Tom Wlaschiha leginkább a Trónok harca Jaqen H’gharjaként, Arya Stark kiképzőjeként vált ismertté. De a Stranger Things szimpatikus orosz börtönőreként, Dimitrij “Enzo” Antonovként is belopta magát a rajongók szívébe. A német színész azonban már szép kis filmográfiát tudhat a magáének, hiszen nem az említett sorozatokkal kezdte a szakmát. Rövid interjúnkban többek között nemzetközi karrierjének kezdetéről, fantasztikumhoz fűződő viszonyáról és a bunyójelenetek kulisszatitkairól kérdeztük.
Hányszor kellett kimondania, hogy Valar Morghulis?
Istenem… számtalanszor! De valójában jó érzés, amikor az emberek megismernek az utcán, és odaköszönnek egy Valar Morghulis-t, amire én persze Valar Dohaeris-szel felelek. Szerintem az ez elismerésnek egy szép gesztusa.
Geeknek tartja-e magát?
Nem, nem igazán. Valójában sosem voltam nagy fantasy és sci-fi rajongó, mindig inkább a dráma érdekelt. De számomra például a Trónok harca nem is igazán fantasy. Bár a karakterem meg tudja változtatni az arcát, és vannak mágikus képességei, de az egész kicsit olyan inkább, mint egy modern Shakespeare darab.
Minden ami érdekes a sorozatban, az nagyon is emberi szinten történik.
A hatalmi játszmák, a szex, az erőszak mint a való életben.
Már csak azért is kérdeztem ezt, mert két nagy és népszerű fantasztikus sorozatban is játszott. Van-e esetleg még olyan franchise, amiben szívesen szerepelne?
Persze, ha a Marvel vagy DC szólna, egy színész sem mondana nemet. Egyébként nemrég megvolt az első Marveles élményem is. Németországban nemrég készítettem egy tízrészes hangoskönyv sorozatot, a Marvel’s Wastelanders-t. Egészen szórakoztató volt, hogy Űrlord német hangját adhattam.
A Trónok harcában és Stranger Thingsben alakított karakterei nagyon népszerűek lettek, és internetes mémekké is váltak. Mi volt a reakciója erre a fogadtatásra? Találkozott egyáltalán a mémekkel?
Mármint a közösségi médiában? Először nagyon meglepő volt. De természetesen nagyra tartom őket, mert ezek megint csak a munkám elismerésének jelei. Annak, hogy a rajongók imádják a sorozatokat. Menő érzés a popkultúra részének lenni.
Meg is osztott esetleg ilyen mémeket a saját felületein?
Nem! (nevet)
Az online rajongás néha azért elég toxikussá is tud válni. Találkozott-e a rajongásnak ezzel az árnyoldalával?
Azt kell mondanom, hogy a rajongótábor 99,9%-a nagyon kedves és tisztelettudó. Persze mindig vannak olyanok, akik átlépnek egy bizonyos határt. De nekem nem okoz gondot kezelni ezeket a helyzeteket. Sosem volt igazán rossz élményem. De ha valaki mondjuk nagyon nehéz esetté válna, egyszerűen csak ignorálom.
Gyakran játszik fegyverviselő karaktereket: rendőröket, katonákat, vagy éppen bérgyilkosokat. Szeret ilyen karaktereket eljátszani? Vagy nem tűnik néha túlságosan is beskatulyázósnak?
Szerintem ez a személyiségemből fakad. (nevet) Vagy hogy éppen mit lát bennem egy casting ügynökség. Valójában nincs ezzel bajom.
Azt hiszem, a legtöbb színész azt válaszolná, hogy a gonosz szereplőket érdekesebb, és kifizetődőbb eljátszani. A hősök általában egy kicsit unalmasak.
Mindig jobb egy kétes alakot, vagy ambivalens figurát eljátszani, mert több oldalát is meg lehet mutatni. Nem is rosszfiúkként tekintek rájuk. Színészként mindig meg kell próbálni megfogni az emberi mivoltukat, máskülönben unalmassá válnak. A közönségnek kötődnie kell egy karakterhez. Szóval még ha egy fantasykarakterről is van szó, meg kell mutatni az emberi részét.
És ha már itt tartunk, a Jack Ryan második évadában Max Schenkelt alakította, a címszereplő egyik ellenfelét, aki hiába volt gyilkos, nagyon árnyaltan ábrázolták. Volt a sorozatban egy brutális bunyója is. Ebben mennyire vett részt? Vagy inkább a kaszkadőrökre bízta a jelenetet?
