Tóth Szilárd friss húsként került be 2021-ben a magyar képregényesek körébe Z napló című képregényével. A hamarosan megjelenő, azonos című regényének első fejezetét dolgozza fel, mint négyrészes kedvcsináló sorozat. Számtalan bőrt húztak már le a zombi történetekről, lássuk hát, hogy működik ez magyar környezetre szabva. Kritika.
A Z napló képi világát Mojzer Dávid álmodta és alkotta meg a történethez. (A hozzá kapcsolódó 18.48 című Széchenyi korabeli steampunk képregényről az Olvass hazait! blogomon írtam ajánlót.) A srácok első blikkre érezhetően megtalálták a közös hangot, hiszen a rajz remekül illik ehhez a zombi apokalipszis őrülethez. Vajon ez egy sokadik zombi apokalipszis, vagy tud újat is mutatni? A már megjelent három részről egyben fogok mesélni.
A történetről
Főszereplőnk Olivér, Budapest belvárosában tartózkodik az egyik metró aluljáróban, amikor körülötte kitör a totális zűrzavar, mindez 2017. júniusában. A fiú fel sem fogja, hogy mi történik, egy lány segélykérése zökkenti ki a kábulatból. Gyorsan buszra szállnak, ám menekülésük nem tart sokáig, ugyanis a káosz eléri az utakat. Olivér menekülni kényszerül, egyetlen célja, hogy hazajusson testvéréhez, Marcihoz. A hazaút azonban nem bizonyul olyan simának, Budapestet kezdik ellepni az emberevő fertőzöttek. Vajon mihez kezdenek a szereplők ebben a helyzetben?
A fővárosi helyszínrajzok nagyon sokat dobnak a sztorin, hiszen azonnal oda tudjuk magunkat képzelni a már amúgy is jól ismert kerületekbe. Kifejezetten tetszik, hogy nem csak a szokásos látványosságok jelennek meg az oldalakon, hanem olyan hétköznapi helyszínek is, mint egy aluljáró vagy egy kórház is.
A képregényben képi világa alapján pedig azt kell mondjam, a kórházi helyzet nem fest sokkal rosszabb képet a folyosón fekvő betegekkel sajnos, mint egy átlagos hétköznapon.
Ebben a történetben sem maradhat el az amerikai zombi apokaliptikus filmekre jellemző bevásárlóközpontos jelenet, csak magyarosítva. Ami nagyon evidens, hogy a vásárlók eleinte még fizetnének is az áruért, ám az üzletláncok ezt kihasználva megpróbálnak hasznot húzni az embereken. Ez persze azonnal kiveri a biztosítékot a magyar kisnyugdíjasok és középosztálybeliek zöménél, a nép haragjával pedig még a keménykedő biztonsági őr sem tud mit kezdeni. A képregény egy részén belekóstoltunk egy kis lépcsőházi horrorba is, amely egyértelműen szinte már kötelező eleme a zombis filmeknek. És bár a képregény nem szűkölködik ezekben a filmes toposzokban, úgy gondolom, hogy remek kis magyaros horror kerekedhet ki ebből a sztoriból, amennyiben Tóth Szilárd képes lesz elszakadni a hamarosan megjelenő regényében a zombis filmek kliséitől.
A kivitelezésről
Úgy próbáltam tekinteni erre a zombi apokalipszis a történetre, mintha a szereplők korábban még nem láthattak volna tucatnyi zombis filmet, amiből azonnal rájöhettek volna, hogyan lehet ezeket a lényeket megölni. Bár örültem volna valami extrémebb és újabb megoldásnak ezzel kapcsolatban, például ha a fejük levágása helyett mondjuk csak tűzzel lehetne őket megölni, vagy lenne valami extra képességük, esetleg nem vírus, hanem valami más miatt mutálódtak volna a zombik, stb. Egyébként így is teljesen lázba hozott, hogy egy kvázi, fegyverrel szinte egyáltalán nem rendelkező lakosságú országban, milyen módszerekkel találják fel magukat az emberek. Amerikában minden másfeledik házban találnak az emberek fegyvert, itthon azonban más a helyzet. Kénytelen a lakosság azzal harcolni, amit éppen a konyhában, kertben, vagy barkácsáruházban talál. Adott tehát, hogy rohadt nagy henteléseknek lehetünk szemtanúi ezáltal, amik valljuk be, hogy egy zombis sztori legjobb pillanatait adják.
További jó ötlet, hogy Olivér szemén keresztül tapasztaljuk meg az eseményeket, és egyfajta naplószerű narrációt is kapunk a megszokott szövegbuborékok mellé. Az egyetlen problémám ezzel az volt, hogy a fekete alapon fehér betűk nagyon vékonyak és kicsik, az én szemem elég hamar belefájdult az olvasásba, így sajnos többször is le kellett tennem a füzeteket egy kis szempihentetésre. A főbb szálon kívül egyéb, kívülről jövő információk is előbbre viszik a történetet, például visszaemlékezés, e-mail, vagy chat formájában. A képregények végén pedig minden esetben megtalálható valami extra, ami kifejezetten tetszetős, hiszen az olvasó kap egy kis plusz tartalmat is a pénzéért. Különösen emlékezetes az első rész végén található alternatív borító. Mosolycsalogató, hogy a fiúk “elrejtettek” pár ötletes apróságot a képkockák között, érdemes figyelmi mi megy a tévében, vagy az autók rendszámát. Illetve, hogy a zombik ábrázolása tényleg elég ijesztőre sikerült a hegyes karmaikkal és fogaikkal. Ezzel egyúttal azt a megszokott sémát is áthidalták, hogy az élőholtak nem fokozatosan torzulnak el, hanem szinte az átalakulás után már egyfajta vámpírszerű, aszott testű halálos fertővé válnak.
A képregény, minőségét tekintve hozza az MMR Comics-tól megszokott igényességet. Nagyon jó lapozni, fényes papíron, csodaszép színekkel, kissé sötétebb tónusokkal dolgoznak.
Összességében jó ötletnek tartom, hogy a Z napló regény megjelenése előtt készítettek egy kedvcsináló képregényt, még ha alapból más olvasó közönséget vonz is ez a formátum. Így valószínű jobban felfigyelnek majd az emberek a könyvre, amely remélhetőleg amellett, hogy hazánkban játszódik, más meglepetéseket és nemvárt fordulatokat is hoz majd, megtartva a képregényben felszisszentett magyar sajátosságokkal együtt. Ajánlom minden zombi-apokalipszis rajongó figyelmébe!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
