A True Detective tíz éve indult el rögtön kultikussá vált 1. évadával, amivel örökre beírta magát a krimi- és antológiasorozatok legjobbjai közé. Azóta várják a rajongók, hogy a sorozat visszahozza azt a szellemiséget. A napokban az HBO Maxon debütált, Night Countryra keresztelt 4. évad se hozza el az 1. évad atmoszféráját, de ez nem is baj. Hiszen sokkal ígéretesebben gondolja végig a True Detective évadok közös vonásait. És pont emiatt érdemes maradni. Pilotkritika.
Új sarki szelek fújnak a True Detective-ben
Az új évad rögtön számos jelentős változtatáson esik át az előző háromhoz képest. Nic Pizzolatto, a True Detective atyja ezúttal inkább executive produceri székből figyel, az írást pedig átadta Issa Lópeznek. A mexikói származású showrunner pedig egy korábbi sorozattervét, ami egy északi helyen játszódó whodunit lett volna, házasította össze a True Detective alapjaival: megoldhatatlannak tűnő, enyhén szólva furcsa ügy és azon dolgozó detektívek gyarló oldala. Utóbbinál pedig
húzott egy merészet, és az eddig főleg férfiak szemszögéből elmesélt True Detective-ügyek világába két nőt rakott.
A helyszín pedig ezúttal egy sarkkör közeli alaszkai kisváros, ahol a sarki éjszaka ideje kezdődik.
A Night Country címet viselő évad Ennis városával nyit, ahol egy kutatóállomás nyolc vezető tudósa megmagyarázhatatlan módon eltűnik. Utánuk nem marad más, csak egy emberi nyelv. Az ügyön Elizabeth Danvers (Jodie Foster) rendőrfőnök dolgozik, és a számára kellemetlen Evangeline Navarro (Kali Reis) rendőr is megjelenik, aki kapcsolatot vél felfedezni a mostani és a közös megoldatlan ügyük között, egy őslakos nő meggyilkolásával. Bár Danvers először minden bunkóságát bevetve igyekszik távol tartani Navarrót, az egyre több, a korábbi ügyre mutató nyom előkerülésével kénytelen összeállni a rendőrnővel.
A külső változtatásokon túl a pilotepizód alapján a True Detective 4. évad az ügy lassabb kibontakozását választja, és több hangsúlyt fektet két főszereplője felvezetésére. Jodie Fostert jó újra nyomozói szerepben látni A bárányok hallgatnak óta, ráadásul egy nem is tipikusban! Az első részben kirajzolódik, hogy Danvers egy érzelmileg ellentmondásos nyomozója lesz a True Detective világának, aki egyszerre taszít el mindenkit magától és vágyik emberi, szereteten alapuló kapcsolatokra. A riválisnak tekintett Navarro rendőrnő ebben a tekintetben tökéletes párja Foster karakterének, akinek szintén megvannak a maga érzelmi keresztjei testvére – akit látomások gyötörnek – és korábbi sérelmei okán.
Izgalmas lesz nézni, hogy két ilyen kaliberű nő hogyan fog összecsiszolódni a közös ügy érdekében.
Ha már nők: a 4. évad természetes módon illeszti be a női tapasztalatot a meglévő True Detective-vonásokba. A rendőr és nyomozóként dolgozó főszereplők bizonyos szintig maszkulinnak, keménynek tűnnek, hiszen férfi közösségben mozognak, ehhez munkakötelességük alkalmazkodni.
López viszont kézenfekvő, praktikus helyekre fűzi be a szereplők női szemszögét. Például a helyszínelésnél Danvers a házimunka mindennapi tapasztalataiból – állott ruha a mosógépben, majonézes szendvics állaga – állapítja meg, mennyi nap telt el a tudósok eltűnése óta. Emellett klasszikusan megjelenik nála és Kali Reis karakterénél, hogy munka mellett milyen más tipikus női munkákkal foglalkozhatnak ők – gyerek, családtag ápolása –, miközben
a korábbi évadok férfi szereplőihez hasonlóan próbálják saját nyomorukat kezelni így vagy úgy.
Újdonságként az új évad a nyomozók ellentétén túl nyit az ő helyi konfliktusaira is: ugye nincs kisváros drámák nélkül. Két főszereplőjén keresztül feszültnek, zaklatottnak érződik a helyi közösség, amely érzések átragadnak a történetvezetésre is, amit a sok egymással párhuzamosan zajló konfliktus kicsit kapkodóvá tesz. A pilotepizód egyelőre sokat nem mutat meg ebből, de néhány, a nyomozást is valószínűleg nagyban befolyásoló bonyodalmat előkészít.
John Carpenter nyomdokain
A True Detective-ben a történet és a detektívek mellett még fontos jellemző a látványvilág és az atmoszféra. A Night Country ebben sem teljesít alul, sőt. Az alaszkai (amúgy Izlandon forgatott) helyszín teljes sötétségbe borul, amikor elkezdődik a sarki éjszaka, ami jó alapot ad a horrornak (amivel a 3. évad már kísérletezett valamennyit). A 4. évad látványban sokat nyúl John Carpenter A dolog című filmjéhez mint homázs, miközben a kortárs, fősodorbeli thrillerek élesebb és kontrasztos képi világát is megidézi. Az alaszkai helyszín földöntúliságát pedig emelik az éjszakai jelenetek és a szeles táj, amelynek a végtelenségérzetét Florian Hoffmeister (A Terror, Tár) operatőr felvételei maximálisan átadják.
A sorozat másrészt a helyi őslakos kultúrára épít, ami ad egy izgalmat az okkultnak, másrészt utat enged a misztikus gondolkodás átérzésének: ha tényleg hisz valaki ennek létezésében, annak kézzel foghatóan, valóságosan jelennek meg. Ami viszont zavaró lehet ebben, az az, hogy a korábbi évadokhoz képest sokkal direktebben adja át a misztikumot. Azaz könnyebben dekódolható, hogy mi valós és mi nem, ami lehet, valakinek pozitív fejlődést fog jelenteni, másoknak viszont visszaesést a korábbiakhoz képest.
True Detective 4. évad eddig…
A True Detective 4. évad első része egyelőre a külsőségeket skiccelte fel, a tényleges ügybe és cselekménybe még csak épp belekezdett. Amit viszont eddig mutatott, az egy ígéretes szezont vetít előre, ami minőségben bőven igazodhat a korábbiakhoz. Sőt, némileg felrázza a jól bejáratott formulát.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
