A Webtoons képregény app nemcsak külföldi, hanem magyar alkotóknak is remek terep megmutatni, mire is képesek, ha képregényről van szó. A hazai online térből fizikai kiadványokkal érkező alkotók egyik új csillaga Kim Ketli, aki a szerzői képregények egyik legizgalmasabb debütálását mutatta fel a Sose kövesd a lidércpintyet!-ben.
A webtoon – fentről lefele olvasandó online képregény – 1997-es dél-koreai indulása óta igazi piaccá nőtte ki magát, amire bőven megéri építeni: elég csak a számos olyan koreai sorozatra gondolni, mint a Hellbound vagy a Tomorrow, melyek alapját webtoon adta, vagy a számtalan először a Webtoons appban debütált, majd fizikai kötetben is megjelenő történetre. Ez utóbbiból a hazai képregénykiadásban látunk is lecsapódásokat (például Bűnös beszélgetések vagy a hamarosan magyarul is megjelenő Solo Leveling), de nemcsak az ázsiai vonalon, hanem a nyugatin is. Ez utóbbinak a legismertebb példája a Lore Olympus, aminek a rajongói külföldön már a 7. kötet megjelenését várják (itthon a 3. kötetnél járunk).
A Webtoons olvasói és alkotói sikere annak szabad jellegében rejlik: az olvasó ingyen tudja olvasni a legfrissebb sztorikat, az alkotók pedig szabadon tölthetik fel alkotásaikat, ezzel könnyen eljutva az olvasókhoz.
Az app szabadságát természetesen magyar alkotók is felfedezték, akik a netes színtér után szintén elkezdtek a fizikai piacon is megjelenni. Bár nem beszélhetünk a magyar képregénypiac esetén millió dolláros csodasztorikról, hiszen itthon a képregény még mindig inkább hobbi, mint megélhetés, a Webtoonson alkotók megjelenése így is bőven színesíti a hazai kínálatot. Sőt, csak rádöbbent, hogy mennyi tehetséges rajzolónk van. Ugye az internet mint a legnagyobb elérésű csatorna hiába nagy, ha mégis túl könnyű elveszni benne. A 5Panels csapata, akik korábban több, neten alkotó rajzolónak adtak lehetőséget megjelenésre (pl. Ray Henderson), egy újabb alkotót tettek láthatóvá a szélesebb képregényes közönségnek: a Kim Ketli néven alkotó 3D-animátort. A Webtoonson és Tapason népszerű képregénye – ami 36 ezer feliratkozót tudhat magáénak –, a Never follow the wispfinch (Sose kövesd a lidércpitnyet!) immár hivatalos, papír alapú formában is elérhető.
Ezért kövesd a lidércpintyet
A történet egy szerepjátékozásból nőtte ki magát egy (neon) dark fantasyvé, ahol bár a mágusok felügyelik a varázsláshoz köthető tevékenységet, mégsem jóságos megmentőkre, sokkal inkább elnyomó, magukat mindenki fölé képzelő urakra emlékeztetnek, akik, ha kell (és szerintük sokszor kell), hidegvérrel ölnek embereket. A varázslókat szolgálja Eric végrehajtó is, aki egy nem túl kellemes feladatot kap: vissza kell terelnie és tanítványává fogadnia egy Ecolin nevű fiút, aki 12 éves korában szökött meg a máguskiképző központból. Az első ránézésre csak kellemetlennek ígérkező feladat azonban egyre jobban megrendíti Ericet és a rendszerbe belenyugodott hitét. Az akár rokonának is beillő fiú egyszerre idegesítő és szánni való suhanc, akinek lenne jövője a mágusok között, de lázadó ellenállásában mégis van valami jogos.
