Sosem volt egyszerű magyar képregényrajzolónak lenni, ám ennek ellenére 2023-ban töretlenül jöttek az újabbnál újabb tehetségek. És ennek csak örülni lehet. Ezt a sort gazdagítja az Alice „bizarr és ezoterikus horrormese”, ami megjelenésében a hasonló stílusú amerikai képregények méltó párja akar lenni. De mi lapul a csinos külcsín mögött? Képregénykritika.
Mi az az Alice képregény?
Robert Marko Bøse 10-15 éve dolgozik grafikusként, de a képregényrajzolás hobbiként mindig vele maradt. Az Alice saját szórakoztatásra készült, legelőször a karakterek tervezésével indult (akkor még Inferno címen), majd idővel a tervek önálló történetbe rendeződtek.
A címszereplő lány pokoli helyen él, a szó legszorosabb értelmében.
Otthonát, Fertő Cityt egyre inkább ellepik az éj legborzasztóbb lényei. Először csak éjjel mertek mutatkozni, azonban mostanra annyira elszemtelenedtek, hogy már nappal sem hagynak nyugtot a városnak. Alice ebben a meghasadt világban melózik magánnyomozóként – saját megfogalmazása szerint ezozsaruként –, miközben próbálja saját mentális egészségét is megtartani. Az első füzet pedig egy új, igencsak kellemetlen melót vetít előre egy okkultista bulival.
A horrorképregény-külcsín és extrák
Az Alice megjelenésében abszolút nyerő. Ami először megfog, az vitathatatlanul a stílusa. Sötétlila-neonrózsaszín színvilága egyszerre hajt fejet a hasonszőrű okkult krimisztorik és a divatos synth wave stílus felé. A teljes képi és zenei élményhez Bøse még egy QR-kódból beolvasható Spotify-zenelistát is mellékelt. Mindeközben az Alice önnön jogán is tud egyedi maradni – ennek jelét a narrációban érdemes keresni, ahol a tipikus sablonokra reflektál a mesélő. Egyik ilyen mókás pillanat, amikor a főszereplők egy templomban beszélik meg az alvilági lények megidézéseit sem nélkülöző ügy részleteit, aminél természetes, hogy katolikus templom legyen a helyszíne. De lőn a fordulat: épp egy református templomban vannak.
A tiszteletadás nem áll meg a színeknél és a jeleneteknél. Kockázatosnak tűnő vállalás füzetformában elkezdeni egy sorozatot – főleg, ha nem látni még a sztori végét –, de a félelmeket feledteti valamennyire az ötletes megjelenés. Háromféle borítóvariánssal jelent meg az Alice első füzete, ami alapból nyújt egy amerikaiképregény-érzést, de a borító elrendezése is csak ráerősít erre. Ezzel harmonizál valamennyire az első számon belüli állandó rovat, az Alice szobája is, amelyből aktuálisan egy okkult tárgyról tudhatunk meg többet.
Az összképet nézve el is ábrándozik az ember, hogy jó lenne Alice-t ilyen formában havonta megvenni a közeli újságosstandon.
Amíg nem nyílik meg az az alternatív Magyarország, ahol ez valóra válhat, addig ott vannak a hasonlóan impozáns Alice merch-cuccok: az első számhoz például járnak matricák, de az alkotótól lehet pólót és posztert is szerezni, ha megtetszett a neonfényes képi világ.
És ami a külcsín alatt lapul
Az Alice ígéretes megjelenéssel indul, ami akaratlanul is afelé lök, hogy valami különleges élményt várjunk. Ehhez a misztikus krimivonal pedig csak még többet tesz hozzá. Mindezek ellenére sajnos az Alice történet szempontjából nem kínál túl sokat első füzetében. Egyrészt érthető is, hiszen
egy legelső fejezettől sok minden nem várható el rövidsége okán.
Erre még a bevezető is figyelmeztet, ahol Bøse annyit ígér, hogy „felkerülnek a sakkfigurák a táblára”. Az Alice képregény nagyjából annyit is tesz, amennyit egy prológus: felvezeti szereplőit, és előrevetít egy lehetséges bonyodalmat. Gyakorlottabb olvasók a kijelölt zsáner – okkult krimi, horror – jellegzetes karaktereit is felismerhetik, tippelgetve néhány lehetséges kimenetelt. Ott van mindjárt Alice, az ügyeletes női szimat, aki a hard-boiled krimikből szökött detektívekhez hasonlóan sötét énjével küzd, amit a kiégett magánnyomozók szarkasztikusságával kompenzál.
A belső vívódás megértésében segítenek az első oldalak, az, ahogyan a rajzoló keretezi és érzékelteti szereplője gyengébb pillanatait. Néhány női sorsot megvillantva van esély arra, hogy a folytatásban kiderüljön Alice-ről, hogy valóban kiérdemelte a kiszolgáltatott és megtört főszereplő címet. Továbbá nincs valamirevaló okkult sztori médium és potenciális sidekick nélkül – ők is elhelyeződnek azon a bizonyos sakktáblán. De ezen felül a képregény sok újat nem mutat, inkább csak megvillantja a műfajtól elvárhatót: ezek a szereplők, és egy ilyen jellegű ügyről lesz szó. Majd. Egyszer. Valamikor.
Alice verdikt
Bár ott az Alice végén az ígéret, hogy a történetből legalább háromfüzetnyi folytatás várható, a megjelenések ismerete nélkül nem tudni, hogy meddig kell várni – hiszen maga az első füzet is az eredeti Budapest Comic Con-i megjelenés helyett végül ősszel érkezett meg.
És a folytatás kapcsán a magyar képregényrajzolók piaci és megélhetési nehézségeit még nem is említettük (lásd Hidden kritikánk). Ugyanis nem derült ki sok minden ahhoz, hogy teljesen bevonódjon az olvasó, sőt épphogy belecsöppentünk a történetbe. Így az Alice inkább a külcsínnel marasztalhat, semmint a belsővel. Nagyobb megtartó erőért lehet érdemesebb lett volna egy hosszabb kötettel indulni. Hiszen rövidsége ellenére az első füzet alapján érezni Bøse képregényének felépítésében, hogy lehet még benne több, a potenciál megvan. Így továbbra is kíváncsisággal figyelem, mi sül ki belőle. Remélem, nem lesz ennek semmilyen akadálya.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