Igen, a Jack Ryanben rengeteg kaszkadőrmunkát láthatunk. Mindig remek kaszkadőrökkel dolgozunk együtt, akik kitalálják a koreográfiát, még gyakorolnak is velünk. Az már csak a forgatási napon dől el, hogy a felvételen inkább ők szerepelnek majd, vagy nekünk kell verekedni. Sok függ a kameramunkától. Másokkal ellentétben én személy szerint nem vagyok a harcjelenetek nagy rajongója. Vannak olyan kollégáim, akik viszont nagyon is élvezik. Ellenben én úgy gondolom, tök mindegy színészként mennyit gyakorolunk, mindig jobban néz ki, ha profi kaszkadőrök csinálják az ilyesmit. Szóval én boldogan átadom nekik a helyemet, hogy annyit szerepeljenek, amennyit csak lehet. Természetesen benne voltam a jelenetben, de nem akartam az egész bunyót magam csinálni. Főleg közelikben, és bizonyos szegmenseiben vagyok látható.
Egyébként képzett valamilyen harcművészetben vagy önvédelmi technikákban?
Végülis meg tudom védeni magam… De nem néz ki jól. (nevet) Persze, amikor az ember színi iskolába jár, sok sportot, harci technikát kipróbál. De ez csak a felszín kapargatása. Nem műveljük valójában. Már huszonöt éve annak, hogy színművészetire jártam, így sokat felejtettem, ezért mindig örülök a kaszkadőrök segítségének.
Német színészként mi volt a legnagyobb kihívás, amikor először jelentkezett nagyobb, hollywoodi, nemzetközi produkcióba?
Nem mondanám, hogy a nemzetiségnek sok köze volt hozzá, de európai színészként nem volt egyszerű bekerülni az amerikai filmiparba. Valamikor a harmincas éveim közepén úgy éreztem, nem kapok már sok melót Németországban és ez volt az oka, hogy ügynök után néztem Londonban. Szerencsém volt, mert egy nagyon jó ügynököt találtam, de még további két-három évbe telt, mire megkaptam az első munkámat. Semmi sem történik csettintésre. Sok energiát kell belefektetni, sok visszautasítással találkozik az ember. Aztán kisebb munkákkal kezdtem, amiket egyre nagyobbak és nagyobbak követtek.
Most, hogy belegondolok, egy jó dolog mégis volt az egészben német színészként. 10-15 éve, ha nemzetközi produkciókban akartál dolgozni, akkor leginkább második világháborús filmek voltak, egyenruhát kellett öltened és miegyéb. Eléggé egydimenziós volt. De ez mára megváltozott.
Mintha kisebbé vált volna a világ, minden sokkal nemzetközibb lett.
Így minden akcentussal rendelkező színésznek egyre több lehetőség jut.
Mi a legnagyobb különbség, a hazai (német) és a nemzetközi forgatások között?
A legnagyobb különbség a büdzsé. (nevet) Az európai produkciók értelemszerűen nem képesek hatalmas költségvetést felhajtani, a pénz pedig meghatározza a produkciós értéket. Szóval egy színésznek olyan sorozatokban szerepelni, mint a Trónok harca és a Stranger Things, lenyűgöző. Sok a megépített díszlet, remek jelmezek vannak, van idő felvenni a jeleneteket és nagyszerű a részesének lenni. De szeretem a kisebb német produkciókat is, mert nagyon családiasak és valóban megismerhetem az ott dolgozó embereket. Sokszor a kreatív folyamat is intenzívebb egy ilyen kisebb forgatáson.
Mi volt a kedvenc szerepe a Trónok harcát és Stranger Things-et leszámítva?
Az elmúlt években A tengeralattjáró (Das Boot) című sorozat. Bár német produkció volt, de lényegében mondhatjuk koprodukciósnak is mert, sokat forgattunk Franciaországban és más európai országokban is, például Csehországban. A német sztenderdekhez képest elég nagy költségvetésűnek számított. Három évadot forgattam végig, és egy jó munkának tartom. Valamint nemrég jött ki a Mrs. Davis, ami nagyon vagány.
A Mrs. Davisben a vallás és a technológia ugyanazon érem két oldala, meg persze nálunk is
Semmihez sem fogható, nem is igazán tudom jellemezni. Elég őrült, de nagyon szórakoztató. Lényegében egy nagy csata a hit és technológia között, de egy kicsit Monty Python stílusú is. Nagyon jó volt részt venni benne.
(Ezután pedig megköszöntük Tomnak az interjút, aki szintén egy magyar köszönömmel felelt.)
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
