A Baljós rajzok nagyon is ismerős toposzok mentén szerveződő, formulaszerű thriller, ami valahogy mégis szórakoztató marad. Úgy a zsáner régi olvasóinak, mint az új belépőknek. Ebben nagy szerepe van Jason Rekulak mesélőkéjének, és a cselekményt tarkító illusztrációknak. Persze azért hibáktól sem mentes. Spoilermentes Baljós rajzok könyvkritika.
Baljós rajzok
A Baljós rajzok főszereplője Mallory Quinn, egy másfél éve gyógyulófélben lévő fiatal drogfüggő. A további rehabilitációja részeként a pártfogója, Russell tanácsára bébiszitterként vállal munkát egy módos, külvárosi családnál. Az anyuka, Caroline, láthatóan nagyon támogató a lánnyal szemben, és ápolóként szeretne hozzájárulni a felépüléséhez. Az apa, Ted már pár fokkal távolságtartóbb, és potenciális veszélyforrást lát Malloryban. Persze csak az elején. A kis Teddy viszont már az első pillanatokról kezdve igencsak rokonszenvez az új bébiszitterrel, az érzés pedig kölcsönös.
A házaspár azonban szigorú szabályokat szab Teddy felügyeletével kapcsolatban, így Mallorynak különösen vigyáznia kell, hogy ne vétsen vendéglátói akarata ellen. Ami viszont nyugtalanítóbb, hogy Teddy kis rajzai egyre baljósabbá válnak, majd a gyerek is furcsán kezd viselkedni.
A rajzok pedig később már egyenesen felkavaróak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy már nem is Teddy gyerekkezei alkotják.
Mallory pedig igyekszik feltárni a gyerek viselkedése mögött álló okokat, valamint a rajzokból összeálló rejtélyes történetet. Vajon földöntúli erők irányítják a kisfiút? Esetleg sokkal kézzelfoghatóbb a magyarázat a furcsaságokra? Vagy talán a véletlenek összjátéka rángatja a szálakat?
Baljós sorok
Jason Rekulak második regénye, de csak első thrillere a Baljós rajzok. Ennek ellenére az már az első oldalaknál is érződik, hogy Rekulak egészen jól tudja, hogyan ragadja és tartsa meg az olvasók figyelmét. A szubjektív nézőpont alkalmazása természetes módon hozza közel Mallory karakterét, és a személyesség némi titokzatoskodásra is alkalmat nyújt. Ráadásul Mallory egy olyan kedvelhető szereplő, akinek bőven kijutott a sorscsapásokból és önsorsrontásból, mégis erősnek mutatkozik.
Tenni akarása és következetes gyógyulásvágya kifejezetten aktív szerepvállalásban ölt testet Teddy irányába. Ugyanakkor valahol mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen tépázott lelkivilágú karakter ennyire konzisztensen erősnek mutatkozik. Rekulak ugyan próbálja árnyalni Mallory személyiségét, és egy kifejezetten megbízhatatlan narrátorként ábrázolja kezdetben. Mint ahogy később is nehéz eldönteni, hogy mindvégig neki van igaza, vagy csak a droghasználattól lukacsosodott elméje szórakozik vele és az olvasókkal. Ez az ambivalencia okozza a legtöbb narratív feszültséget, de főleg a történet középső harmadában.
Baljós hangulat
Úgy általánosságban viszont nem kifejezetten feszült regény a Baljós rajzok. Nincsenek igazán félelmetes, körömrágós jelenetei. Vagy ha igen, azok is rövidkék. Nem igazán van jelen tehát a műfaj nagyjaira jellemző suspense érzet. Van helyette viszont egy egészen jól fokozott hangulat, ami sajnos viszonylag hamar eléri a tetőpontját és ezután kicsit megreked. Ez egy thriller esetében egész nagy hátrány is lehetne, viszont Rekulak könyve így is bőven élvezetes marad.
Mallory nyomozása és a központi rejtély ugyanis bír akkora vonzerővel, hogy az olvasói kíváncsiság is megmaradjon.
Ebben persze az író stílusa is közreműködik. Hiszen ha a könyv nem is tobzódik a feszültségben, Rekulak lendületessége, jól időzített fordulatai és függővégei egy egészen gördülékeny olvasmányélményt eredményeznek. Szerencsére pedig a címben emlegetett Baljós rajzok az olvasók számára sem maradnak rejtve.
A könyv Will Staehle és Doogie Horner illusztrációival van gazdagítva, amik természetesen nemcsak tessék-lássék módon, hanem a megfelelő dramaturgiai pontokon járulnak hozzá a cselekményhez. A tördelésnek is köszönhetően pedig ezek néha egészen szép csattanót eredményeznek egy-egy szakaszhoz. Érdemes figyelni a gyerekrajzok apró részleteire is, mert már egészen a kezdetektől finom utalásokat rejtenek. Ugyanakkor mindig is lesz egy enyhe mesterkéltség abban, amikor egy remek illusztrátor gyermekrajzokat imitál. Bár elsőre nagyon is hitelesnek tűnnek, hamar le lehet szűrni, hogy valójában egy felnőtt próbálta meg leutánozni a gyerekek jellegzetes vonalvezetését. Persze mindez csak szőrszálhasogatás, mert a végeredmény szempontjából kifejezetten jól működnek a rajzok. Sokat hozzátesznek a történethez és az összélményhez.
