Kleinheincz Csilla legújabb regényét a klímaszorongás szülte. Mezőgazdász szemmel nézve frissíti fel a fantasy irodalmat, némi testhorrorral és vallási fanatikusokkal megspékelve. Alvilági szövedék enyhén spoileres kritika.
Kleinheincz Csilla neve hallatán nem csupán a Gabo kiadó szerkesztősége jut eszünkbe, hanem az Ólomerdő-sorozat és megannyi novella címe is. Régóta várt új regénye, az Alvilági szövedék idén jelent meg, és olyan formába öltöztette a fantasyt, amelybe egy agrármérnöktől csak kitelik. Lássuk, miben tud ez újat nyújtani az olvasóknak!
A kezdet
Az Alvilági szövedék olyan lendülettel szippantja be az olvasót, mint porszívó az ágy tövében észrevétlenül megbúvó, leesett papírzsepit. A regény elején megismerkedünk Cseregővel, amelynek lakói a Tiszták, a külvilágtól elszigetelten élnek, hagyományokon alapuló módszerekkel, nagy tisztelettel művelik a földet. A Nagy Kertészekről zengenek dalokat, akiktől a földművelés szabályait és tanait elsajátították. Ebben a közösségben él főszereplőnk Gerle is, aki már testi adottságait tekintve is kitűnik a falusiak közül. A jól megtermett lány nem itt született, hanem a falon túlról érkezett úgynevezett vigaszgyermek, akit a kertvezető családja fogadott be. A falakon túl élnek a Mikosz-hívő kísértóiak, akik engedik istenüknek, hogy beléjük költözzön, cserébe egészséget és tudást kapnak. Aki Mikosz jelét magán viseli, többé már nem Tiszta, viszont egy olyan iparosodott társadalomban élhet, amely folyamatosan fejlődik és terjeszkedik. Néhány kísértói azonban úgy dönt, megmenti gyermekét Mikosztól és a faluba adja, épp úgy, mint Gerlét.
Az Alvilági szövedék ízig-vérig az ökológia mentén, megfelelő agrártudással íródott, amely csak növelte a regény élvezeti értékét. Ez a természetközeli nézőpont fektette le az alapjait egy 300 éve húzódó ellentétes szemléletnek. Bár Cseregő és Kísértó nem osztoztak nézeteikben, sosem voltak egymással nyíltan ellenségesek. Kleinheincz nemcsak gazdaságilag, hanem vallásukban és társadalmi identitásukban két -látszólag- teljesen eltérő rendszert mutat be az olvasónak, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
A biológia, a technológia és a vallás mentén felépített fikció minden ízében törekszik arra, hogy a szélsőségek bemutatása mellett a társadalomra és politikai vezetésre sajnos kevésbé jellemző arany középutat keresse.
Egy régi kapcsolat, amely nem enged
A főszereplő, Gerle a történetünk kezdetén már felnőtt, aki épp az esküvője és nagy karrier előtt áll. A történet egyik legfontosabb része a lány személyiségfejlődése mellett, hogy tanúi lehetünk egy toxikus kapcsolat kiélesedésének, és az emberi lét törékenységének. Derkó, a vőlegénye lobbanékony természetű, ám Gerle szemüvegén át látva figyelmes és védelmező, jóképű férfi. És bár kapcsolatukban nem minden tökéletes, főszereplőnk egészen addig a pontig boldognak érzi magát mellette, amíg egy intim helyzetben fel nem fedezi rajta Mikosz jelét. Ezután a kapcsolatuk teljesen megváltozik, Gerle nem tudja elviselni, hogy a férfi esetleg őt is megfertőzte, és hiába kéri távozásra Derkót, az annyira feldühödik, hogy megöli a lányt, majd elássa. A lány azonban hihetetlen módon napokkal később kikaparja magát a föld alól. De már nincs többé egyedül, mert akár egy gomba mindent átszövő fonalai, benne is ott lakozik immár az Alvilág. Derkó távozni kényszerül a faluból, Gerle pedig nem sokkal később elővigyázatosságból önként hagyja el az élőhelyét és vág neki a félelmetes iparvárosnak, Kísértónak, mit sem sejtve arról, milyen változások mennek végbe épp a testében. Ő pedig kénytelen megismerni és előtérbe helyezni a benne élő Alvilágot, aki közben hatalmas feladattal bízza meg a lányt.
Az egyetlen ember immár akit ismerhet Kísértóban, az nem más, mint Derkó. Bár nem bocsátotta meg a férfi tettét, és immár félelmet is táplált iránta, az elveszettség érzése erősen elnyomta ezeket benne. Derkó teljesen úgy viselkedik a lánnyal, mint aki nem tudja felfogni tettének súlyát, és korábbi érzelmeikre hivatkozva, meg egy kis áldozathibáztatással megpróbálja a lányt rávenni, hogy ott is legyenek együtt. Szerencsére Gerle ebben a sarkára áll, és határozottan elutasítja a férfit, ugyanakkor a segítsége jól jönne neki. Kleinheincz Csilla az egész regényen keresztül viszi kettejük egymáshoz fűződő bonyolult és toxikus viszonyát. Gerle elfolytott indulatai egy az egyben tükrözik azt, amit Derkó nyíltan kifelé mutat. Remekül helyezi egymás mellé a két személyiséget, amelyek valójában nem is különböznek annyira egymástól temperamentum tekintetében. Derkó hirtelensége, erőszakos felindultsága nem rejtett tulajdonságok, amelyek pontosan megtalálhatóak Gerlében is, csak ő ellenben a férfival, elnyomja heves vérmérsékletét. A szerző Derkó hímsoviniszta módszereit remekül megmutatja a regény egésze alatt, míg a lányt egészen más érdekek tartják erősen lelkileg. Mindezek mentén Gerle személyisége és világszemlélete is folyamatosan változik. Egyre jobban dominál benne, hogy ő nem akar sem áldozata, sem feloldozója lenni a férfi indulatainak.
