Az Eric egy kifejezetten ambiciózus Netflix minisorozat, aminek éppen a sokatakarása jelenti az egyik legnagyobb buktatóját is. A sztoriba számos izgalmas témát igyekeztek belezsúfolni, és az összefüggések még érthetőek is. A felszínesség, vagy a New York-i belső tereket hiteltelenül alakító budapesti panelek már képesek rontani a bevonódási élményen. Benedict Cumberbatch játéka viszont itt is figyelemre méltó. Spoilermentes kritika.
Eric, a báb színrelép
Az Eric a ‘80-as évek New Yorkjában játszódik, ahol éppen tombolnak a társadalmi feszültségek. Óriási méreteket ölt a hajléktalanság és a bűnözés, pusztít a drog, a szemétszállítás akadozik és napi szinten tűnnek el gyerekek az utcáról. Vincent (Benedict Cumberbatch) egy népszerű gyerekműsor kreatívja és színésze, aki az általa megelevenített báb hátsójából kibújva egészen más karakter. Láthatóan elégedetlen a város állapotával, megkeseredettségét és bánatát pedig főleg alkohollal kezeli. Olyan szinten, hogy csak idő kérdése, hogy függősége bajba sodorja. Például úgy, hogy egy reggelen összekap a 9 éves fiával, Edgarral (Ivan Morris Howe), és ahelyett, hogy a megbeszéltek szerint suliba kísérné, az ellenkező irányba fordul. Edgar pedig este nem megy haza. Sőt, már az iskolába sem ért oda.
A szülők kétségbeesetten kérik a rendőrök segítségét, de Vincent saját úton is igyekszik előkeríteni a fiát. Abban bízik, hogy ha a fia által megálmodott szörnyfigurát, Ericet sikerül a műsorába illesztenie, akkor majd Edgar is hazatalál. Amennyire elrugaszkodott és naiv ötletnek tűnik, talán annyira működőképes is lehet. Pláne akkor, amikor Vincentet a kiállhatatlan természete miatt mindenki ellöki magától, Eric pedig életre kelve tanácsokkal látja el őt – legalábbis a férfi hasadt elméjében.
New York, New York
Bármennyire is tűnjön úgy, az Eric nem egyszerűen egy apa kétségbeesett keresőhadjáratáról szól. Persze, Cumberbatch karaktere a folyamatos bűntudat miatt keresi a fiát, de egyúttal önmagát is. Vincent minden tekintetben szét van csúszva, és az állapotába van kódolva a bukás, így az egyetlen dolog amit tehet az üdvösségért (ha létezik még számára olyan), az az, hogy nem adja fel a kutatást.
De a miniszéria a személyes krízisek feldolgozása mellett szélesebbre tárja a társadalmi perspektívát.
Ezzel együtt pedig egy komplex problémahalmazt helyez a nézők elé, ami az egyéni sorsoktól halad az össztársadalmi összefüggések feltárása felé. A helyszín és idő megválasztása sem véletlen. A bűnben és mocsokban tocsogó, korrupcióval, rasszizmussal és homofóbiával terhelt ‘80-as évek New Yorkja visszatérő szereplője a filmvilágnak, ha a romlás jelképéről van szó. Mint ilyen pedig, akár elcsépelt kifejezés, akár nem, de a város is ugyanolyan főszereplője lesz a filmnek, mint a színészek által alakított karakterek.
Az Abi Morgan által írt, és Lucy Forbes rendezésében készült Eric rendelkezik azonban egy viszonylag nagy problémával. A személyes történetek és a társadalmi feszültségek kapcsolatát végül érthetővé is teszi ugyan, de
az unalomig ismételt közhelyektől nem nagyon lát mélyebbre.
A felszínességet pedig nem lehet egyszerűen a miniszéria játékidejének számlájára írni. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy az Eric üresjáratokkal lenne tele: a tempója éppen megfelelő, a cselekménybonyolítás és a karakterdráma is kiegyensúlyozott.
