Maïwenn francia színésznő és rendezőnő új filmje XV. Lajos hírhedt szeretőjének, Jeanne du Barry-nak igyekszik méltó emléket állítani. A film a Cannes-i Filmfesztiválon debütált, és azért is kapott nagy figyelmet, mert ez Johnny Depp első jelentősebb filmszerepe a botrányai óta. Az amerikai színész XV. Lajos szerepében tér vissza a vászonra, ám a visszatérés keserédes: karaktere és játéka végig a háttérben marad Maïwenn du Barry-ja mellett. A kurtizánból lett királyi szerető története sok potenciált tartogatott, de ezt csak részben használta ki. A Jeanne du Barry – A szerető-t a miskolci CineFest filmfesztiválon láthattuk premier előtt. Spoilermentes kritika.
Az elmúlt években Johnny Depp nevét nem éppen a filmszerepei miatt emlegették: exfeleségével, Amber Hearddel folytatott rágalmazási perén a fél világ csámcsogott (a Netflix pedig nemrég dokumentumfilmet is készített róla). Ugyan nem marasztalták el Deppet, de a per során elhangzott vádak, a kiteregetett szennyes és egymásra mutogatás épp elég kárt okozott a hírnevének.
A Jean du Barry – A szerető rendezője, forgatókönyvírója, producere, és a du Barry-t alakító Maïwenn szintén megosztó személyiség. Kamaszkorában, a szüleivel való rossz viszonya miatt elhagyta a vezetéknevét, a nála 17 évvel idősebb Luc Bessonnal 15 évesen kezdett randizni, házasságuk rövid volt, és nem ért szépen véget. A MeToo-mozgalom során keményen beszólt a feministáknak, és legutóbb egy újságíró perelte be, amiért a színésznő leköpte őt egy étteremben.
Kurtizánból lett szerető
A fő karaktereket játszó színészek egyénisége és hírneve már alapból érdekessé teszi a Jeanne du Barry – A szerető-t. Mintha Maïwenn szándékosan választotta volna a megosztó és botrányos du Barry alakját filmje témájának, Deppet pedig főszereplőnek. De milyen maga a sztori?
Jeanne du Barry (lánynevén Jeanne Bécu) egy ferences rendi szerzetes és egy varrónő törvénytelen gyermekeként született. Édesanyja ügyelt rá, hogy lánya származása ellenére is jó oktatást kapjon, ám apáca tanítói 15 évesen kicsapták a zárdából (a film szerint azért, mert erotikus regényeket olvasott). A lány már fiatalon kivételes szépség volt, és némi kitérő után Párizsba költözött, ahol kurtizán lett. Összeállt az arisztokratáknak lányokat közvetítő Jean du Barry-val, és innen egyre magasabbra jutott a ranglétrán – kliensei közt volt többek közt Richelieu herceg is. Amikor aztán bemutatják az idősödő XV. Lajosnak, gyengéd érzelmek bontakoznak ki a király és a kurtizán közt. Az udvar ugyanakkor nehezen fogadja el Jeanne-t, és nemcsak a király bigott lányaival, de az újonnan Versailles-be érkező Marie Antoinette-el is rivalizálnia kell.
Du Barry alakjáról számos alkotás született (az első film 1915-ben készült, DuBarry címmel). Az egyik legemlékezetesebb talán a Marie Antoinette (2006) Sofia Coppola rendezésében, ahol viszont határozottan negatív karakter volt. Közönségesnek, undoknak és számítónak ábrázolta a szeretőt szemben Marie Antoinette ártatlanságával és kifinomultságával.
Maïwenn-t épp Coppola filmje fogta meg és elkezdett utána olvasni a kurtizán történetének.
Rengeteg életrajzon rágta át magát, sőt, még egy sorbonne-i történésszel is konzultált, mielőtt elkezdte volna megírni a forgatókönyvet. Természetesen belevitte a saját elképzeléseit is a sztoriba. Elmondása szerint szerette volna helyre tenni a du Barryt övező előítéleteket. És valóban, a Jeanne du Barry – A szerető jóval pozitívabb képet fest róla: Jeanne-t egy művészetet szerető, okos és független nőként ábrázolja, aki vágyik a figyelemre és a szerelemre.
