Érdekes szerzet a Vad Virágok Könyvműhelynél megjelent legújabb manga, a Bolygóvándor, kíváncsiságunkat pedig valószínűleg hosszabb távon is fent fogja tudni tartani. Képregénykritika.
Bolygóvándor, mi vagy te?
Mint ahogy arról már múltkor, az imádnivaló Jizo kapcsán is beszámoltunk, valami elindult a hosszú évekig tetszhalott állapotban lévő magyar mangakiadás frontján. Ezúttal a Vad Virágok Könyvműhely egyik legújabb mangáját, a Bolygóvándor (Planetarium Ghost Travel: Star Tripper) első kötetét vesézzük ki, amellyel a kiadó hosszú távra tervez. Az egyébként magyarszakos Szakacuki Szakana műve a világ legrangosabb nemzetközi gyermekkönyvvásárán, a Bologna Children’s Book Fairen a legjobb ifjúsági képregény díját zsebelte be idén. Ez pedig azért nem egy rossz ajánlólevél. Vajon tényleg jó lóra tett a kiadó?
A Bolygóvándor felütése egyszerre merít a sci-fi és a fantasy műfajából. A 303-as számú utazó egy különös univerzum bolygóira látogat a Planetarium Ghost Travel Inc. megbízásából, hogy rögzítse és megőrizze azok eltűnőben lévő kultúráját. A bolygókat ugyanis a titokzatos tóbiásfa terjedése fenyegeti, amelynek mérge elaltatja a bolygók lakóit, akik maguk is fává változnak. Egyedül a 303-as az, akire mintha nem hatna a méreg. De vajon miért nem? És mi lesz a begyűjtött mintákkal? Tényleg csak megőrzés céljából zsebelik be őket?
Bolygóvándor, a japán kis herceg
Első rész révén persze nem sok kérdésünkre kapunk választ, de ami a lényeg, hogy a Bolygóvándor határozottan fent tudja tartani az érdeklődést. Adott egy titokzatos, hosszú sálas utazó, aki bolygóról bolygóra jár, és ott különféle emberekkel, helyekkel szembesül.
Hogy direkt vagy sem, az mindegy, de tulajdonképpen a Bolygóvándor A kis herceget idézi meg, és morális helyzetekkel, dilemmákkal és tanításokkal sem marad adós.
Az epizodikus jellegű kiadvány minden egyes fejezetében egy-egy új alakkal és azok démonaival szembesülünk. Valakinek meg kell tanulnia újra hinni magában, másnak az elengedéssel vannak problémái, és még sorolhatnánk.
Mindez pedig egészen elképesztő formában jelenik meg az olvasó előtt. A Jizohoz hasonlóan a Bolygóvándor is végtelenül letisztult, édes-bús, az érzelmekre ügyesen odafigyelő stílusban nyilvánul meg a lapokon. Elmerengő karaktereiben való feloldódást pedig a különféle tájképei révén szépen erősíti, egyfajta meditatív állapotba helyezve a kötetet forgató olvasót. Mindazonáltal amennyire egyszerű, annyira aprólékos is tud lenni a Bolygóvándor. A manga védőborítóját levéve például a főszereplő felszerelésének ábrázolása és rövid leírása, valamint a történetben szereplő társasjáték és egy mellékkarakter házának felépítése és jellemzése fogad minket. Apró dolognak tűnik, de ezekkel is remekül építi a lore-t az író-rajzoló, Szakacuki Szakana.
Bolygóvándor, mi lesz veled?
A hab a tortán azonban a főszereplő, a 303-as figurája.
A kis herceghez hasonlóan ő is sokat kérdez és szeret ismerkedni, ugyanakkor már a kezdetektől fogva van benne valami rejtélyes. Jóravaló, ártalmatlan utazó státuszát az utolsó fejezet árnyalja. Vagyis darabokra zúzza, hogy a szilánkokból valami elképesztően fura és baljós épüljön fel. Legalábbis ezt reméljük. Spoilerek nélkül engedjetek meg annyit elárulni, hogy a kötetben kiderül, bolygóvándorunk elég sajátosan áll hozzá a begyűjteni kívánt emlékekhez. Ez pedig felettébb érdekessé teszi a karaktert és a további részek alakulását.
Szőrös kritikusi szívünk igazából csak két dologba tud belekötni a Bolygóvándor kapcsán. Az egyik a fősztori. Mivel a fókusz minden egyes fejezetben a mellékkarakterek bemutatásán van, a központi történetszálból még nem igazán kaptunk sokat – bár az említett főszereplő-árnyalás révén azért a végén felcsillan valami ebből is. A másik, hogy összesen további négy kötet vár ránk, mire lezárul a Bolygóvándor. A következő várhatóan jövő ősszel jelenik meg. Nem egy Dragon Ball hosszúságú eposszal van tehát dolgunk, de még bőven várni kell rá, hogy a kerek egész a szemünk elé táruljon, ami a hazai képregény-közegben nem túl kifizetődő. Mert hát elég sok minden közbejöhet. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjuk, a Bolygóvándor az eddig mutatottak alapján abszolút megérdemli a bizalmat.
Bolygóvándor, térj vissza!
A Bolygóvándor első kötete remek indulás. Gyönyörűen építi fel a világát, és odafigyel a karaktereire is. Kellő tartalmat ad az induláshoz, ugyanakkor a legdurvább bombákat még nem most robbantja fel. De azért belengeti őket. Bár a Jizo kapcsán már megjegyeztük, hogy az egykötetes manga nagy eséllyel kifizetődőbb a hazai viszonyok között, a Bolygóvándor maradék négy részét azért csak ki tudjuk várni. Valami azt súgja, hogy megéri.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
