Blake Crouch nagy sikerű regényéből, a Sötét anyagból (eredeti címén: Dark Matter) készült sorozatadaptáció az Apple Tv-re. Ugyan jó adag sci-fi is akad a sztoriban, a történet fő fókusza az emberi dráma és a család fontosságának lépten-nyomon történő hangsúlyozása – a családpolitika is elégedetten csettintene erre. Szerethető főhőse miatt a családdal kapcsolatos közhelyek puffogtatása mellett is jól működik a sztori, de elfért volna még egy kis mélység a forgatókönyvbe. Enyhén spoileres kritika.
Blake Crouch napjaink egyik legnépszerűbb amerikai sci-fi és thriller írója. Első, nagy sikert arató regénysorozata a Wayward Pines-trilógia volt, amelyből 2015-ben sorozat is készült. Utóbbi jól mutatja, hogy Crouch ötletei és történetei jól megállják a helyüket mind az irodalomban, mind a képernyőn. Ennek oka, hogy az amerikai író regényeiben jól vegyíti a thrillert a sci-fi elemeivel. Jó érzékkel választja ki a manapság menő témákat, úgy, mint a sokvilág elmélet (Sötét anyag), a mesterséges intelligencia (Elhagyott part), vagy az időutazás (Hamis emlékek). A tudományos fantasztikus környezetbe csomagol alapigazságokat (és néha közhelyeket), megbolondítja sok akcióval, drámával és szerelemmel.
Viszont a sztorijai egy idő után egy kaptafára épülnek, és amellett, hogy a stílusa olvasmányos és a feszültség mindig jó, a szöveg sokszor bugyuta és szájbarágós. A könyvek főhőse mindig egy férfi, akit elszakítanak a családjától, és kétségbeesetten próbál visszajutni hozzájuk. A család, és a „becsüld meg, amid van” üzenete fontos persze, de a negyedik könyv után már valahol kissé unalmas is.
A Sötét anyag adaptálása régóta foglalkoztatta az írót. Crouch eredetileg filmnek szánta, ám úgy érezte, hogy úgy nem adná vissza igazán, aprólékosan a karakterek lelki világát és csak egy sima sci-fi akciófilm lenne belőle. Amikor azonban felvetették neki, hogy sorozat formájában adaptálja a regényt, rögtön kapott a lehetőségen.
A sorozat forgatókönyvét maga Crouch írta, akinek nem ez az első projektje, hiszen a Wayward Pines sorozat esetében nemcsak producer volt, de a forgatókönyv írásában is részt vett. A Sötét anyag sorozatban vannak eltérések a könyvhöz képest, de ezek leginkább a sztori még alaposabb kibontását szolgálják. Amanda karakterével például másképp találkozunk, és több nézőpontot is behoz Crouch.
A Sötét anyag főhőse Jason Dessen (Joel Edgerton), aki egy teljesen hétköznapi figura: fizikatanárként dolgozik és feleségével, Danielával (Jennifer Connelly) és fiukkal, Charlie-val (Oakes Fegley) él. Békés életének azonban vége szakad, amikor egy este valaki elrabolja. „Remélem, boldog vagy az életeddel” – ez az utolsó mondat, amit hall, mielőtt elkábítják. Amikor felébred, egy teljesen más világban találja magát. A nevén kívül minden megváltozott körülötte: egy menő feltaláló egy szupertitkos és védett laborban, munkatársai pedig arról faggatják, merre járt és mit csinált. Jason felfedezi, hogy abban a világban nincs családja, sőt, a fia sem született meg. Nyomozása során egyre döbbenetesebb titkokat talál és elindul egy veszélyes úton, hogy visszaszerezze a régi életét.
A minél alaposabb kritika érdekében innentől spoilerek következnek!
Az élet nem habostorta
A Sötét anyag tudományos-fantasztikus alapja a népszerű sokvilág elmélet, amelyet Schrödinger macskájának gondolatkísérlete szemléltet a legjobban. A tudományos részt jól felépíti a sorozat, de ez inkább csak háttérként és izgalomfaktorként használja, mert a valódi középpont az az emberi dráma. A sztori felveti a kérdést, mi lett volna, ha Jason úgy dönt, nem vállalja a Danielával közös gyermeküket? Ha inkább a karriert választja a család helyett? Milyen hatásai vannak a döntéseinknek az életünkre? Ezeket a kérdéseket járja körbe és bogozza a sztori, felvet többféle alternatívát, de nem bonyolítja túl a dolgot.
Nem mondok meglepő dolgot azzal, hogy a történet legfőbb üzenete az, hogy a legfontosabb dolog a család.
Lehet akármennyi pénzed és hatalmad, ha nincsenek körülötted a szeretteid, üres az életed. Erre rátesz még egy lapáttal a sztori, miszerint a Jasont elrabló személy a tökéletes életet keresi. Tökéletes élet és világ márpedig nincs. Mindenki legyen hálás azért, amije van és becsülje meg. Ez egy elég elcsépelt üzenetnek hangzik így, de ha lecsupaszítjuk, tulajdonképpen erről szól a Sötét anyag sorozat. A párbeszédek és konfliktusok nagy része e köré rendeződik. A kvantummechanikai szál inkább csak az akcióért és a feszültségért felelős.
