A Time Heist szabadulószobától majdnem Tótágast állt a bennünk élő Houdini

A Time Heist Escape Rooms egy kis családi vállalkozás keretében működik. A helyszín a IX. kerületben, a Liliom utca 5. szám alatt található, nem messze a Petőfi-híd pesti hídfőjétől, a Mester utca közvetlen közelében. A helyszín öt szabadulószobát kínál, melyek közös vonása, hogy témáikat híres sorozatok ihlették, úgymint a Peaky Blinders, A Bridgerton család, A nagy pénzrablás, a Squid Game, és persze a Stranger Things, mely utóbbit mi is leteszteltük. Ez az ihletettség elsősorban a látványvilágban manifesztálódik, ezért a szobák élvezetének nem akadálya, ha a játékos nem ismeri az adott sorozatot. A mi szabadulókommandónkban is akadt Stranger Things-szűz. Egyik tagunk érkezés előtt konkrétan fontolóra vette, hogy újra kellene nézni a Stranger Thingst a látogatás miatt. Ez nyilvánvalóan hamvába holt ötlet volt, ezért ilyen szempontból nem jött rosszul, hogy a cselekmény alapos ismeretének hiánya nem hátrány. A helyszínen segítőkész recepciós fogadott, aki a rövid bemutatkozást és eligazítást követően be is szabadított bennünket a Stranger Things-szobába.

A feladvány helyszíne két szobából állt. A kialakításuk korrektnek mondható, a tematikának megfelelően keresztül-kasul voltak szórva a Stranger Thingsre utaló tárgyakkal, képekkel és falfestésekkel. A miliő korosztályos, és azon túli: nemcsak a nyolcvanas éveket idézték meg a magnókazetták, és a kaland során pont eltalált hangerővel játszott zenék, hanem hetveneseket is. A díszlet tényleg inkább körítés a különféle fejtörők megoldásához, a sorozat világában olyan nagyon nem érzi benne magát a játékos. A bevezető felvétel, ami tájékoztat a küldetésünk céljáról, nem túl sokatmondó: csak mi állíthatjuk meg a veszélyt és mindössze egy óra áll rendelkezésünkre. Szabadulószoba lévén a hangsúly a rejtvények megfejtésén volt, viszont egy icipicit hiányoltam, hogy nem éreztem magam igazán egy történetbe helyezve.

A Stranger Things-tematikájú helyszín a nehezebb feladványok között van, a hely saját értékelése szerint egy 10-es skálán 8-as nehézségű. Annyi talán spoiler nélkül elárulható a feladatokról, hogy sok és sokféle kódfejtés vár a játékosokra. A 8-as értékelést a többségünk reálisnak tartotta, bár a tapasztaltabb szabadulószobás csapattagunk ezt túlzónak tartja. Ezek alapján a kihívásokat kedvelő első bálozók nyugodtan nekiugorhatnak. Akik a régi PC-játékok titkos helyeinek keresésében rutinosak (akár a klasszikus Doomban), némi helyzeti előnyhöz jutnak ezen a terepen, mert igencsak nyitott szemmel kell töviről-hegyire átfésülni a helyiségeket. A hely biztosít telefonos segítséget, amit szégyenszemre egyszer – majdnem kétszer – igénybe is vettünk. Visszagondolva egyetlen feladat sem nevezhető irreálisnak vagy tisztességtelennek, de csak a segítségkérés után esett le, hogy bizony kicsit vakegerek voltunk.

A Time Heist Stranger Things-es etapjának főleg az eleje nehéz, legalábbis mi egyes lakatok számzárának megfejtésével vesződtünk a legtöbbet. A vége felé haladva aztán szépen összeáll a kép. Bár az egyes feladatok nehézsége eltérő, azok összességében kiegyensúlyozottak, nem éreztünk olyat, hogy bármelyik feladat aránytalanul sok időt emésztett volna el a többihez képest. Meg kell említeni, hogy a tulajdonosok időről időre újítanak a feladványokon. Amit mi júniusban megcsináltunk, az már egy módosított szoba volt, és idővel ez a mostani is változni fog. Ez annak fényében feltétlenül pozitívum, hogy a fix zárak és egyéb rejtvények nem igazán teszik ismételhetővé a helyet.

A nehézségi pontszám a rejtvényfejtési adottságokon túl attól is függ, hány főből áll egy csapat. Tesztelési egységünk négy főt számlált, ami asztaltársaságnak több mint ideális, viszont ez a szoba két, esetleg három fővel is hatékonyan végigjátszható. A kisebb létszám talán olyan szempontból megfelelőbb, hogy könnyebb módszeresen végigbeszélni és megvitatni a lehetőségeket. Ez persze nem húzható a végtelenségig, a rendelkezésre álló egy óra elég jól kimért, reális időkeret, szóval csak óvatosan a diskurálással. Viszont mi egy kicsit a Dungeon Keeper szabadon kószáló lényei módjára, nem éppen egy német mérnök módszerességével rebbentünk szét a nem éppen tágas szobában. Időnként úgy tűnt, hogy négy ember sok egy ekkora helyszínre. Ez persze nem változtat a több szem többet lát igazságán, főleg ha eltérő gondolkodású egyének verődnek össze. Az is igaz, hogy a kommunikáció főleg az ügybuzgóság miatt bicsaklott meg néha, de aztán együtt okoskodtunk, nem szakadtunk partizán-megoldókra, akik aztán magányosan vakarták a fejüket megoldásdarabkákat szorongatva.

Végül 46 perc alatt jutottunk ki. Összességében kellemesen szórakoztunk. Azok, akik figyelmesen és fókuszáltan képesek helyeket átfésülni és vevők a logikai feladványokra, bizonyosan hasonlóan fognak tenni, ha látogatást tesznek ebben a szobában. Aki nálunk szezonáltabb, hajrá, lehet döntögetni a Roboraptor háromnegyed óra körüli szintidejét. No persze csak kútfőből.