Minden nemzetnek megvan a maga csodás, vagy éppen retteget lénye, amely kimeríthetetlen alapot biztosít a fantasyírók számára. Számos történet született már sellőkről, vámpírokról, sárkányokról, törpékről vagy éppen a tündérekről. Heather Fawcett is egy igen különleges, északi hangulatú tündéres regénnyel állt elő a folklór kedvelőinek örömére. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája olyan atmoszférát teremt meg olvasás közben, amelytől nehezen lehet elszakadni.
Naplóm, naplóm, mond meg nékem! Hol találok tündért e vidéken?
A történetet, a doktori fokozattal rendelkező Emily Wilde naplóbejegyzésein keresztül ismerhetjük meg. Amellett, hogy a főszereplő legszemélyesebb gondolatai és érzései mentén haladunk a cselekménnyel, a tudományos lábjegyzetek tökéletesen belesimulnak a szövegbe. A szerző stílusa egyszerre tudományos és mesélő. Olyan, mint amikor az ember egy tapasztalt kutatóval ül le egy csésze forró tea melletti beszélgetésre, miközben odakint jegesen tomboló hóvihar zörgeti a zsalukat. A tájleírások fantasztikusak, a hangulat tökéletesen illeszkedik a cselekményhez, az írói stílus pedig végig nagyon igényes. Egyedül az egybegyűjtött mondák olvasásakor érezhetjük azt, hogy kissé megakasztja a szöveget a beillesztett anekdota.
Az Emily Wilde tündérenciklopédiájában használt naplószerű írsásmód nem újkeletű dolog, ugyanakkor remekül passzol az olyan történetekhez, ahol tudósok nagy felfedezéseket tesznek. Mégha ez horrorszerű elemekkel is egészül ki. Emlékezzünk vissza H. G. Welles Dr. Moreau szigetére vagy Mary Shelley Frankenstein sztorijára. Heather Fawcett azonban nem egyfajta tisztelgésként vagy hagyományőrzésként választotta ezt a formátumot, hanem mert így tudott a leginkább azonosulni Emily hangjával. Egy interjúból pedig azt is megtudjuk, hogy az Emily Wilde tündérenciklopédiáját a brit folklorista Katharine Briggs: An Encyclopedia of Fairies című regénye inspirálta, még az 1970-es évek elejéről.
Emily Wilde tündérenciklopédiája
Történetünk 1909 őszén veszi kezdetét, a “norvég szárazföld vad tengereinek egyik szigetén”, közel az északi sarkkörhöz. A jeges és zord hangulat azonnal érezhetővé válik, szinte már takaróért könyörög az ember papucsból kikandikáló lábujja. Emily feltett szándéka, hogy befejezze legnagyobb tudományos munkáját: a világ első tündérenciklopédiáját. Ehhez már csak arra van szüksége, hogy természetes környezetükben tanulmányozza a rejtőzködő tündéreket.
Hatalmas vadászkutyájával, Árnyékkal érkezik a faluba és rögvest elfoglalja a puritán viskót, amelyet egészen tavaszig kibérelt. A szerény körülmények és a cudar időjárás még nem is állnának az útjába, azonban gyorsan eljut arra a pontra, hogy saját emocionális korlátai okoznak majd nehézséget a falusiakkal. Így pedig lássuk be, elég nehéz elegendő információhoz jutni.
A kiszemelt Hrafnsvik és a falusiak keményen feladják a leckét a szociális képességekben igencsak szűkölködő nőnek. Heather Fawcett eleinte Emily nem alkotta túl szimpatikussá Emily karakterét, hiszen rendkívüli megszállottsága a kutatómunka iránt minden más érzelmet kiszorít a mindennapjaiból. Kissé rideg és önző személyisége egyhangúnak hathat, a tündérekről szerzett tudása azonban lenyűgöző. Emily az emberi népek viselkedését és hagyományait egyáltalán nem követi figyelemmel, alázattal hódol egy teljesen másik faj tanulmányozásának.