A témahalmozás, a számos beemelt probléma és konfliktusok egymásra pakolása azonban nem mindig erősíti, inkább gyengíti egymást. Szó van szerhasználati problémákról, mentális egészségről, városi politikáról, párkapcsolati drámáról, szülő-gyerek viszonyokról, titkolózó melegekről, gyermekbántalmazásról és rasszizmusról is. Ezek egy része képes hatékonyan együtt működni, de a párhuzamos történetmesélés miatt el is beszélnek egymás mellett.
Az Eric nem tud egyszerre megfelelő krimi és szociodráma lenni.
A narratíva fókusza és a dramaturgia áramvonalassága így jócskán képes csorbulni, az üzenetátadás pedig némileg didaktikussá válik.
Eric és Benedict Budapesten
Az Eric egy másik, bár kisebb jelentőséggel bíró hiányossága, hogy New York ábrázolása sok esetben hiteltelennek tűnik. A rendező elmondása szerint a külső felvételek nagyrészt valóban New Yorkban készültek, de a belsők már Budapesten lettek felvéve. Ez a tény pedig már az első epizódokban nyilvánvaló lehet a szemfüles magyar nézőknek. Érdemes figyelni a lakások enteriőrjét, a bútorokat és a felhasznált kellékeket.
Aki már járt legalább egy átlagos magyar panellakásban, az olyan tipikus berendezési tárgyakkal és formavilággal találkozhat, melyekről ordít, hogy inkább Kelet-Európára lehet jellemző, mint az USA-ra. Történetmesélési szempontból persze ez az apróság nem ront az élményen, mint ahogy a forgatási helyszín praktikuma is érthető. Egy számos társadalmi problémát és személyes tragédiákat érintő, komoly bűnügyi dráma atmoszférájának azonban nem tesz jót. Sőt, az érzékenyebbeket könnyen ki is zökkentheti a történet átéléséből.
Ami viszont ténylegesen kiemelkedő a sorozatban, az Benedict Cumberbatch kettős alakítása.
A brit színész már eddig is bizonyította, hogy generációjának egyik letehetségesebbje, és az Ericben sem cáfol rá erre. Bár már az A kutya karmai köztben is egyben lezüllött alakot hozott, a személyes lecsúszás egyéb árnyalatait is megvillantja Vincentként. Jó sorból érkező, de az összeomlás szélén egyensúlyozó, mentális nehézségekkel küzdő, kreatív munkát végző apaként teljesen jól átjön minden nehézsége.
Mint ahogy a bűntudattól hajtott, állhatatos, elkeseredett, hasadt elméjű alkeszként is. De a tudatának kivetüléseként is funkcionáló Eric szinkronjaként is dicséret illeti a munkáját. Eric egyébként nemcsak Vincent önmagával viaskodó gondolatai megtestesülése, de értelmezhetjük a New Yorkot sújtó problémahalmaz megelevenedéseként is a figurát. Cumberbatch mellett ugyancsak érdemes megemlíteni a feleségét játszó Gabby Hoffmannt és a Ledoit nyomozó szerepében remekelő McKinley Belcher III-at.
Verdikt
Az Eric alapvetően fontos témákról kíván szólni, de a mélységgel már vannak problémái. Sőt, a mélység mellett még akár reprezentációs hiányosságokkal is vádolható, melyek attól függően lehetnek problematikusabbak, hogyan értelmezzük a sorozatot. Viszont bárhonnan is nézzük, azt nem lehet megkerülni, hogy
a széria áramvonalassága és mondanivalója meghajlik témái súlyának terhe alatt.
Az Eric végére még egy hollywoodi giccs is odafért, de ez a sztori végtére is igényli ezt, jól megfér akkor, amikor érkezik. Nem jár azonban mindenkinek a happy end. Cumberbatch és a főbb szereplők alakítása, valamint a bejárt út viszont van annyira megkapó, hogy sok szempontból élvezhető és ajánlható legyen az Eric.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