Szerencsére a főhős egy szerethető csávó (Joel Edgerton remek alakításában), aki okos és hűséges. Sok helyzetben lebecsüli saját magát, nincs kellő önbizalma és valami érthetetlen oknál fogva isteníti a feleségét. Összességében együtt tudunk vele érezni, és drukkolunk neki, hogy a rengeteg különféle világ közül megtalálja a sajátját.
Keresd a nőket
A család fontos katalizátor Jason számára, ám pont ez a rész nem működött mindig jól a forgatókönyvben. A probléma alapvetően Jason és feleségének a kapcsolata. Danielát bár megismerjük valamennyire, nem kerülünk hozzá igazán közel. Persze, gyönyörű, okos és bátor nő. De ezen kívül nem látunk bele a kapcsolatukba. Nem értjük igazán, mi az, ami Jasont vonzza benne, ami miatt nem tud nélküle élni. És ez baj, hiszen a kilenc rész arról szól, hogy Jason mindenáron vissza akar jutni a feleségéhez. Ahhoz, hogy még inkább tudjunk drukkolni neki, meg kellett volna mutatnia a Sötét anyagnak, hogy miért is olyan fontos Daniela Jasonnek. Connelly alakításával nem volt gond, Edgertonnal volt pár szép jelenetük is; inkább a karaktere volt felszínes.
Akik közt viszont van kémia (és lehet nem kéne, hogy így legyen), az Amanda (Alice Braga) és Jason. Amanda a másik világban egy pszichológus, akit szoros szálak fűznek Jasonhöz. Segít a férfinak felvenni a harcot az elrablóival és hazajutni. Amanda részéről egyértelmű, miért segít az elveszett Jasonnek, de ahogy együtt keresik a férfi világát, kerülnek bonyodalmakba és próbálnak túlélni, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A két színész közt nagyon erős a kémia, és be kell vallanom, hogy emiatt én sokkal inkább az ő párosuknak drukkoltam. Amandát tényleg fokozatosan megismerhettük, beleláttunk a fejébe, az érzéseibe, és abba, mennyire reménytelenül próbálja megmenteni Jasont.
A kettejük közti jelenetek meghittebbek voltak, a közös táncjelenetük pedig kifejezetten szívmelengető volt.
Tíz a huszonharmadikon főhős
A Sötét anyag sorozat igencsak lassan kezd, és a rutinos sci-fi fanok hamarabb rájönnek a rejtély kulcsára, mint a szerencsétlen, összezavarodott Jason. A lassúság miatt a fordulatok egy része is jól kiszámítható, és érezni rajta, hogy 9 résznél kevesebből is ki lehetett volna hozni a sztorit. Egyes párbeszédeket és jeleneteket feleslegesen túlnyújt a forgatókönyv, megfeledkezik mellékszereplőkről, nem zárja le a szálukat (vagy a végén bedob 20 másodpercet róluk).
A sztori hangulatát, zenéjét alapvetően jól eltalálták, ez alól kivétel a drámaibb jelenetek alá teljesen random bevágott semmitmondó, random betétdalok. A sorozat intrója és főcíme kifejezetten kreatív és sejtelmes, de a közbeiktatott az indie vagy elektronikus zenék totál elrontják a hangulatot és kizökkentik a nézőt.
Az évad közepére le is lassul a cselekmény és kínosan lassan vánszorog csak előre.
Több epizódon keresztül építi fel azt a részt, hogy Daniela gyanakszik a férjére, de nem igazán kezd vele semmit. Amikor végleg leülne a hangulat, akkor dob be a sorozat egy olyan csavart, ami aztán igazán izgalmassá teszi a végjátékot. Az utolsó két epizód átcsap a totál abszurditásba, és egy olyan lehetetlennek tűnő végső konfliktust vezet fel, ahol mi is csak kapkodjuk a fejünket. Szórakoztató és döbbenetes nézni, ahogy a különböző idővonalakról leágazó Jasonök küszködnek egymással – illetve saját magukkal.
Az mondjuk furcsa, hogy senki másnak nem tűnik fel, hogy a főhős kicsit megsokszorozódott a városban, és azt sem tudjuk meg, mi lesz a későbbiekben a sorsuk. Sajnos a lezárás tekintetében azonban itt sem kockáztat sokat a Sötét anyag. Ismét elhangzik, hogy mindenek felett csakis az számít, mit akar Daniela, Jason felesége. Ez viszont kicsit elviszi a sztorit abba az irányba, hogy akkor tulajdonképpen Jason nem is irányítja a saját életét, mert mindent annak rendel alá, mit akar a felesége. Nem hiszem, hogy ez lett volna Crouch mondanivalója, mindenesetre a konfliktus feloldása kapott egy ilyen “érdekes” üzenetet.
Verdikt
A Sötét anyag minden hibája ellenére azért egy teljesen korrekt sci-fi sorozat. Szerethető főszereplővel, néha kiszámítható, néhol meg meglepő fordulatokkal, jól fokozódó feszültséggel. Az évad közepi lelassulásért kárpótol az utolsó két, őrült epizód, ami jóval bátrabb és szokatlan lezárással kecsegtet. Ha nem lenne ennyire az arcunkba tolva, hogy a család a minden, ha egy kicsit mélyebbre ment volna ebben a sorozat, és ezzel nagyobb dilemmákat állított volna a szereplői útjába, még jobb lehetett volna.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