Ez felveti a kérdést, hogy ha az emberek ennyire nem érdeklik, hogyan akarja megérteni a szerzetek szokásainak miértjét, és természetük alapjait?
Ismeri a fortélyokat, az alkukat, a fondorlatos gondolkodásukat, de még azt is tudja, hogyan kommunikáljon velük. Mégis, ha egy kevésbé fifikás beszélgetésbe kell elegyedni embertársaival, akkor szegény csúnyán el tud vérezni. Tudásszomja szinte már gyermeki, mohó kíváncsiságának köszönhetően többször kerül bajba, mint azt egy lexikálisan nagy tudással rendelkező professzortól elvárnánk. Ugyanakkor ez a hevesség az, ami miatt igenis hihetővé válnak a botlásai.
Szerencsére feltűnik a színen egy hívatlan vendég Dr. Wendell Bambleby személyében. A rendkívül megnyerő külsejű tudóstárs felbukkanása alaposan felborítja Emily mindennapjait, ugyanakkor kényelmesebbé is teszi, hiszen a hiú férfi két tanoncát is magával vitte a kimerítő kutatásra.
Ki ez a ficsúr?
Wendell lenyűgözően tud kommunikálni a falusiakkal, ráadásul előnyös társulást ajánl fel Emily Wilde tündérenciklopédiájához. A kiváló társadalmi megítélése mellett, számos új kaput nyithat meg a nő előtt, azzal egy időben, hogy az hivatalosan is publikálja a kutatását. Ami pedig már rögtön a férfi érkezésekor szemet szúrhat az olvasónak, hogy Wendell nem csupán a kutatás miatt érkezett erre a zord vidékre. Az önös érdekek mellett valami sokkal nagyobb horderejű dolog rejlik.
Emily és Wendell baráti kapcsolata adja a történet igazi velejét és humorát is. Bár a szereplőink nem a megszokott főhős típusok, amolyan angolos visszafogottsággal, mégis belopják magukat az ember szívébe. Nem kell térdet csapkodós poénokat várni az Emily Wilde tündérenciklopédiájától, a karakterek személyiségének köszönhető könnyed humor azonban igazán fellazítja az oldalakról lelógó jégcsapokat. A férfi lustasága és Emily törtetése remek szurkálódások táptalajául szolgál.
Fawcett remekül kihasználja kettejük személyiségének minden rétegét, és a totális külöbözőségükből fakadó súrlódásokat. Ezek a mozzanatok képezik a romantikus szál alapját. Aki a perzselő érzelmi viszályokhoz van szokva, az szinte észre sem veszi majd ezeket az apró jeleket, ám érdemes odafigyelni rájuk. Az sem könnyíti meg a dolgot persze, hogy mindent Emily szemén keresztül látunk, aki mint tudjuk, nem az érzelmi intelligenciájáról híres, és rendkívül szeret epés megjegyzéseket tenni Wendell felé. Vajon a férfi képes lesz a nőben rejlő egyéb értékeket felszínre hozni, vagy megmarad egy cambridge-i sármőrnek? Avagy, ha egy kis északi humorral akarunk élni, képes lesz-e parazsat szítani Emily kissé fagyos szívében?
A valódi kaland elkezdődik
Hogy mivel tudja még fokozni a hangulatot a szerző egy kis terepmunkán és a falusiak meginterjúvolásán kívül? A helyiek számos titkot őriznek, amelyek közül az egyik leghorrorisztikusabb talán, hogy él köztük egy elcserélt gyermek. Mint kiderül, esetenként a tündérek elrabolnak egy-egy gyereket és helyette a sajátjukat hagyják ott. A miértjére eddig még senki nem jött rá, viszont számos ilyen ismert eset létezik más kontinenseken is. Ráadásul ez a tündérgyermek kegyetlen látomásokkal és horrorisztikus viselkedésével lassan az őrületbe kergeti kölcsönkapott szüleit. Emily kemény fába vágja a fejszéjét, amikor megpróbálja szóra bírni a megátalkodott kis szerzetet.
