Képregény

A legnagyobb kihívás az volt, hogy egyik korábbi Dűnére se hasonlítson – Interjú Patricia Martínnal

A Budapest Comic Con keretében volt alkalmunk leülni Patricia Martínnal, aki Raúl Allennel közösen a Dűne képregényeket illusztrálta, illetve várhatóan a következő Doctor Strange képregényt is hozzá köthetjük majd. A beszélgetésünkben az inspirációiról, kedvenc munkáiról, és kicsit az alkotás kihívásairól is kérdeztük.

Mikor kezdtél érdeklődni a képregények világa iránt? Volt esetleg olyan konkrét képregény, ami inspirált?

Elég sokat olvastam képregényeket. Amikor kicsi voltam, édesanyámmal Párizsban éltünk, és sokat olvasott fel nekem, Asterix és Obelixet, Le Petit Spirou-t, és ekkor kezdtem el érdeklődni a képregények iránt. Aztán megismertem Raúlt, a partneremet, és azóta foglalkoztatnak a szuperhősök is.

Ehhez kapcsolódva – sok szuperhős franchise-on dolgoztál, a Marvellel, a DC-vel…

Ó, nem, nem, a Marvellel még nem. Velük most dolgozom, ugyanis én fogom csinálom a Doctor Strange-et. Ez lesz az első alkalom, hogy nekik rajzolok.

Ez fantasztikusan hangzik. Imádom azt a történetet.

Én is. Teljesen őrült, és annyira szórakoztató.

Ha választanod kellene egyetlen kedvenc projektet, melyik lenne az?

Hú, ez nehéz. Nem is tudom, talán az a munka, amit legjobban élveztem a Valiant Comics-szal (amerikai képregénykiadó – szerk.) való együttműködésem volt. Raúl Allennel dolgoztam együtt, és Eric Heissererrel, ő volt az író. Négy karaktert kellett megalkotnunk, a Secret Weapons sorozatba. Ott lehetőségem volt tényleg a semmiből kitalálni a karaktereket, íróként, és ezt nagyon élveztem.

Miről szól a Secret Weapons?

A Secret Weapons egy szuperhőscsapat története a Valiant Comics univerzumában. Az eredeti verzióban a Valiant Comics legnépszerűbb hősei, Geoff McHenry, Bloodshot, Shadowman és Livewire kaptak helyet, de 2017-ben készült egy reboot verzió, amiben Livewire egy csapat, gyengébb képességű szuperhőst karol fel. Patricia Martín és Raúl Allén ez utóbbin dolgoztak.

Nagyon jól is hangzik. És ha már karakteralkotás, előfordult, hogy akár korábbi adaptációkhoz, értelmezésekhez nyúltál egy történetnél? Például a Dűne esetén?

A Dűne egy kicsit bonyolult volt. Elég nagy volt rajtunk a nyomás, a Herbert család és a kiadó (Abrams ComicArts) részéről is. Azt kérték, hogy amit csinálunk, ne hasonlítson a korábbi filmekre, a játékokra vagy a sorozatra. Szóval valami egyedit kellett összehozni, aminek viszont megvan az a bizonyos Dűnés hangulata. Ez elég nagy kihívást jelentett.

A stílustalanság a kishalál – Dűne képregénykritika

Megtalálni az egyensúlyt?

Pontosan, megtalálni az egyensúlyt.

Észrevettem a képregény olvasása közben, hogy nagyon jellegzetes a színvilága, és a formái is. Törekedtetek valamilyen szimbolika átadására, valami rejtett üzenetre?

Igen. Például a Harkonnan-családnál, különösen a színek esetében egyfajta agresszív hangulatot akartam teremteni. Sok vöröset és narancsot használtunk az ábrázolásukhoz. Vagy amikor az épületeiket mutatjuk be, akkor sok éles, hegyes formát használtunk – például háromszöget -, szemben mondjuk az Atreides-házzal. Ők elsősorban kékes, és barnás színvilágot kaptak, és nagyon kiegyensúlyozott formákat. Szóval csak ránézel az oldalakra, és rögtön látod a különbséget a családok között.

Kicsit visszatérve a szuperhősök világába, mennyire mozogsz otthonosan ezekben a történetekben? Említetted, hogy inspirációt jelentettek, ezek szerint a Marvelért, vagy a DC-ért rajongsz a munkáidon túl is?

Igen, igen, hatalmas rajongója vagyok. A kedvenc szuperhősöm valaha… azt hiszem Daredevil. Nem tudom, miért, talán David Mazzucchelli hatása miatt. Imádom a munkáit, és az egyik első, amit olvastam tőle a Daredevil Born Again volt, amit Frank Millerrel közösen alkotott, továbbá a Batman: Az első év. Annyira szeretem ezt a két karaktert.

Ezek szerint elsősorban az antihősökért rajongsz?

Igen, az antihősöket is nagyon szeretem. Kedvelem még Elektrát is, például. Mármint, a tépelődés a jó és a rossz között annyira érdekes tud lenni. Egyikük sem jó, vagy rossz. Mi sem vagyunk sem jók, sem rosszak. Ott állunk a határon, mindannyian.

Ha választhatnál egy karaktert, akinek a történetén dolgozhatsz, bármelyiket, melyik lenne az álmod?

Nem is tudom, talán Poison Ivy. Imádom őt. Vagy a Macskanő. Mindketten fantasztikusak. Igazából a DC legtöbb női karaktere egyszerűen úgy szuper, ahogyan van. Nem is tudom, talán azért is érzem így, mert velük nőttem fel.

És van esetleg olyan regény, aminek szívesen elkészítenéd a képregény változatát?

Talán konkrétan olyan regény nincsen. Viszont nagyon szívesen nekiállnék egy teljesen saját sorozatnak a jövőben. Annak, hogy a saját történeteimet meséljem el. De az nagyon bonyolult munka, azt sem tudom, hogy kéne nekiállni, csak tele vagyok ötletekkel. Adunk neki időt.

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Nagyjából 2015-ben kezdtem el blogot írni, elsősorban science fiction témákban. Később nyitottabbá váltam a keleti kultúrákra, érdekelni kezdtek az animék, és az ázsiai filmművészet is. Jelenleg ezekkel is sokat foglalkozom kritikusabb, elemzőbb szemmel.