A Dolores pokla ügyesen használja fel a Sweeney Todd alaphelyzetét, hogy azt egy teljesen más szociokulturális közegbe helyezve meséljen a dzsentrifikációról. A társadalmilag átalakuló szegénynegyedek témája azonban közel sem tolakodóan, inkább a háttérben meghúzódva és finom párhuzamokban van jelen. Ezért joggal tűnhet akár felszínesnek, miközben vitatható formai megoldásai is vannak. Ellenben a véresen vicces morbid szórakozásra vágyóknak a kedvére tehet. Spoileres kritika.
Furi muri
Az Amazon Prime sorozatkínálata idén szokatlanul kedvező lehet a furcsa hangulatú, rövidebb sorozatok kedvelőinek. Tavasszal A tanácsadó és a Rajzás, a nyár beköszöntével pedig a Szűznek születtem lehetett érdekes a különcségekre éhezőknek. A Dolores pokla (The Horror of Dolores Roach) pedig nemrég folytatta ezt a sort. Habár nem összefüggő szériákról van szó, az esztétikájuk szinte mégis kiált egy kvázi-kvadrológia címkéért. Az Amazon idei furi négyesében ugyanis közös, hogy tartalmaznak valamilyen abszurd módon kicsavart történetelemet (pl. extrém módon fanatikus rajongó, extrém magas tinédzser, természetfelettivel kacérkodó cégvezető) és nagy hangsúlyt fektetnek a vizualitásra.
Éles fények és kontrasztok, élénk színek, festményszerű kompozíciók, vagy éppen szemcsés, szokatlan képarányban filmanyagra forgatott képekben rejlik a titkuk. Nem mellesleg pedig a látványnak is köszönhetően körbelengi őket egy különleges aura is. Ezek mellé pedig némi társadalmi kommentár és szatirikus hangvétel társul. A Dolores pokla bár a másik háromhoz képest kevésbé kísérletezős a látvány terén, de a kifejezetten morbid, szürreális hangulat és a társadalmi parabola itt is tetten érhető.
Dolores pokla
Dolores Roach (Justina Machado) kéretlenül meglátogatja az öltözőjében a színésznőt (Jessica Pimentel), aki Dolorest alakítja egy, a történetéről szóló színdarabban. Mégis csak jobb a forrástól tájékozódni a darabban megelevenedő események valóságtartalmáról, mint pusztán a dramatizáló szerzők tollából. Dolores igazságtalanul ült börtönben drogügyletek miatt tizenhat évet az egykori fiújának, Dominic-nek falazva. Szabadulása után nem várja senki, így hová máshová is mehetne, mint a környékre, amit egykor ismert? Csakhogy korábbi lakhelyére rá sem ismer. Az egykor többségében latin-amerikai bevándorlók által lakott Washington Heightsot ellepték a tehetősebb fehérek és a hipster kávézók.
Csak néhány régi arc emlékeztet a környék múltjára. Sőt mi több, az exe hollétéről sem tudni semmit, a régi lakásukban is már mások laknak. Dolores azonban nem marad sokáig fedél és munka nélkül. A környék múltjának egyik utolsó bástyájaként még működik az az empanada bolt, amit egyik ismerőse, Luis (Alejandro Hernandez) üzemeltet. A fiú hezitálás nélkül ajánlja fel neki az alagsori szobát, ahol Dolores a börtönben tanult képességeit igyekszik majd kamatoztatni: egy kis masszázs szalont hoz létre a bolt alatt.
Miközben pedig Doloresben folyamatosan nő a frusztráció, a véletlen és kevésbé véletlen halálesetek száma is megszaporodik.
A fizika törvényei szerint pedig a hús nem vész el. Csak átalakul.
Dolores Roach, Washington Heights démoni masszőze
Ha a Dolores pokla történetének alapjai nagyon is ismerősek lennének, az nem véletlen. Az alkotók kifejezetten a régóta ismert viktoriánus kannibalisztikus bosszútörténetet, a Sweeney Toddot dolgozták fel a sorozatban. Annyi különbséggel, hogy a cselekményt ezúttal a mai korba és New York egyik leszakadt környékére helyezték, a szereplők pedig nemcserén estek át. Dolores kapta Sweeney szerepét, Luis pedig Mrs. Lovettként funkcionál. A szerelmi bosszú pedig más formában van jelen. Bár a sorozatban is megjelenik a rejtélyes módon eltűnt szerető figurája, Dolores éppen a miatta elszenvedett fájdalmakért kíván bosszút állni. Eleinte próbálja felkutatni Dominicet, de a kihasználtsággal való szembesülés hajtja az elégtétel felé, nem pedig a hiányáért felelősökkel számol le.
