T. J. Klune nem csupán arról lett a híres, hogy a meleg kapcsolatokat kiemelt érzékenységgel mutatja be könyveiben, hanem arról is, hogy a fantasy világokba ültetett mély mondanivalója szinte kifogyhatatlan. A különleges környezet mellé olyan karaktereket formál, akik által a gyászfeldolgozás, az elmagányosodás vagy az elfogadás egy-egy új oldalát képes bemutatni. A Farkasok dalában például egy új szintre emeli a családi kötelékek kulcsfontosságú szerepét. Kritika
Nézőpont kérdése
T. J. Klune rögtön a Farkasok dala elején felvázolja nekünk, hogy mi fog történni a főszereplőnk életében tizenkét éves korától. Attól a ponttól, amikor a legnagyobb változások elindulnak azzal kezdve, hogy a részeges apja elhagyta őt és az édesanyját. Ám ez csupán egy rövidke betekintés, amikor még az olvasó fel sem fogja, hogy mennyire sok dolog fog történni valójában.
A történetet Ox nézőpontjából ismerjük meg, amely azért a legjobb választás, mert igen komoly személyiségfejlődésen megy keresztül. Ahhoz, hogy kellően át tudjuk érezni főhősünk érzelmeit, szükség van rá, hogy az ő szemüvegén keresztül lássuk a világot és őt magát is.
Nem minden ember rossz
Ox olyannak látja magát, amilyennek mások látják őt. A nagyra nőtt kiskamasz úgy jelenik meg előttünk, mint egy kis Forrest Gump, aki nem túl okos és túlságosan különbözik másoktól. Az apja keserű szavai sokáig benne élnek, még azok után is, hogy elhagyta őket egy csomó adóssággal. Ox úgy éli a mindennapjait, hogy elhiszi saját magáról, hogy nem igazán értékes, és a többi ember csak lábtörlőnek fogja használni, amíg csak él.
Édesanyja mindennél fontosabb kapocs számára, aki próbálja a fiút a legjobb irányba terelgetni, és megadni neki minden szeretetet, ami csak tőle telik. Mivel az életük nehézkesen döcög az erdőszéli kis házban, Ox felkeresi apja volt munkahelyét, ahol állást szeretne kérni a szerelőműhely fiatal tulajától. Gordó a szívén viseli a kölyök és édesanyja sorsát, így befogadja tanoncnak, emellett még kifizeti az adósságukat is. A mindennapok gyorsabban és könnyebben telnek így. Ox pedig az iskolaévek alatt olyan tinédzserré serdül, aki már kitanulta az autószerelés csínyját-bínyját és megkapja élete első munkaruháját, amibe az ő nevét hímezték. Ez jelenti életének egyik fénypontját, amikor tényleg úgy érzi, hogy ő most már tartozik valahova. A szerelő csapat tagjai közeli barátságba kerülnek a fiúval, aki ekkor még nem is sejti, hogy a barátság is egyfajta családi kötelékké képes mélyülni.
Bennették hazatérnek
Ox élete akkor változik meg gyökeresen, amikor a tízéves minitornádó Joe szinte letámadja a hazafelé vezető úton. Mint kiderül, a Bennett család visszaköltözött régi otthonába, amely Ox erdőszéli házától nincs is olyan messze. A fiúcska azonnal rácsimpaszkodik a megtermett fiúra és megbabonázva szaglássza, miközben be nem áll a szája. Ox nem tudja mire vélni Joe érdeklődését, de szinte azonnal barátságot köt a mókás fiúval, aki haza is viszi magával újdonsült szomszédját, hogy bemutassa a családjának.
Ox egyre több időt tölt Bennettékkel, ami Gordónak egyáltalán nem tetszik. Ekkor a fiú még nem is sejti, hogy mennyi mindent nem tud az őt körülvevő világról. Az új szomszédok felbukkanása és az, ahogyan hozzá viszonyulnak teljesen felkavarja az életét. Ox eleinte nem is tudja magát hova tenni ebben a közegben, de Joe hihetetlenül erős ragaszkodása és falka életérzés egyre inkább magával ragadja. Egy kevés idő elteltével azonban szembesül a ténnyel, hogy nem csupán a Bennettéknek vannak titkaik előtte, hanem régi barátjának, Gordónak is akad rejtegetnivalója. Mígnem egy teliholdas éjszakán minden megváltozik körülötte, és Ox kénytelen lesz tényleg felnőni.
Hív a farkasok dala
Ox fejlődősének csodálatos lenyomata ez a regény. A szerethető kis mamlasz a szemünk előtt érik felnőtt férfivá, aki felelősségteljes döntéseket képes hozni. A kezdeti bizonytalansága és egészségtelen önostorozása fokozatosan válik köddé, ahogy képes lesz elhinni magáról, hogy megvan a helye a világban. A család fogalma kiteljesedik számára, és egy sokkal elmélyültebb dologgá válik, mint azt valaha is képzelte. Egyszeribe megelevenedik számára a tökéletes apa figura, akire felnézhet és tisztelhet, és akitől ő is megkapja a kölcsönös tiszteletet.