Baljós témák
Továbbá a Baljós rajzok egészen jól elegyíti a thriller több alzsánerének elemeit. Leginkább a bűnügyi, természetfeletti és pszichológiai elemek ütköznek ki. A bűnügyi vonal az első ijesztőbb rajzok után kerül a képbe, és végighúzódik a történeten. Az utóbbi kettő pedig felváltva, hullámozva váltogatja egymást, érdekes kereszteződéseket eredményezve ezzel. A történet ambivalenciáját tehát nemcsak Mallory fentebb emlegetett mentális állapota, hanem a természetfeletti és a rögvalóság közötti lavírozás is okozza.
Mallory gyakori céltáblája lesz a gyanúsítgatásoknak, ami jelzi, hogy munkáltatói sem teljesen bíznak meg benne.
Karakterén keresztül érintve van a drogfüggők társadalomba való reintegrációja, és a szerhasználathoz vezető út is.
Rekulak nem merül el teljesen a felvetett témáiban, de ahhoz éppen eléggé, hogy árnyalja mind Mallory karakterét, mindpedig a problémakört. Nem köntörfalaz, megemlíti Mallory legzüllöttebb időszakát is, de a pozitív üzenet érdekében a nyomorpornó helyett inkább az új élet és gyógyulás lehetőségével foglalkozik. Ugyancsak a problémakörhöz kapcsolódóan említés szintjén előkerül az USA-t sújtó opioid krízis, és egy darabig úgy tűnik, nagyobb hangsúlyt és kritikai élt kap Mallory szenvedésén keresztül. De egy rövid kommentáron kívül nem lesz nagyobb jelentősége.
A Baljós rajzok kapcsán szintén beszédtéma lehet a gyászfeldolgozás, a családi tragédiák kezelése vagy a túlélők bűntudata is. Mint ahogy a toxikus kapcsolatok, és a vágyálmok megszállott, beteges kergetése is. De inkább csak olyan szinten, amit egy mentálhigiénés segítő könyvklubban ki lehet beszélni, maga a könyv nem merül el bennük. Sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak azonban az édes kis hazugságok, valamint az alakoskodó képmutatás. A cselekmény több pontján ezek a kis csalfa játékok viszik előrébb, vagy éppen más irányba az addigi történetszövést. Ezzel együtt pedig a központi rejtélyben is fontosabbá válik, mint ahogy az elsőre látszik.
Baljós árnyak
Ám hiába a Baljós rajzok minden erénye, vannak azonban olyan hiányosságai, amelyek képesek némileg árnyalni az összképet. Ott van például a korábban említett karakter inkonzisztencia, ami nemcsak Malloryra jellemző, de a munkát adó házaspárra is. A kezdeti stabilitás és hangulatváltozások persze lehetnek természetesek, és egy thrillerben is megszokott, hogy idővel mindenki kimutatja a foga fehérjét. A végjáték felvezetéseként szolgáló csavarok és karakterváltozások azonban egészen hirtelen, szinte minden előjel nélkül érkeznek. Ez kétségkívül növeli a meglepetésfaktort, és van annyira kizökkentő, hogy elsőre még adrenalinnal dúsítsa az élményt. Összességében viszont az arculcsapás nevetségesnek is hat, de még az is lehet, hogy ezen a ponton Rekulak szándékosan akarta elérni ezt a hatást.
A Baljós rajzok egy másik problematikus része lehet, hogy valójában túl formulakövető.
Szinte minden húzásával találkozhattunk már, a karakterek pedig hiába mennek át változáson, igazából egydimenziós sablonfigurák.
Még ha kedvelhetőek is. Továbbá a sztori nagyban épít egy véletlen egybeesésre, ami eleinte nagyon is tudatos szálnak ígérkezik. Ez, ha nem is generál nagy lyukakat a cselekményben, sok mindent képes megkérdőjelezni.
Baljós verdikt
Ugyanakkor a fentebb taglalt hátrányok sem képesek teljesen csorbítani a Baljós rajzok érdemein. Jason Rekulak regénye ugyanis valóban gördülékeny, könnyed olvasmányélmény. A formulaszerűsége igazából csak akkor hátrány, ha valami totál eredetire számított az olvasó. De éppen ez az ismerősség teheti kellemes komfortolvasmánnyá is, míg a műfajjal csak most ismerkedőknek akár jó belépőt is jelenthet a zsánerbe. A Baljós rajzok tehát főleg azoknak ajánlott, akiket nem riaszt el, ha egy regény nem kifejezetten eredeti, de könnyen olvasható és szórakoztató.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
