Jess Hill tanulmánykötete a Mert kihozod belőlem az állatot kulcsfontosságú olvasmány. Nem véletlen kapta azt az alcímet, hogy A párkapcsolati erőszak szörnyű hétköznapisága, hiszen a családon belüli bántalmazás sokkal több embert érint, mint azt elsőre gondolnánk. Jess Hill ausztrál oknyomozó újságíró, aki 2014 óta alaposan beleásta magát a témába. Tanulmánya mindenre kiterjedő, mélységesen felkavaró és erősen elgondolkodtató. Kritika.
Erről szól Jess Hill könyve
Bár Jess Hill kifejezetten az ausztrál helyzetet tárja fel mélyenszántóan, az ottani rendszer alapvető dolgait tekintve egyáltalán nem tér el a magyar társadalmi helyzettől. Ezzel kapcsolatban rögtön meg is erősíti az olvasókat a könyv elején található előszó, amelyet a NANE (Nők a Nőkért Együtt Az Erőszak Ellen Egyesület) és a PATENT Jogvédő Egyesület fogalmazott meg. Ez azért is zseniális, mert azonnal kapunk egy támpontot a könyvhöz, amely mentén könnyebben eligazodhatunk az ausztrál kontextusban. Ráadásul az egész könyvet lábjegyzetek sokasága tölti meg, amelyek nagyban segítik az olvasást. A könyv végén található egy “Hova fordulhatok” fejezet, ami elengedhetetlen a kiadvány jellegét tekintve, illetve további hasznos olvasmányokat is ajánl az olvasóknak a témában.
A szerző szándékosan nem az erőszak kifejezést használja a könyvben, hanem a bántalmazást. Ennek legfőbb oka, hogy tudatosítsa az emberekben azt a tényt, miszerint a bántalmazni nem csupán fizikailag hanem verbálisan, szexuálisan és gazdaságilag is egyaránt súlyos bűntett. Oknyomozóként nem meglepő, hogy kutatását számos interjúalany történetével támasztja alá, amelyek egytől egyig felkavaróak. Akadnak köztük egészen extrém esetek is, például amikor a súlyosan toxikus apa felgyújtotta a saját gyerekét. Az ehhez hasonló történetek egészen megrázóak, egyáltalán nem könnyű őket megemészteni. A kötet olvasása éppen ezért lelkileg igen megterhelő lehet, nem is tanácsos egyben ledarálni az egészet. Ezek a személyes tragédiák nemcsak a könyv hitelességét erősítik, hanem a szárazabb részeket igyekeznek kissé megbontani.
Jess Hill alaposan átgondolt pontokba szedte a bántalmazás témakörét, amelyek minden területet alaposan lefednek. Nem csupán azt vizsgálja, hogy milyen formái vannak a bántalmazásnak, hanem körüljárja az ok-okozati tényezőket és a társadalmi nemi szerepek szintjén is vizsgálódik. Az írónő nagyon ügyelt arra, hogy a részek szisztematikusan kövessék egymást. Először önmagát és a kutatási módszerét mutatja be az olvasónak, majd rátér a módszertanra, amelynek az “Elkövetők kézikönyve” címet adta. Ebben a becserkészést és a sakkbantartás módszerét ecseteli a nőkkel szemben. Itt bebizonyítja, hogy többféle bántalmazó létezik, akik hasonló módszerekkel vonják teljes kontroll alá a nőket. Rögtön ezután feltárja azoknak a bántalmazottaknak az helyzetét, akik minden nap köztünk élik az életüket. Megállapítja, hogy intellektustól és iskolázottságtól független az, kiből lesz bántalmazott egy párkapcsolatban. Vizsgálja, hogy miként tekintenek a nők az ellenük elkövetett erőszakra. Előhívja, hogyan vélekedtek a múltban a párkapcsolati erőszakról a szakemberek és a társadalom polgárai egyaránt.
Ezek után egy rendkívül lényeges fejezet következik: Jess Hill belemászik a bántalmazók fejébe.
Hiszen a legfontosabb kérdés mégis csak az: miért teszi mindezt a férfi?
