés sújtja a környéket. Az összeomló épületből kijutni próbáló túlélőknek nincs könnyű dolga. Az ott tanyázó gengszterek parancsba kapják, hogy a lehető legtöbb emberrel végezzenek. Csujong, a boncasztalra készített férfi, és az egyik veséjére licitáló fiú közös erővel kénytelenek felvenni a harcot a kijutás érdekében. Csujong azonban azt is tudja, hogy ha az épület tetejére érnek, megüthetik a főnyereményt. Közben persze mindenféle veszélyes alkukba kell bocsátkozniuk.
Áruba bocsátott testek
A Veszélyes alku csendes, visszafogott nyitánya után rendszeresen dobálja be az őrültebbnél őrültebb fordulatokat. Amiről kezdetben azt hittük, hogy egy egyszerű prostitúciós ügy, arról hamarosan kiderül, hogy veszélyes csapda. A veszélyes csapda még extrémebbé válik a földrengésben összeomló épülettől. Soha senki sincs biztonságban, az adrenalindús, pörgős jelenetek pedig gondoskodnak arról, hogy a sorozat végig fogva tartsa a figyelmet.
Egyértelműen egy olyan cselekményközpontú narratíváról van szó, amiben
fontosabb szerep jut az élet-halál küzdelmeknek és kiszámíthatatlan fordulatoknak, mint a sztori mélységének, vagy a karakterek kidolgozottságának.
A Veszélyes alku kifejezetten jó abban, hogy el is terelje a figyelmet a hiányosságairól. Szereplői éppen bírnak annyi személyiséggel és eltérő háttérrel, hogy csörtéik közben ne is gondolkodjunk a jellemükön. Ráadásul a folyamatosan extremizálódó helyzetekben a karaktereknek is gyors reagálásra van szükségük, így akár úgy is tűnhet, hogy addig fixnek hitt személyiségek kezdenek el totálisan másként viselkedni. De ezzel mégsem a széria inkoherenciája bukik ki, hanem éppen rávilágít arra, hogy a szereplők mit képesek megtenni a túlélésért.
Ahogy az a sokemeletes épületeket középpontba helyező sztorikban (pl. Dredd, A rajtaütés, A platform) gyakran előfordul, a szintezésnek itt is külön szimbolikus jelentősége van. Mint ahogy annak is, hogy az egész hóbelevanc összeomlik már az elején. Felszínesen nézve is egyértelművé válik, hogy a Veszélyes alku a maga módján reagál a dél-koreai társadalom rétegzettségére. A gazdagok és szegények egyre inkább egymástól távolodó világának és a kapitalizmus gátlástalanságának kritikája kirajzolódik, de túlzottan mélyre azért nem hatol ennek boncolgatásban. Egy ilyen akciócentrikus sorozatnak talán nem is kell.
Készlethiány
A Veszélyes alku jogosan vádolható részleges kaotikussággal is emiatt, ugyanakkor az események láncolatát nézve miért is ne akarna káoszt teremteni? Ez a zabolázatlanság a zsánerjellemzőkben is tetten érhető: egyszerre akar feszült túlélő thriller és katasztrófafilm lenni, miközben sűrűn támaszkodik akció- vagy horrorfilmes megoldásokra is. A kamerakezelés azonban nem vesz részt ebben a káoszteremtésben, csak amennyire azt a formavilág megkívánja. Remegő, összevissza rángatózó kamerakép helyett fluid mozgások a jellemzőek, melyek csak időnként adják át a helyüket gyorsabb váltásoknak.
A Veszélyes alku a karakterépítés mellett viszont a sztori néhány elemét is elhanyagolva kezeli. Az persze nézői attitűdtől is függ, hogy egy-egy váratlan fordulatot mennyire tulajdonít valaki a véletlenre hagyatkozó, trehány írói megoldásnak. De tény és való, hogy a forgatókönyv gyakran hagyatkozik véletlenekre és hirtelen váltásokra, amelyek persze érthető döntésként is magyarázhatóak. Vannak azonban olyan fordulatai a vége felé, melyek nem teljesen indokoltak, vagy érthetőek a korábbi események fényében. Hogy a sztoriban keletkező kisebb-nagyobb lyukak a káosztól keletkeztek, vagy alkotói figyelmetlenségből, az már nem mindig egyértelmű.
Verdikt
Minden tetten érhető és rejtettebb hibája ellenére is, a Veszélyes alku egy piszkosul szórakoztató, vad utazás.
A nagyjából három órás, “egysnittes” felvétel amikor beindul, eszeveszett pörgést diktál, amiben dominál az akció, a feszültség és a brutalitás. Mellette azonban nem nézi hülyének a nézőket sem, amennyiben egy szimbolikus környezetbe helyezett társadalomkritikus darabként tekintünk rá. Éjsötét fekete humorával együtt igazi mozgóképes káoszt teremt, ami közel sem fogja mindenki tetszését elnyerni. Mint ahogy a végső, enyhén a Cloverfield Lane 10 csavarjára hajazó befejezés sem. De mindenképpen nagyobb a szórakoztató értéke, mint amennyire érdemes rugózni a hibáin.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