Bár Ketli elindít a Sose kövesd a lidércpintyet! első kötetében egy-egy titokzatos szálat a címbeli madárral és Ecolin múltjával, a lényegi történések inkább Eric és Ecolin párosára koncentrálnak. Dinamikájukban felfedezhetőek ismerős jellemvonások a hasonló, mester-tanítvány sztorikból, de ennek ellenére működik, sőt a kicsit ismerősség sem ront az élményen. Talán csak a két karakter közti túl nagy hasonlóság okoz némi zavart, de amint megvannak a fogódzkodók, mint például a más-más színezetű tincsek vagy a ruházat, már könnyebb dolgunk van. Ericet és Ecolint ironikusan pont a viták és a közös veszélyek kovácsolják össze egy olyan párossá, akik olvasói szempontból emocionális, a várható részek szempontjából pedig izgalmas, némileg kiszámíthatatlan alapot jelentenek az elkövetkezendőkre.
A cselekmény tényleg nem megy tovább a két főszereplő összecsiszolódásánál, de így is van annyira izgalmas és mozgalmas, hogy ne érezzük azt, csak egy pilotepizódot kaptunk.
Maga Eric és Ecolin biztosít elég összecsapást, de a cselekmény előrehaladtával a Sose kövesd a lidércpintyet! világa is tartogat számos meredek helyzetet. Az egyik legemlékezetesebb az alvilági piac, ahol egyik fordulat követi a másikat, egy igazi kilátástalan szituációba lökve a szereplőket, miközben az őket körülvevő világról is nagyobb képet kapunk. Itt is akadnak más fantasyből ismerős elemek, mint a rúnák használata, traumákból táplálkozó látomások, ám minden ilyenre jut egy érdekesebb elem is.
Hogyan lesz egy webtoonból kézzel fogható képregény?
A Sose kövesd a lidércpintyet! nemcsak karakterei vagy világa miatt megnyerő, hanem Kim Ketli fantasztikus rajzai miatt is. Karakterdizájnban sokat merít az ázsiai képregényekből (Ketli honlapján ajánlja például a Red Kingst, aminek a hatása a képregényen is látszik), a harcok, a térbeli elrendezés és a panelezés pedig kreatívan épít a webtoon adta, telefonos görgetős formára. A legnagyobb vonzerőt a neonos-füstös képi világ jelenti, ami azonnal a képregényre vonja a figyelmet. A fényes, fekete lapok pedig csak emelik ezt a megjelenést. Olvasás közben is lenyűgöző élmény a kék minden árnyalatában játszó színvilág, egyedi atmoszférát teremt a történetnek. A blőrözött kisebb képek sem bántóak, sőt a koncepció ötletes tartozékai.
A képregény grafikai megjelenítése viszont valamennyire elveszik a nyomtatott kiadásban, azaz nem tud teljes egészében érvényesülni. A panelelrendezés persze követi a hasonló, webtoonokon alapuló kiadványok elrendezését (ebben segítenek a számozott panelek is), viszont pont az A5-ös füzetméret teszi nehezen kivehetővé Kim Ketli fantasztikus rajzait vagy a szöveget. Egy nagyobb, albumszerű kötet valószínűleg jobban át tudná adni azt a hatást, amit Webtoonson nyújt a Sose kövesd a lidércpintyet.
A kiadvány minőségén még pár apróság ront, mint például az itt-ott beszorított, túl szorosra húzott oldalak, amelyektől egy-egy buborékba írt párbeszéd nehezen olvasható. Csikorog helyenként a magyar szöveg is, mivel eredetileg angolul íródott, csak később fordult magyarra, ami miatt anglicizmusok is felfedezhetőek (leginkább a hangutánzó képregényes kifejezésekben). De ezek szerencsére nem annyira zavaróak, hogy elrontsák a képregényt.
Verdikt
A fizikai kötet gyermekbetegségei ellenére a Sose kövesd a lidércpintyet! az a magyar képregény, amire érdemes figyelni, ugyanis vitathatatlanul profi munka. Mind képi megjelenésében, mind történetileg alaposan végiggondolt és kivitelezett fantasysztori, benne minden, amit az ázsiai képregényekben vagy a varázslós történetekben szeretni lehet annak ismerősségével és újszerűségével.
Mivel jelenleg szünetel a Lidércpinty, és kérdéses a folytatás, az alkotót Patreon-oldalán tudjátok támogatni, hogy be tudja fejezni képregényét.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
