Pókember kétségtelenül a világ egyik legismertebb szuperhőse, amiben az egyedi megjelenés mellett az is erősen közrejátszik, hogy talán egy olyan karakter sincs, aki létezése során volt már férfi, nő, idős, fiatal, fehér, és színesbőrű, valamint ember és állat is. Ebből a diverz történelemből mutat be egy szeletet számunkra a Mi vagyunk a Pókemberek kötet.
Pókember 1963-as első megjelenésével nem tartozik a Marvel legrégebbi karakterei közé, mégis egyértelműen az egyik legismertebb, és ezáltal a legértékesebb is – nem véletlen, hogy a jogtulajdonos Sony évről évre tud profitot hozni borzasztó filmekkel, csak azért mert azok a hálószövő világában játszódnak. A szuperhős alterego sokáig egyetlen személyt takart, Peter Parkert, idővel azonban Stan Lee és alkotótársai újabb és újabb szereplőket kezdtek el beleképzelni a kosztümbe. Így került sor Ben Reily, Miguel O’Hara, Miles Morales, később pedig Spider-Gwen és társai feltűnésére is.
A sormintából jól kivehető, hogy a Marvel célja a karakter diverzifikálásával egyértelműen az volt, hogy egyre több rassz, nem, és korcsoport képviselője tudjon azonosulni a barátságos és közkedvelt hálóvetővel.
Ezáltal pedig több olvasóra, nagyobb bevételre tegyenek szert. Ezt követően volt dolgunk Csodálatos, és Hihetetlen Pókemberrel is, Póksonka képében pedig mesehősként is láthattuk, de talán egyik történet sem volt akkora hatással napjaink popkultúrájára, mint a Pókverzum-széria, amely 2014-ben vette kezdetét, és egészen 2023-ig érkeztek az újabb és újabb kötetek.
A sok pókpacák egymást keresztbeszövő története olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a Sony végre egy sikeres projektbe is hajlandó volt belevágni, melynek eredménye a 2018-as Oscar-díjas animációs film, a Pókember: Irány a Pókverzum!, valamint a 2023-as folytatása, a Pókember: A pókverzumon át lett. A trilógia harmadik részének még sajnos nincs hivatalos megjelenési dátuma, és nem lennék meglepődve, ha 2025-26-ig kellene várni rá. Ez idő alatt viszont nem is találhatnánk jobb olvasmányt, mint a Vad Virágok Könyvműhely Mi vagyunk a Pókemberek című kötetét, amely 320 vaskos oldalon keresztül kiokosít minket, mi is az a minden, amit egy póknak tudnia kell.
Pókemberek sora
A kötet a kiadótól megszokott módon infotainment alapokon nyugszik, tehát a kockások mellett ismeretterjesztő szövegeket is olvashatunk. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egy hosszabb bevezető után egy egy-két fejezetes képregényrészlet jön, ami bemutatja a karakter esszenciáját, vagy egy fontosabb cselekményt, az ezt követő szövegrész pedig már felvezeti a következő főhőst. Ez a képlet baromi jól működik, ugyanis a kevésbé rutinos pókfejek nem biztos, hogy ismerik Spider-Man Noir vagy a manga-stílusú pókhősnő, Penny Parker előzménytörténetét, kitalálásának hátterét.
Mivel itt izolált történetrészletekről, és nem egy komplett sztori egészéről van szó, vizuális és narratív szempontból sem tekinthető egységesnek a kötet. Viszont épp ebben van a 320 oldalas gyűjtemény erőssége.
Ahogy a Pókverzum-filmek, ez a válogatás is egymáshoz nem feltétlen passzoló karaktereket gyúr egy kellemes masszába, ami tudom, furcsán hangzik olyan karakterek esetében, akik pontosan ugyanazt a hősidolt testesítik meg, csak épp más idősíkon.
Érdemes megfigyelni olvasás közben az egyes számok megjelenési dátumát, ugyanis ebből látszik igazán, milyen fejlődésen ment keresztül a karakter. Az első 1995-ös szám, amelyben a 2099-es Pókember összetalálkozik az eredeti hálószövővel, egy érdekes időutazáson indítja el a kötetet, ugyanis a hatvanas-hetvenes éveket idéző rajzstílustól nagyon elüt, a történetbe becsöppenő, modernebb grafikával bíró, koponyafejes maszkú szuperhős.
Ahogy a második Pókverzum-film a főszereplők közé emelte Miguel O’Harát, ebben a kötetben is fontos szerepet kap. Időutazási képessége révén például hozzá köthető a steampunk stílusban újraálmodott gonosztevők sora is. Itt egyébként külön dicséret jár Kóbor Róbert fordítónak, aki a Keselyűt, Zöldmanó, Mysteriót és még sok más antihőst tömörítő baljós hatost a régi kor szellemében a hat baljóságos úriembernek fordította.
Nem tudnak hibázni
A hátralévő sztorik a karakter azon képességét mutatják be a legjobban, hogy szinte bárki számára lehet a hálóvető főszereplésével történetet készíteni. Póksonka például látvány terén egyértelműen a 10 év alattiakra céloz, mégis bemutatja a showbiznisz működését, mindezt úgy, hogy közben a maga képére formálja a komplett Pókember-kánont.
A Spider-Man Noir történet pedig azért szomorít el – persze azon túl, hogy A nagy gazdasági világválság idején játszódik, és szegények, drogosok, és maffiózók történetét mutatja be egy sötét krimi műfajában –, mert még mindig nem tudni, mikor jöhet a karakter élőszereplős amazonos sorozata Nicolas Cage főszereplésével.
Kapunk még Penny Parkert, egy másik manga stílusú Pókembert, Miles Moralest, és Spider-Gwent is, azonban mélységet tekintve nem itt találjuk az etalont.
A kötet csúcspontja egyben a mélypont is: A rekviem egy póknak című sztori, amelyben Peter Parker gyászszertartását nézhetjük végig, az egyik legpókemberesebb sztori, úgy, hogy maga a főszereplő alig szerepel benne. A 2011-es történetben a közvetlen környezetén keresztül értjük meg, mit is jelent a világnak Pókember.
A kötet végére érve teljesen egyértelmű, hogy ez nem hiányozhat egy Pókember-rajongó polcáról, csakúgy mint a kiadó előző, Vasember-fókuszú kötete sem egy Tony Starkot idolizáló olvasóéról. Persze nemcsak a feketeöveseknek, hanem a belépő szintű rajongóknak is kifejezetten ajánlott ez az Pókember-képregény, főleg az ismeretterjesztő részek miatt, ahol még én is szép számmal találtam olyan információkat, amikről korábban fogalmam sem volt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
