Németország Oscar-jelölt filmje 2024-re, A tanári szoba egy rendkívül erős alkotás. Árnyaltan, feszes történetvezetéssel modellezi le a német társadalmi feszültségeket egy iskola szintjére. Nem szépíti az aktuális problémákat, miközben elgondolkodtat és meghat. Leonie Benesch alakítása pedig nagyszerű. Spoilermentes kritika.
Nemcsak itthon vannak problémák az oktatási rendszerrel. Németországban is hosszú évek óta gondok vannak ezen a téren. Több tízezer pedagógus hiányzik a rendszerből. Az iskolákban a tanárok túlterheltek, hiszen kieső kollegáik helyett is dolgozniuk kell, az iskolák egy része rossz állapotban van, felújításra szorul. E mellett a születési ráta is egyre emelkedik az országban, és ehhez jön még a sok menekült, akiknek a gyermekei szintén csak növelik a tanulók számát. Egyre több a diák, egyre kevesebb a tanár és nem tudnak egyelőre tartós megoldást találni a problémára.
E mellé pedig az is hozzátársul, hogy a német társadalomban egyre nagyobbak a feszültségek a bevándorlás jelensége körül is, az emberek egyre elégedetlenebbek a szövetségi kormánnyal.
A tanári szoba a fenti társadalmi és politikai problémákat modellezi le egy iskola mikroközösségére. A történet szerint egy helyi suliban folyamatosan kisebb-nagyobb lopások történnek. Az iskola vezetősége igyekszik demokratikus módon, a gyermekek érdekeit szem előtt tartva kivizsgálni az ügyeket, és megtalálni a tetteseket. Carla Nowak (Leonie Benesch) egyik diákjára terelődik a gyanú. A tanárnő megelégeli a vezetés tehetetlenségét, és a tanári szobában hagyott laptopjával felvételt készít az ott történtekről.
Amikor leleplezi a videofelvétellel a tolvajt, nagy lavinát indít el. A felvételt jogilag nem lehet felhasználni (hiszen engedély nélkül készült), a diákok kihallgatásának hírére pletykák indulnak el és az iskola felbolydul. Elindulnak a pletykák, a gyanúsítgatások, Carla pedig minden erejével azon van, hogy megóvja a botrány középpontjában álló tanulót.
A film történetvezetése végig feszült, már-már klausztrofób érzetet is kelt, hiszen az iskola falait nem hagyja el a sztori.
A 4:3-as képarány pedig még csak fokoz ezen a hangulaton. A tanári szoba árnyaltan, elgondolkodtatóan beszél a német társadalmi problémákról. Először is elismeri, hogy ezek a gondok léteznek, másrészt olyan történetet készít belőle, ami viszont nem ad feloldozást. A film nagyon sok aktuális társadalmi kérdést vizsgál, legyen az a menekültek, a pedagógushiány, a tanárok lenézése vagy az objektív újságírás hiánya. Bemutatja a problémákat mind a tanárok, a diákok és a szülők szemszögéből is, ám az egymásnak feszülő érvek csak kioltják egymást, de nem hoznak valódi megoldást.
A sztori Carla szemszögéből ismerteti a helyzet összetettségét, sokszor igazságtalanságát. Carla ugyanis fiatal kora ellenére egy rendkívül képzett pedagógus. Okos, rendkívül türelmes a kiskamasz diákjaival, higgadt és mindig összeszedett. Az igazságérzete hajtja, amikor leleplezi a tolvajt (ami egy meglepő fordulatot is tartogat a filmben), ám arra nem számít, hogy következményként nemcsak a szülőkkel, de a diákokkal és a saját kollegáival is ellentétbe kerül. Mindeközben igyekszik megóvni a megszégyenítéstől és a kirekesztéstől a tanulót, és az utolsó pillanatig védelmezi.
A tanári szoba központi konfliktusa szinte feloldhatatlannak tűnik.
Az iskola vezetése véget akar vetni a lopásoknak, ám fair módon járnának el. A zéró tolerancia jegyében mindenkit meghallgatnak, de nem gyanúsítanak, hanem vizsgálódnak, ám ezek során elkerülhetetlen, hogy a diákokat ne hoznák nehéz helyzetbe. Elvárható-e egy diáktól, hogy beárulja az osztálytársát? Jobb-e, ha a tanulók nem tudnak az ügy részleteiről semmit? Ezekre a kérdésekre a filmnek sincs egyértelmű válasza, de alaposan boncolgatja a pro és a kontra érveket is.
Valamennyi résztvevő szemszögét megismerteti a nézővel, és a vélemény különbségeket a kisebb-nagyobb konfliktusok és párbeszédek során ütközteti. Carla pedig ezeknek a feszültségeknek a középpontjában áll. Azzal, hogy a tanárnő szembesíti az elkövetőt és a vezetőséget az igazsággal, így egyfajta objektív igazságot képvisel. Mégis, ahogy egyre inkább elfajulnak a dolgok, az ő kifelé erősnek mutatott viselkedésén is meglátjuk a repedéseket, és a kétséget.
Leonie Benesch A Koronában és a Babylon Berlinben is megmutatta, hogy remekül megállja a helyét a nehéz szerepekben. Szerethető, együtt érzünk vele, és egészen minimális arcmimikával is ki tudja fejezni, mennyi feszültség és harc dúl benne. Ha egy negatívumot kellene felhozni, az pont Carla karaktere lenne. Nehéz elhinni, hogy ilyen fiatalon valaki ennyire tapasztalt és rutinos pedagógus legyen. Mi már mind kiborultunk volna Carla helyében, aki minden támadás ellenére csak tűr és tűr. Talán egy idősebb tanár esetében hitelesebb lett volna ez a karakter.
A tanári szoba egy fontos korlenyomat napjaink Németországáról, de az abban bemutatott konfliktusok egy része itthon is aktuális.
A tanárhiány, az alacsony fizetések, a szülők nem nevelése és így a problémás diákok jelensége nálunk is gond. Így a film az itthoni közönségnek is ad bőven gondolkodni valót és felhívja a figyelmet többek közt arra is, mennyire fontosak a jó pedagógusok. Ahogyan az is, hogy figyeljünk oda a gyermekeinkre, és hogy a nagy píszí kultúrában ne tévesszük szem elől a lényeget. A tanári szoba török származású rendezője, İlker Çatak erős atmoszférájú, aktuális és elgondolkodtató filmet készített, amely méltó az Oscar jelölésre.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