Ezeken az oldalakon számos pszichológiai kutatást elemez, amelyen más és más oldalról közelítik meg a kérdést, így alaposabb képet és többféle nézetet ismertetve meg az olvasóval. A későbbiekben pedig szó esik szégyenről, patriarchátusról, feminizmusról, az ausztrál őslakosok ellen elkövetett erőszakhullámról. Kifejezetten sokat ír a gyermekek szerepéről a családon belüli bántalmazásban, és nem rest teret adni annak a ritka felállásnak sem, amikor maguk a nők a bántalmazók.
A könyv jellegétől értetődően – mint már említettem – néhol szárazabban adagolja a tényeket, ezeken át kell lendülni, és szorgosan elolvasni a lábjegyzeteket is. Tagadhatatlan, hogy a szerző elég sokszor ismétli önmagát egyes állításaival kapcsolatban, ami néha már unalmas, de egy ekkora feltáró kötetben ez valószínűleg elkerülhetetlen. Érződik az igyekezete, miszerint próbálja visszafogni indulatait és objektíven körbejárni a témát, de ne feledjük el, hogy más emberek fizikai és lelki bántalmazásáról lehetetlen érzelemmentesen írni. Ráadásul Hill a kötet végén kiemelten foglalkozik a cselekvésre hívással. Úgy véli (teljesen jogosan), hogy a politika és az egyház szerepe meghatározó lenne a probléma felszámolásában.
De mindaddig, amíg könnyebb a dolgok felett szemet hunyni, nem számíthatunk kellő mértékű változásra.
Gondoljunk csak bele, miközben a hazai politika okádja magából a melegellenes intézkedéseit, addig a családon belüli erőszak áldozatai nem számíthatnak hatékony megoldásokra. A bántalmazókat nem lehet lefóliázni, a gyerekeknek pedig pontosan ugyanannyit tanítanak az iskolában a családon belüli erőszakról, mint a nemi átalakító műtétekről, azaz semmit. A nőket ért bántalmazási ráta hiába sokkoló, amíg nem beszélnek róla eleget, szinte láthatatlan.
Kötelező olvasmány!
A Mert kihozod belőlem az állatot nemcsak szakembereknek és áldozatoknak kötelező olvasmány, hanem mindenkinek. Mindamellett, hogy fejbevágóan feltárja a valóságot, érzékenyít is egyben. Sajnos a társadalom gyakran hajlamos a “minekmentoda?” hozzállásra, azaz az áldozathibáztatásra. Emellett nem megoldás elfordítani az arcunkat, mert nagyon könnyen találhatjuk magunkat egy olyan helyzetben, amelyet előtte el sem tudtunk képzelni. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez a könyv nem a férfiak ellen íródott. Az erőszaktevők indítékait és motivációját éppúgy igyekszik megfejteni, mint ahogyan azt is, miért maradnak mégis a nők bántalmazó partnereik mellett.
Miért fontos ez a könyv egy geek oldalon?
A különböző streamingszolgáltatók megjelenése előtt sokkal kevesebb film foglalkozott kifejezetten a bántalmazás témakörével, mint azóta. A Raptorina podcast műsorunkban már foglalkoztunk a témával toxikus kapcsolatok címszó alatt. Számos filmben és sorozatban kap szerepet a bántalmazás különböző szinteken, azonban vajmi kevés olyan akad, amely ne csupán felületesen foglalkozna a dologgal. Vagy a bántalmazó motivációja/karaktere nincs kibontva, vagy nincs alaposan bemutatva maga a bántalmazás folyamata, illetve leggyakrabban csupán a bosszú marad az egyetlen lehetséges kiút (lásd: Most már elég). Legyen ez fantasy, sci-fi, dráma vagy akár történelmi fikció, hatalmas felelősség belemenni ebbe a témába. Ezek a tartalmak bármely korosztály számára elérhetőek, éppen ezért iszonyatosan fontos, hogy milyen módon szemléltetik a bántalmazó kapcsolatokat a nézők számára.
Ha segítségre van szükséged, vagy többet szeretnél megtudni a családon belüli bántalmazásról, akkor keresd fel a NANE honlapját!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