Dolores sztorija egyébként nem audiovizális formában jelent meg először: egy eddig két évadot megért dramatizált podcast adaptációjáról van szó. Erre pedig formailag is reagál a feldolgozás a címadó karakter folyamatos narrációjával. Ez a húzás azonban nem minden esetben működik maradéktalanul.
A Dolores pokla szubjektív elbeszélői keretezése az első epizódban még szépen képes berúgni a valós cselekmény motorját, és a narráció jelenléte is értelmet nyer.
Később azonban a hangalámondás vagy olyan dolgokat ismétel újra, amiket pár másodperccel korábban láttunk megtörténni, vagy a történet és cselekmény szempontjából lényegtelen adalékokkal szolgál. Ebben az esetben pedig, még ha a forrásműre tett formai utalásként is értelmezhető fogásról van szó, a vizuális adaptáció keretein belül a plusz információval nem szolgáló narrációk értelmüket vesztik.
A színdarabos keretezés pedig hiába tűnik jópofa narratív eszköznek, hamar elkopik. Egy-két rövid kitekintésen kívül nem is kerül előtérbe a széria elejét és végét leszámítva. Utóbbi esetben pedig kár is, hogy indokolatlan módon, a főnarratívába harapó módon próbálják továbbvinni. Ez az írói döntés pedig számos problematikus kérdést vet fel (pl. én, azaz a néző lennék Dominic?), még ha egy második évad felvezetéseként el is fogadható. Pedig a Dolores pokla enélkül még kerekebb, még kompaktabb és még szórakoztatóbb sorozatélményt nyújtana.
Van-e kiút a pokolból?
Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy a binge watching korában a Dolores pokla egy szemtelenül véres és szórakoztató darálást eredményez (félig szándékos csak a szóvicc). A nyolcszor nagyjából fél órányi játékidő ugyanis akár egy este alatt lepörgethető.
Kifejezetten pedig azoknak ajánlott, akik vevők a már korábban említett morbid, szürreális, valóságtól elrugaszkodott hangvételre.
Nem mellesleg pedig a kendőzetlen vérengzésre. Ugyan a streaming felület is horror-vígjátékként tálalja a sorozatot, ez azonban csupán a gore mennyisége miatt értelmezhető címke.
A Dolores pokla ugyanis kevésbé horror, legalábbis a műfaji címkéket szigorúan értelmezve. Még annak ellenére sem, hogy számos gyilkosság, és velőtrázóan gusztustalan jelenetek szemtanúi is lehetünk.
A sorozat elsősorban egy morbid, fekete humorú komédia, így nem is érdemes túl komolyan venni.
Abban az értelemben sem, hogy nem néz a karakterek személyiségének mélyére, vagy ahogy nem boncolgatja egyértelműbben a dzsentrifikáció és identitásvesztés kérdéseit.
A témák persze ott vannak a sorozatban, egészen egyértelműen, de nem szájbarágósan és nem túlmagyarázva. A felszínesség vádja viszont helytálló lehet, pláne, ha ilyen nézőpontból közelítünk felé. A gyorsan nézhető, sodró lendületű cselekményvilág sem hagy időt az elmélyülésre és nagyon könnyű elsiklani a mondanivalója felett is. Ami azért több annál, hogy egy börtönviselt csaj bekattan, ezért gyilkol, mert csak. Bár kétségtelen, hogy a metafóra értelmezése nélkül Dolores pokla könnyen tűnhet egy öncélű trancspartinak is.
VÉRdikt
Dolores Roach pokoljárása nem mentes a hibáktól. A sztorin jobban elgondolkodva ugyanúgy találhatunk zavaróan nyitott kérdéseket, mint kifejtésre jobban alkalmas témákat is. De a feldobott tartalmi elemei vannak annyira érdekesek és izgalmasak, hogy egy régóta ismert történetet új kereteken belül helyezve ki lehessen tárgyalni. Ez persze nem ugyanaz a narratív keret, amit a sorozat is alkalmaz. Mert anélkül talán mindenki jobban is járt volna. Plusz rétegek ide, vagy oda.
Justina Machado és Alejandro Hernandez összjátéka imádnivaló. De nem csak az alakításaik, hanem a szájukba adott poénok, és
a csattanók vágással segített időzítése is hozzájárul a humorfaktorhoz. Ami erősebb, mint a horror jelleg.
(Érdemes figyelni a plusz poénokért Bryan Fuller és Cyndi Lauper cameóit.) Mert megijeszteni, vagy nyomasztani nem akar a sorozat, hiába a Blumhouse terméke. Dolores pokla valójában nem az ijesztgetésről, vagy feszültségkeltésről szól. A rettenet sokkal inkább az ismerősség idegenné válásában érhető tetten. Az pedig rohadtul frusztráló tud lenni, még ebben a formában is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