Új élet Kísértóban
Gerle előzetes kísértói élményei ahhoz fűződnek, amikor az apjával bizniszelni mentek a városba. Amellett, hogy így megismerhette a mezőgazdasági gépeket, és beleláthatott, milyen ipari fejlődés ment végbe azon a területen, saját szemével lehetett tanúja, milyen az, amikor Mikosz megistenül az emberekben. (Ezt érthetjük úgy is, hogy elveszi ami jár a tudásért és az egészségért, amit a híveknek ad.) A megistenülések igazi testhorror elemnek számítanak, amelyeket az írónő elég részletesen ábrázol, így tökéletesen el tudjuk képzelni, milyen lehet amikor több ember egyetlen testrész kavalkád masszájává olvad össze. Ezeket a részeket ráadásul olyan zseniális módon építi fel, hogy közvetlenül előtte és utána is fenntartja a feszültséget az olvasóban.
Bár a könyv egyes szakaszaiban lassan halad, és néhol azt érezhetjük, hogy Gerle nem látja az erdőtől a fát, rá kell jönnünk, hogy egy teljesen más szabályokat és hitrendszert mereven követő egyén beilleszkedése egy másik világba nem is olyan egyszerű.
Kleinheincz remekül használja főszereplőjét arra, hogy általa tudjon meg az olvasó egyre több információt az iparosodott világról, és annak jelenlegi vezetéséről.
Ezt például úgy kivitelezi, hogy közben ad is egy kapaszkodót Gerlének, mert miközben keresi a helyét ebben az új társadalomban, megismerkedik Fonásszal és annak kisfiával. A férfin keresztül ismerteti meg a lányt Kísértő vallásával és a Tanáccsal, akik az iparosodott területek politikai vezérkarának számítanak. A politika kihagyhatatlan része egy ökokrízisnek, az írónő a legvérpezsdítőbb jelenteihez nemcsak a megistenülések tartoznak, hanem a belviszályt okozó rendszerfúró tüntetők is. Lássuk be, ez sajnos nem sokban különbözik attól, ahogy jelen társadalmunk egyre lavírozik egy visszafordíthatatlan klímakatasztrófa felé.
Kleinheincz kiválóan használja Gerlét arra, hogy az olvasót beletaszítsa ebbe a káoszt szélén táncoló társadalomba. Sikerülhet vajon egyetlen emberként változást hoznia a világba?
Nem minden, ami ökofantasy
A természet-központúság az egész történet vázát adja, ahol az írónő választékos leírásaival teszi igazán csodássá a környezetábrázolást. Agrármérnöki tudását abban lehet leginkább tetten érni, ahogyan a földművelésről, illetve a különféle növényekről mesél az olvasónak. Az egész történetet átszövi a mezőgazdaság hagyományos és ipari alkalmazása, amely már meglévő alapokon nyugszik, így Kleinheincz biztonsággal spékelhette meg fikciós elemekkel. A Szellemes lányok podcastben nyilatkozott például arról, hogy szándékosan nem az általunk legjobban ismert európai élővilágot választotta a történethez, így még több újdonságot tud ezzel nyújtani az olvasóknak.
Egy-két negatívumot tudok csupán felróni a könyvnek, az egyik ilyen, hogy véleményem szerint a szerelmi szál kialakulása nagyon hirtelen történt. Több teret kaphatott volna az érzelmek kibontakozása, az érzékiség fellángolása, ahelyett, hogy egyik fejezetről a másikra már azon kapjuk magunkat, hogy a szereplők ennyire mélyen megnyílnak egymásnak. Megmutatkoztak ugyan jelek, de maga az út, ami ide vezetett, több részletet is bemutathatott volna. Több érzelmi dilemmát és elmélkedést vártam volna Gerlétől ezzel kapcsolatban, mint amikor például kezdett eggyé válni a természettel a szövedékeken keresztül, szépen fokozatosan, ami csodásan volt ábrázolva. Ezt a fokozott, mélyebb érzelmi töltetet hiányoltam a szerelmi szálból.
A másik ilyen pedig a lázongó nép és a politikai vezetés, a Tanács további konfliktusainak kezelését elcsapottnak éreztem, mert a regény végére teljesen az Alvilág és Mikosz közti ellentét megoldására fordította a figyelmet. Szívesen olvastam volna még arról részletesebben, hogyan alakítják át a Tanácsot, a lázadókat, az egész társadalmat, azon túl, hogy Gerle elég nyomós érvekkel kényszerítette ki az emberekből a változást a járható középút felé. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy a kényszer talán egy reális megoldás lehet a való életben is, ahol már nem elegendő, hogy felemás sikerrel próbáljuk meg szelektíven gyűjteni a töménytelen mennyiségű szemetünket. Gerle egy ősi, természeti erő segítségével kényszeríti térdre a Tanácsot, milyen erő kellene ahhoz, hogy a világi nagyhatalmak végre felfogják, innen nincs hova tovább?
Verdikt
Kleinheincz Csilla egy igényesen megírt, következetes, természetközpontú mezőgazdaságon alapuló fantasyt alkotott, amely több társadalmi és globális problémát is magába foglal. Az Alvilági szövedék nem fél elmenni a végletekig, emellett pedig az egész regény egyfajta köztes megoldás felé tereli a szereplőit. Minden tekintetben izgalmas volt olvasni ezt a történetet, amely egy új, üde színfoltja a magyar fantasy irodalomnak. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki vágyik valami izgalmas újdonságra és egy kicsit is érdeklődik az élővilág iránt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