Az igazság valahol a kettő közt van. Tudjuk du Barry-ról, hogy jó természetű nő volt, aki kedvelte és pártolta a művészetet. A politikába nem szólt bele, inkább a háttérben maradt. Extravagáns öltözködése, és az, hogy a király gazdagon elhalmozta ajándékokkal – no és a származása, amely nyílt titok volt – magára vonta a királyi udvar nő tagjainak haragját.
Nők Versailles-ban
A Jeanne du Barry – A szerető lineárisan követi végig Jeanne életét, gyerekkorát bemutatva, milyen sorsa volt akkoriban egy törvénytelen kislánynak, és hogy mennyire kevés lehetősége volt kitörni a szegénységből. Jeanne a történet szerint nem átlagos fiatal nő: érdeklik a könyvek, az erotika, és nem akar férjhez menni. Független, intelligens fiatal nő – aki ugyanakkor a testéből él. E kapcsán érezni némi ellentmondást, de a 18. században ez is egy úgynevezett út volt a női függetlenséghez. A történet érdekesen mutatja be a Versailles-ban élő nők zárt világát, azt, hogy mennyire fontos volt a látszat és hogyan kötötték gúzsba őket a társadalmi elvárások.
És igen, Johnny Depp is benne van a filmben. Francia nyelvtanár segítségével gyakorolta a jeleneteit, kiejtése pedig valóban remek. Alakítása ugyanakkor halvány, karaktere pedig felejthető. Állítólag azért is kapott kevesebb mondatot a filmben, mert Maïwenn úgy vélte, arcjátéka is kellően kifejező. Ez utóbbi kapcsán az tény, hogy a morcos, lányaival elégedetlen király arckifejezését jól hozza, de mást nem igazán tud felmutatni. Nem kerülünk közel sem a király karakteréhez, bár ez inkább a forgatókönyv hibája, mint Deppé.
A francia rendezőnek egyébként nem Depp volt az első választása XV. Lajos szerepére, de elmondása szerint mindig is szeretett volna vele dolgozni. A kezdeti lelkesedés azonban hamar eltűnt, és a stábtagok elmondása szerint a forgatás végére már nehezen jöttek ki egymással, gyakran kiabálásig fajultak a nézeteltéréseik, és Depp is rendszeresen elkésett a felvételekről.
Királyi románc, mélység nélkül
A színészi alakítások, a ruhák, a zene – mind rendben vannak. A kosztümök és az udvari szokások autentikusak, főleg du Barry vagány és feltűnő ruhái. A versailles-i helyszínek hangulatosak, és a híres Tükörterem is feltűnik egy jelenetre. Maïwenn karizmatikus színésznő, vonzza a néző tekintetét. Mosolya jellegzetes, játéka is hozza az elvárt szintet – leszámítva azt a néhány jelenetet, ahol már a színpadiasság szintjét súrolja.
Viszont a Jeanne du Barry – A szerető nem tud igazán kitűnni, vagy különlegeset mutatni.
Ennek a filmnek nagy előnye lehetett volna a király és a kurtizán szerelmi történetének bemutatása, de sajnos nem sikerült. Egyrészt nem tudjuk meg, miért is szeretett egymásba a király és Jeanne, másrészt Depp és Maïwenn közt nincs sok kémia. Játékos párbeszédeik szórakoztatóak, de nincs köztük igazán összhang, jeleneteik visszafogottak, a király állítólagos „szenvedélyéből” nem látunk semmit. Végső búcsújuk szép, de nem érinti meg igazán a lelket. Ha már itt tartunk a király első számú lakájával és bizalmasával, La Borde-al (Benjamin Lavernhe) jobb volt Maïwenn összhangja, mint Deppel (aminek valószínűleg a forgatás végére megromló viszony is lehet az oka.)
A Jeanne du Barry – A szerető a negatívumai ellenére is egy élvezhető Johnny Depp film, de abszolút az egyszer nézős kategóriába tartozik. Nem történelemhez hű életrajz, de dicséretes, hogy Jeanne-nak igazságot akart szolgáltatni és jóval árnyaltabban mutatta be a karakterét, mint a korábbi filmek. A szabad és okos nő karakterét jól hozza Maïwenn, viszont az, hogy pont a középpontban álló románcot nem bontja ki a film, és a két fő színész közt nincs kémia, felejthetővé és sekélyessé teszi a filmet.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