És ha ez még nem lenne elég, a faluban és környékén egyre sűrűbbé válnak a rejtélyes eltűnések. A tündéreket vonzza a szépség és a tehetség, ezért leginkább ilyen kaliberű fiatalokat ragadnak magukkal. Ha valaki véletlenül mégis életben hazatér, az soha többé nem lesz már önmaga, csupán egy porhüvely. Emily és Wendell egyre jobban belebonyolódnak a falusiak életébe, hiába próbálnak közönbösek maradni.
Hamarosan elkerülhetetlenné válik, hogy Emily Wilde tündérenciklopédiájának ne csak tudományos szempontból legyen haszna.
Főhősünk végre tehet valami olyan dolgot is, ahol tudását kamatoztatva megmentheti akár három fiatal életét is.
A borzongató dolgoknak itt még koránt sincs vége. Emily végül olyan terepre léphet, amelyről eddig csupán csak álmodozott. Végre saját szemével is láthatja a varázslatos tündérvilágot, miközben segíteni próbál másokon. Elsőkézből kap leckét a tündérek kegyetlenségéből, furfangosságukból és mágikus képességeikből.
Itt a tündér, hol a tündér?
Az Emily Wilde tündérenciklopádiájában tehát a tündérek többsége nem jólelkű, kedves és csodás lény. Ha úgy van kedvük, teljesítenek bizonyos kívánságokat, de csak ha abból nekik is hasznuk származik, és nem mindig pont úgy teszik ezt, ahogy az emberek elvárnák. A tündérek rideg és olykor kegyetlen viselkedése az emberekkel szemben nem újkeletű dolog, találkozhattunk már ilyennel például Sarah. J. Maas: ACOTAR sorozata esetében is. Fawcett azonban a téliesített, zordabb verziójukban teremti meg ezeket a különleges lényeket, egy naplóregény formájában.
A szájhagyomány útján öröklődő történetek, akár csak a valóságban, remek világépítői alapot adnak a könyvbeli kutatásnak. Kifejezetten tetszik, hogy nem erőlteti le a torkunkon az unalomig ismert tanmeséket, hanem saját folklórt is teremt a regényen belül. A lábjegyzeteknek köszönhetően pedig szívesen el is olvasnánk a hivatkozásul szolgáló egyéb kutatási anyagokat.
A tündérvilágról ugyan nem kapunk teljes egész képet, hiszen számos feltáratlan területe akad, amelyet a drüadológiai – tündérek tanulmányozásával foglalkozó tudományág – felfedezések még nem elégítettek ki teljesen. A varázsvilág egy megfoghatatlan massza, amelyben még maguk a tündérlények sem mindig igazodnak ki. Az alapkoncepció, hogy a dimenzónknak vannak olyan rétegei, amelyek átjárhatóak, ugyanakkor a varázslények és az emberek nem különíthetőek el egymástól teljesen. Így vagy úgy, de a két fél folyamatosan keresztezi egymás életét. A bosszúság, vagy a kegyetlenség mellett pedig néha egészen jó dolgok is származnak a két faj kapcsolódásból.
Az Emily Wilde tündérenciklopédiája lenyűgöző, akár a szűz hó
Összességében elmondható a történetről, hogy a cselekmény nem kapkodó, inkább folyamatában bontakozik ki a bonyodalom. A könyv közepétől egyre több dologra derül fény és több interakcióban lesz részünk. Elcserélt gyermekek, fába zárt tündérkirály, kegyetlen tündérek és több hátborzongató jelenet is felborzolja a szőrt a karunkon. Nem akar finomkó lenni, és nem akarja újra feltalálni a spanyol viaszt a tündérekkel kapcsolatos mítoszok tekintetében.
A lassú kibontakozás és a hirtelen felpörgő események után, a sztori végéhez közeledve érezhetjük leginkább, hogy végre, itt van a nagy hűha! Ezt most akkor jól meg kellene még csűrni-csavarni. Sajnos, aki erre számít, az kissé csalódottan teheti le az Emily Wide tündérenciklopédiáját, ám azt javaslom, hogy ne tegye! Az írónő ugyanis vélhetően ezzel még csak felpattintotta Pandora szelencéjét.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
