Sam Esmail, a Mr. Robot alkotója készítette a Netflix legújabb világvége-filmjét, a Távol a világtólt, amely Rumaan Alam azonos című regényét adaptálja, és az alapműhöz hasonlóan nem a zsáner akciódúsabb alkotásai közé tartozik, hanem az emberi drámákra fókuszál. Kritika.
Amanda (Julia Roberts) egy hirtelen ötlettől vezérelve kibérel egy házat a tengerparton, hogy egy hétvégére odautazzon férjével, Clayjel (Ethan Hawke) és gyermekeivel, Rose-zal (Farrah Mackenzie) és Archie-val (Charlie Evans). A kellemes kikapcsolódást különös jelenségek zavarják meg, aztán az este beállít hozzájuk egy férfi, H.G. (Mahershala Ali) meg egy Ruth nevű fiatal nő (Myha’la), akik a háztulajdonos és lányaként mutatkoznak be. A páros a körülményekre hivatkozva kér szállást a bérlőktől, amit Amanda nem éppen örömmel fogad. A házaspár és az állítólagos tulajdonosok közötti bizalmatlanság feszültséget okoz, amit tovább tetőz az, hogy egyre több jel mutat arra: valami nincs rendben az országban.
A Távol a világtól az a fajta film, amely nagyon lassan építkezik, és ezért akár hatásos is tudna lenni. Csak az a baj, hogy hiába építgeti a feszültséget, ha közben rendre fel is oldja azt.
Egyrészt a karakterközpontú cselekmény egymás után sorakoztatja fel a szereplők közötti konfliktusokat, minden esetben azzal kecsegtetve, hogy valakiben elpattan egy húr, aminek aztán tragikus következménye lesz – de aztán végül egyik esetben sem az történik, amire számítana az ember. Emellett kezdettől fogva kapjuk az utalásokat, hogy H.G. rejteget valamit, és bár a végén a titkára fény derül, de az nem okoz további konfliktust, így utólag kiderül: pusztán a nézők félrevezetésének eszköze volt az, hogy nem fedték fel már az elején, mi az, amit nem mond el. Az is jellemző továbbá a filmre, hogy egy-egy, egyébként eseménytelen jelenetben pusztán a kifejezetten hatásvadász zenével kelt feszültséget.
Mivel gyakorlatilag az egész sztori a befogadó folyamatos félrevezetéséről szól, egy idő után már éppen azért válik érdektelenné az egész, mert az ember már rájött, hogy a Távol a világtól úgyis szembe fog menni a felépített elvárásokkal.
Emiatt pedig jó eséllyel még az is csalódni fog a filmben, aki a lomhán haladó története ellenére hajlandó végignézni.
Az egyébként ígéretes alapszituációból és a hétköznapiságuk ellenére érdekes karakterekből jóval többet is ki lehetett volna hozni, különösen ezzel a szereplőgárdával.
A filmben leginkább talán a színészek játéka élvezhető.
Julia Roberts telitalálat volt a bizalmatlan embergyűlölő szerepére, és Ethan Hawke is a kisujjából rázza ki a laza apuka figuráját, míg Mahershala Ali egy érdekes, kiismerhetetlen fazont kreált a karakteréből. A nagy nevek mellett pedig ügyesen helyt áll Myha’la, aki tökéletesen hozza a gyerekkor és felnőtt lét között rekedt fiatal szerepét. Szerencsére a négy főszereplőt különféle párosításokban is láthatjuk, és mindegyik felállásban jól működnek együtt a duók.
Az alakítások mellett a Távol a világtól másik erősségét a sajátos képi megvalósítás jelenti.
Különleges beállítások és kameramozgások, valamint szokatlan vágások jellemzik, amelyek rendre kizökkentik a nézőt, és nem engedik neki, hogy teljesen belefeledkezzen a történetbe, hiszen látványosan emlékeztetik: egy film pereg a szeme előtt.
A remek színészek és az egyedi megvalósítás azonban nem képesek teljesen kárpótolni minket a film hiányosságai miatt. Így összességében a Távol a világtól nem tud kifejezetten érdekes és maradandó élményt nyújtani.
Nagy kár érte, mert a témában igazán szükség lenne „földhözragadtabb” filmekre, amik az apokaliptikus fenyegetést csak a sztorijuk hátteréül használják, és nagy akciók meg hőstettek helyett egyszerű, hétköznapi emberekről szólnak. Hiszen nem sok ilyen alkotás készül, és azok közül is ritka az egyedi és emlékezetes – példaként érdemes említeni a Tizenegyes állomás sorozatot, vagy a Michael Shannon és Jessica Chastain fémjelezte Take Shelter című filmet.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
