Az utóbbi években rendszerint többet hallunk róla, milyen társadalompolitikai kérdéseket boncolgat egy film – jelen esetben egy régi Disney klasszikus feldolgozása -, mint arról, hogy milyen új művészeti értéket tud nyújtani. Nincs ez másképp a Disney+ műsorán április 28-tól elérhető Pán Péter és Wendy-vel sem, ami szépen beállt a senki által nem hiányolt élőszereplős meseadaptációk sorába. De mit tud azon túl, hogy Csingiling színesbőrű, hogy az Elveszett fiúk már Elveszett lányok is, illetve Wendy köszöni szépen, de őt ne mentse meg senki? A kritikából kiderül!
Régi mese új köntösbe bújtatva
Pán Péter meséje 1904-ből származik J.M. Barrie tollából, aki színdarab és később regény formájában álmodta meg a fiú történetét, aki soha nem nő fel és a Kensington Park ódon kapuinak bezárása után zenél az előmerészkedő tündéreknek és csábítja hihetetlen kalandokra Sohaországban a kicsiket. A legtöbben mégis az 1953-ban megjelent Disney meséből ismerjük alakját, amelyet Clyde Geronimi, Wilfred Jackson és Hamilton Luske rendezett. Az elmúlt évtizedek során azonban nem David Lowery (A Zöld Lovag) Pán Péter és Wendy-je az egyetlen élőszereplős feldolgozás, ami a régi mese alapján készült.
Csak hogy néhányat említsünk közülük, 1991-ben Hook, 2003-ban Pán Péter, 2011-ben Kalandok Sohaországban, 2015-ben Pán, 2020-ban pedig Wendy címmel jelentek meg a történet különböző adaptációi, így hiányt biztosan nem szenvedhettünk belőlük. Illetve érdemes még szót ejteni a Johnny Depp főszereplésével készült Én, Pán Péter (2004) című filmről is, ami J.M. Barrie életét dolgozza fel. Ezúttal Alexander Molony (Pán Péter), Ever Anderson (Wendy), Yara Shahidi (Csingiling), Jude Law (Hook kapitány) és Alyssa Wapanatâhk (Tigrisliliom) főszereplésével nézhetjük újra a már jól ismert történetet. Vagyis csak félig-meddig, annak érdekében ugyanis, hogy a készítők átadhassák üzenetüket a nézőnek, jelentős módosításokon esett át a sztori és a karakterek is, amit csak néhány ritkán felbukkanó dallam próbál feledtetni velünk.
#GIRLPOWER
A társadalmi egyenlőtlenségek kérdésének boncolgatása igenis fontos, akár a rajzfilmekben is, és néhány nagyon is jól csinálja. Ilyen például A hercegnő és a béka (2009) vagy épp a Vaiana (2016), amelyek egyaránt foglalkoznak a férfi és női egyenjogúság, az etnikumok és a generációs különbségek kérdéseivel. Velük szemben a Pán Péter és Wendy üzenete erősen szájbarágósra és légből kapottra sikerült.
A női karakterek indokolatlanul összetartanak, hiába fél perce ismerték meg egymást és még csak közös nyelvet sem beszélnek.
Mindeközben a fiúk hirtelen haragúak, agresszívak és teljesen döntésképtelenek, amíg egy lány meg nem mondja nekik, mit csináljanak. Kivétel ez alól Hook kapitány karaktere, aki viszont gonosz felnőtt férfiként nem hagyja csak úgy befolyásolni magát, de ez legalább működik!
Ami engem kimondottan fájdalmasan érintett, az az volt, amit Csingiling karakterével műveltek. Yara Shahidi, aki bőrszíne miatt kapott sok kritikát a szereppel kapcsolatban egy tehetséges fiatal színésznő, akivel viszont jól kiszúrtak a forgatókönyvírók. Csingiling ugyanis nemcsak háttérbe szorult, de elvesztette minden személyiségjegyét, ami egyedivé tette annak érdekében, hogy tökéletes legyen a lányok közti összhang. Gyakorlatilag nem csinál mást az alig több mint másfél órás film során, mint tündérport szolgáltat, amikor szükség van rá és értő füleket biztosít Wendy számára, akit folyamatosan bosszant Péter gyermetegsége. És ennyi.
Na, de mi van a főhősökkel?
Ha már itt tartunk, érdemes ejteni pár szót a film címszereplőiről is, habár Pán Péter erősen háttérbe szorul a történetben. Az ő karaktere már az 1953-as mesében sem volt kimondottan pozitív, gyermeteg önteltségével jó ellenpárját biztosította a felnőttkor küszöbén álló Wendy-nek, aki két öccse mellett szívesen bújt a felelősségteljes nagytestvér bőrébe. Alexander Molony karaktere pedig abban a néhány jelenetben, amiben hagyják neki igencsak jól ragadja meg ezeket a negatív jellemvonásokat a Pán Péter és Wendy-ben.
Ever Anderson Wendy-je azonban nemcsak az eredeti változattól tér el jelentősen, de ki is lóg a történet korából. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy a film cselekménye 1920 környékén játszódik.
Wendy megnyilvánulásai mind testbeszédében, mind mondandójában napjainkat tükrözik, ami rögtön kirántja a nézőt az elmélyült mozizásból. Sajnos a karakterfejlődése is erőltetettnek érződik, ami nagyban köszönhető annak, hogy a film nem sok időt hagy egy-egy szituáció kibontakozására. A bonyodalmat gyorsan követi a megoldás – általában valamelyik női szereplő által -, majd drámai szóáradat magyarázza, amit a jelenetnek nem sikerült képekkel megmutatnia.
Hová lett a varázslat?
A film következő gyenge pontja a látványvilág, ami már főhőseink Sohaországba vezető útján erősen döcög, majd jobbra a második csillagon túl feltűnik a remény, de gyorsan tova is száll. A Pán Péter és Wendy sötét színeivel, a barlang- és hajófenékbeli jeleneteivel meglehetősen komor hangulatúra sikerült. Egyúttal úgy tűnik, rendesen visszafogták a speciális effektekre szánt büdzsét is. Repülés és varázslat csak elvétve akad a filmben és akkor is nagyon látszik, hogy zsinóron rángatják a karaktereket, akik nem nagyon tudnak mihez kezdeni végtagjaikkal a levegőben. A CGI-t pedig inkább hagyjuk is.
Az eredeti mese játékossága és humora szintén alig jelenik meg a filmben. A már-már komikusan gonosz Hook kapitánynak ugyan vannak jó pillanatai, illetve nem is lenne az igazi a sztori ketyegő krokodil nélkül, de ebben nagyjából ki is merül a pozitívumok sora. Aki pedig a gyerekkorából ismerős dalok felcsendülésére vár, az inkább nézze újra a mesét, mert itt pár dallamon kívül nem nagyon jut hely a nosztalgiának.
Összegzés
A Pán Péter és Wendy összességében egyszer nézősre sikerült. Ami számomra kicsit meg tudja menteni, az Jude Law alakítása, aki tökéletesen hozza Hook kapitány karakterét, habár lett volna még benne potenciál, amit sajnos a forgatókönyvírók nem tudtak, vagy nem akartak kibontani. Ami pedig a film üzenetét illeti, ha az erőltetett történetmeséléssel és a karakterek kiforgatásával elidegeníti a közönségét, soha nem fogja tudni azt kellően átadni, ezt a keskeny középutat pedig úgy tűnik, egyre nehezebben találják meg a filmkészítők.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