Főhősünk lelki fejlődése olyan csodálatos módon elevenedik meg a könyv lapjain, hogy szinte belesajdul a szívünk. Ez annak is köszönhető, hogy T. J. Klune nem is választhatott volna alkalmasabb lényeket az összetartozás érzékeltetésére, mint a farkasokat.
A falka maga az összetartozás, az állhatatosság, a szeretet és a hűség jelképe.
A Farkasok dala arra is kiválóan reflektál, hogy mindenki másként dolgozza fel az őt körülvevő ingereket és traumákat. Együtt azonban mindent könnyebb elviselni, még olyankor is, amikor a saját, személyes tragédiánk teljesen egyedileg érint minket.
Érzelmi hullámvasút
T. J. Klune ebben a kötetben is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy érzelmileg teljesen sakkban tartsa az olvasóit. Első sorból figyelhetjük az önbizalomhiányos Ox személyiségének rétegződését, ahogyan a gondolatai megkomolyodnak, és ez erősen szembetűnő lesz a szerző írásmódján is. Ez önmagában nem annyira újkeletű, hiszen korábbi regényeiben szintén a karakterfejlődésre helyezi a hangsúlyt. A Ház az égszínkék tengernél esetében például a főhőst kirántja a közönyből és elindítja az tenni akarás irányába, A suttogó ajtón túl pedig az empátiára tanítja meg hősét. Mindegyikben fontos szerep jut a családnak és az összetartozásnak, de a legmélyebb mégis a Farkasok dala adja meg ezt a főszereplőnek, azzal, ahogyan bemutatja milyen, amikor egy farkasfalka tagja vagy. Ráadásul a korábbi önálló kötetekkel ellentétben ez egy könyvsorozat első kötete, amely azt engedi feltételezni, hogy bőven kijut még Ox érzelmi hullámvasútjából az olvasóközönségnek.
Mindeközben megismerünk egy olyan fantasy világot, amelyben a farkasemberek nemcsak kellékei egy történetnek, hanem összetartói.
Nélkülük nem működne ilyen mélységekben a történet, amit Klune a végletekig ki is használ. Kezdve azzal, hogy a hagyományaik és ereklyéik már kisgyermekkortól meghatározó elemei az életüknek. Egy felmenőtől kapott faragott farkas elajéndékozása, vagy a párválasztás metódusa kulcsfontosságú számukra. De legalább ennyire jelentőségteljes az, hogy a falka összetartó ereje mellett szükségük vanegy úgynevezett horgonyra, amely az emberi énjükhöz köti őket állatias megjelenésükben is.
A fő konfliktust is arra hegyezi ki, hogy a falka, illetve horgony nélküli egyedek teljesen elveszíthetik önazonosságukat. Ezzel pedig veszélyeztethetik a többi farkaskolóniát főleg, ha akad köztük olyan, aki megpróbálja összefogni őket, önös célokkal vezérelve. Egyedül maradni tehát sem a való életben, sem pedig egy fantasy világban nem kifizetődő dolog.
Zengjen tovább a Farkasok dala!
T. J. Klune ismét bebizonyította, hogy mennyire remekül használja a fantasy teremtette lehetőségeket. A Farkasok dala hozza a szokásos olvasmányosságot és humort, amit a szerzőtől korábban megszoktunk. Emellett még mindig könnyeket csal a szemünkbe a gyász, és együtt ver hevesebben a szívünk a szereplőkkel. A kötet első fele a legmélyebb érzelmeinkre hat, majd a közepétől egy kicsit más ütemre vált. Ahogy a történet cselekménye is várakozással telivé válik, úgy lassul be a szöveg is. Folyamatosan fenntart egy bizonyos alap feszültséget az olvasóban: egyrészt a fenyegetettség érzése miatt, másrészt a fojtogató várakozás miatt, amit a család kettészakadása eredményez. Ennél a résznél könnyű elkalandozni, de megéri kitartani, hiszen Ox itt már elég nagy változáson ment keresztül.
A történet szívbemarkoló hangulatát egyetlen dologgal tudta megtörni a szerző, méghozzá azzal a két erotikus jelenettel, amelyet a regény vége felé találunk. Nem is annak a létezése a furcsa, hiszen várható volt egy kis pikantéria, hanem a nyelvezet, ahogyan ez le lett írva/ fordítva. Kissé olyan élmény, mint amikor egy Tourette- szindrómás beszabadul egy szépirodalmi olvasókörbe.
Ezt leszámítva a Farkasok dala egy olyan sztori, amelyben egy kicsit mindenki magára találhat. Akár így, akár úgy, de biztosan lesz olyan pontja az olvasásnak, amikor bele fog sajdulni a szíved. És bár egy korszakot lezár, számos kérdést nyitva hagy a folytatásra vonatkozóan, amely egyszerre tölt el reménnyel és kíváncsisággal.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
