A Bálnahullás az év egyik nagy meglepetése lehet. Daniel Kraus regénye észrevétlen módon ötvözi a szorult helyzetbe került főszereplős túlélő thriller jegyeit a lélektani mélybúvárkodással. Tudományos alapossággal, de alkotói szabadsággal élve vezet be egy tengeri emlős többrétegű gyomrába, miközben lírai érzékenységgel mesél egy megromlott apa-fiú kapcsolatról. Enyhén spoileres könyvkritika.
Mi az a Bálnahullás?
Közhely, de a Földünkön jelenleg élő legnagyobb állatok, a bálnák különleges misztikummal felruházott lények. A bolygó őreinek is nevezett tengeri emlősök számos kultúrában fontos szerepet játszanak, és irodalmi művek is gyakran használják fel őket. Elég csak akár a bibliai Jónás történetére gondolni, vagy a Moby Dickre, és sokaknak bizonyára Pinocchio és Gepetto bálnás esete is beugorhat. A Bálnahullás esetében Daniel Kraus sem távolodik el a bálnák szokványos irodalmi ábrázolásától, ám műve sokkal rétegzettebb és szimbolikusabb annál, minthogy egy szimpla hatásvadász thriller legyen.
A Bálnahullás (Whalefall) cím arra a jelenségre utal, amikor egy bálna elpusztul, és az óceán fenekére süllyedve a teteme egy sajátos élővilágot hoz létre. Kraus regényében ez a különös ökoszisztéma már jóformán a bálna valódi elhullása előtt létrejön. Mégpedig az állat gyomrában. A történet szerint a 17 éves Jay Gardiner apja maradványai után kutatva végez merülést Monterey partjainál. Jay apja, Mitt a környék egyik legendás vén tengeri medvéje, akinek a vérében volt a merülés, és igazi otthonának az óceánt tartotta. Ez meg is látszott fiával ápolt kapcsolatán. Két lánygyermek után Jay Mitt első és egyetlen fia, akiből szerette volna, ha hozzá hasonlóan szívós búvár és tengerjáró válik. Csak azt nem vette figyelembe, hogy teljes más lelki alkattal és személyiséggel áldotta meg a sors.
Mitt erőszakos, toxikussá váló természete bőven hozzájárult ahhoz, hogy Jay megutálja, és már 15 évesen elköltözzön otthonról. Még Mitt betegsége sem tudta elérni a fiúnál, hogy újra apja szemébe nézzen. Mitt pedig nem várta ölbe tett kézzel a kaszást: saját maga vetett véget életének, és visszatért az életet adó tengerbe. Hogy enyhítsen bűntudatán, és hogy bizonyítson testvéreinek és anyjának, Jay apja maradványai után ered az óceán fenekére. Ám hamarosan egy óriáskalmárnak köszönhetően egy ámbráscet gyomrában végzi. Nagyjából egy órányi oxigénje marad, hogy kijusson az állatból, és rendezze megromlott kapcsolatát apjával.
Repül a bálna
A Bálnahullás nem használ túl bonyolult párhuzamokat és szimbólumokat, mégis kielégítően rétegzett tartalmat hoz létre. Tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet közérthetővé, mégis elemletté tenni egy személyes történetet túlontúl absztrakttá és öncélúvá váló metaforák, szimbólumok nélkül. Ezzel együtt pedig a regény egyszerre olvasható hátborzongató, feszült túlélő thrillerként, valamint egy extrémbe hajló lélektani regényként is, ami a szépirodalom címkétől sem áll messze.
Jay túlélésért folytatott küzdelme ötvözi a zsánerregények legjobb elemeit a szépirodalommal társított érzékenységgel és prózai finomságokkal.
Kraus könyve azonban talán mégis jobban kiszolgálja azokat, akik vevők arra, ha a zsánertipikus felszín mögött rejtőznek mélyebb tartalmi rétegek is.
Persze a Bálnahullás thrillerjellegére és tudományos alaposságára sem lehet panasz. Jay bálnába történő élet-halál küzdelmének hiteles megjelenítésében számos biológus szaktekintély segítette Kraus munkáját, és a leírásai alapján bizonyára senki nem szeretne Jónásként tetszelegni. Persze Kraus, elmondása szerint, élt némi alkotói szabadsággal a megfelelő narratíva és dramaturgia megalkotása érdekében, ami semmit sem von le a regény hitelességéből. A szorult helyzetbe került, idővel versenyt futó főhősöket középpontba helyező sztorikhoz méltóan Jay küzdelme is kilátástalan, amit csak fokoz az, hogy egy élőlény belsejében zajlik a klausztrofób csata. A cet tömegével ránehezdő nyomás pedig a lelkében megvívott harc súlyát is szimbolizálja.
Szabadítsátok ki Jayt!
A Bálnahullás nem csak attól jó könyv, hogy végig izgalomban tartja olvasóját azzal, hogy végig drukkolhat a reménytelen helyzetbe került fiatal főhős túléléséért. Hanem a lélektani aspektustól is. Jay vergődése egyfajta transzformáció, ami a bálnában szerzett sérülések okán egyfelől fizikai, másfelől pedig lelki is: hiszen
az életben maradásért folytatott harcban apja hagyatékával és a bűntudattal is megküzd.
Mitt, bár halott, de spirituális módon mégis végig ott van a fiával. Míg Jay valós idejű csatáját az oxigénpalackjának fogyatkozó nyomásának segítségével követhetjük, apjával való kapcsolatát dátumozott flashbackek jelzik. Ebből pedig Jay szemszögéből nézve egy kifejezetten mérgező, káros és egészségtelen apa-fiú kapcsolat bomlik ki. De az is egyértelművé válik, hogy Mitt agresszív oktatói vágya mögött rengeteg szeretet lapult meg fia irányában – csupán nem jól kifejezve, és nem is menti fel az apát a következmények alól. Jay életbenmaradásának záloga is az lesz, hogy mennyit jegyzett meg az apjával töltött időből.
Kraus egyik ügyes, bár közel sem formabontó megoldása, hogy a fejezetek között gyakran pontosan úgy teremt kapcsolatot, hogy a jelent összeköti a múlttal. A jelenben játszódó jelenet gyakran azzal a mondattal vagy gondolattal ér véget, ahol a flashback kezdődik. A kettő konklúziójából pedig Jay igyekszik előrejutni. Ilyen módon pedig nemcsak Mitt, de az egész családja és elmúlt 17 éve ott van Jayjel az életért folytatott küzdelemben. Az öreg bálna pedig fizikailag is apja megtestesítőjévé válik az újjászületéshez vezető úton.
Verdikt
A Bálnahullás, bár végig szépen rétegzett történet, néhol azért jobban is bízhatna az olvasóban, ugyanis néhány helyen hajlamos a túlmagyarázásra vagy szájbarágásra. De ez legyen a legnagyobb baja. Kraus regénye egyszerre feszült és izgalmas, érzékeny és érzéki. Ez utóbbi pedig az érzékenyebb gyomorral rendelkezőket ki is akaszthatja, mert egy cet gyomra nem olyan idilli helyszín ám. A thriller jelleg mellett pedig egy fiatal fiú gyötrelmes, de keserédes lelki utazása is, a lelkiismeretfurdalástól a dühön át a megbocsátásig. Könnyű szívvel ajánlható bárkinek.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
