David Cronenberg 1988-as Két test, egy lélek (Dead Ringers) című pszichológiai síkra terelt testhorrorja sem maradt remake nélkül. A tragikus sorsú nőgyógyász ikerpár sztorija ezúttal nemcserés támadáson átesett sorozatfeldolgozást kapott. A kezdetben tolakodóan öncélú kommunikációt folytató széria a későbbi epizódokra kikupálódik, és minden kérdéses eleme a helyére kerül. Rachel Weisz duplajátékáról pedig nehéz nem elismerően nyilatkozni. Spoileres kritika.
Két test, egy lélek és ami mögötte van
Amikor már bőven hozzászokhatott a nézőközönség, hogy előbb utóbb szinte minden mozgóképes alkotás remake-et kap, még akkor is vannak kevésbé egyértelmű választások. Ilyesmi alkotás lehet Cronenbergtől a Két test, egy lélek (Dead Ringers) is. A kanadai rendező filmográfiájában található még pár olyan ikonikus cím, amik az eredeti film hírnevét meglovagolva inkább szolgálhatnának remek remake alapanyagként. A már eleve adaptáció A légy, a médiakritikus Videodrome, esetleg a jobb sorsra érdemes ötleteket felvonultató Agyfürkészők is ilyen.
A Két test, egy lélek viszont a Cronenberg életműben is érdekes helyet foglal el.
A rendező a film készültekor már már bőven az érett filmes korszakát élte, és jobban elkezdett érdeklődni a testhorror pszichológiai vetületei iránt. Nem csoda hát, hogy a nőgyógyász testvérek sztorijában is inkább a kapcsolatuk lélektani síkja érdekli a deformált testek látványa helyett.
A Bari Wood Twins (Ikrek) című regényét adaptáló film egy merőben eltérő személyiségű nőgyógyász ikerpár életébe és elméjébe enged bepillantást. A sztori egyébként egy valóban élt ikerpár fikcionalizált életrajzát eleveníti meg. Az extrovertált, kezdeményező és határozott Elliott, valamint a visszahúzódóbb, félénkebb Beverly szerepében Jeremy Irons brillírozott 1988-ban. Az egészségtelenül szoros kapcsolatban élő testvérek történetét Cronenberg magához képest visszafogott módon vitte vászonra. A nála borítékolható deformált testek, biológiai elváltozások jóformán csak szavakban kerülnek elő, néhány pillanatnyi felvillanástól eltekintve.
Az Alice Birch (A csoda, Utódlás) vezette sorozatadaptáció természetes módon menti át a Két test, egy lélek tragikus sorsú nőgyógyászainak történetét. De közben ki is egészíti azt. Kezdetben azonban nem is mindig érthető a játékidőbővítés, de tematikailag nagyon is betalál a feldolgozás. Arra helyezi ugyanis a hangsúlyt, ami a férfiközpontú eredetiben elsikkadt: a női lét és az anyaság sokrétegűségére. Ehhez jó érzékkel cserélte le az ikrek nemiségét, Rachel Weisz pedig meghálálja a belé vetett bizalmat.
Nőügyekkel foglalkoznak
Elliott és Beverly Mantle (Rachel Weisz) a szakmájuk legfényesebben ragyogó csillagai. Eredményeik nemcsak a gondozásukba került nők szülésélményét, de a nőgyógyászat és meddőség területének gyökeres változásait eredményezhetik. Feltéve, hogy sikerül finanszírozást kajtatniuk az általuk megálmodott szülészeti és meddőség-kutatási központra. A visszafogottabb Bev maga is szeretne anyává válni, míg az életet nagykanállal habzsoló Elly inkább a karrierjére és a kutatásaira koncentrálna. A kutatások egy részét pedig éppen testvérén végzi. Hiába szokatlanul erős kötelék fűzi egymáshoz a nővéreket, vágyaik és céljaik egy ponton szükségszerűen elváláshoz vezetnek. Beverly úgy tűnik megtalálja élete párját a színésznő Genevieve (Britne Oldford) személyében. Elliot pedig az orvosi etika határait feszegető, nem egyszer azt átlépő kísérletei során ér el átütő, de titkolni való eredményeket. A fokozatosan bekövetkező fizikai és lelki szeparáció viszont általuk sem várt következményekkel jár.
A 2023-as Két test, egy lélek feldolgozást első pillantásra könnyű megvádolni PC propagandával, vagy harsány feminista kisajátítással.
A történet mélyére nézve, és a változtatásokat kontextusban minősítve azonban világossá válik, hogy Birch és csapata nagyon is magáévá tette a sztoriban rejlő energiákat. A Mantle ikrek nemcseréje nem puszta provokatív marketingfogás, hanem sok jelentőséggel bíró döntés. Azzal, hogy Beverly és Elliott ezúttal nőként jelennek meg, sokkal közelebb hozza a témát a főszereplők sajátos élettapasztalataihoz. Míg Cronenberg eredetijében a fivérek egyfajta tárgyilagos és tárgyiasító távolságtartással viseltetnek pácienseik iránt, addig az Amazon Prime feldolgozása humánus megértéssel ruházza fel az ikreket. Bev itt már maga is kísérleti alany, és potenciális anya, Elliott pedig a céljában sajátos módon támogatja hugát.
Női princípium mint testhorror
Ami pedig a 2023-as Két test, egy lélek legnagyobb erőssége, hogy a női élettapasztalatokat, vagy az anyaság, gyerekvállalás kérdését rettentő sokrétűen mutatja be. A leegyszerűsített soviniszta politikai narratíváktól, vagy A szolgálólány meséje disztópiájától eltérően az Amazon sorozata nem puszta szülőgépekként igyekszik ábrázolni az anyaságra vágyó nőket. Hanem igenis rávilágít a gyermekáldást övező számos szépségre és a felmerülő esetleges problémákra, tragédiákra. Mert mindannyian ismerjük a szülést, születést övező szirupos kliséket az élet csodájáról, és a nehézségekből fakadó szépségről.
De racionálisan, realista-materialista megközelítésből közelítve mégiscsak arról van szó, hogy a szülés folyamata egy fájdalmas testi megpróbáltatásokkal és sikításokkal kísért, véres folyamat.
Akárcsak az igazi testhorror. És akkor még a szülőszobai megszégyenítést, vagy orvosi visszaéléseket nem is említettük. A Két test, egy lélek feldolgozásban így előkerül a humánus szülőszoba, szülészeti központ koncepciója, ami nem kórházként tekint magára.
Hiszen ahogy Beverly mottójaként gyakran elhangzik a sorozatban: a terhes nők nem betegek.
Láthatunk ideális körülmények között, természetközeliséget szimuláló, nyugodt környezetben világra jövő gyermeket. Boldog ciszheteró párokat, és lombik programra váró leszbikusokat is. A komplikációmentes, örömteli pillanatokkal szemben pedig ott vannak azok a szülőszobai traumák is, amik miatt felkavaró tud lenni a gyermekvárás. Az elhanyagoltság miatti halvaszületés, vagy az orvosi figyelmetlenség következtében életét vesztő anya.
Külön kiemelendő, hogy bármennyire is legyen nőcentrikus a Két test, egy lélek, a gyerekvállalást két fél közös döntéseként mutatja be. Akkor is, ha sikeres világrajövetelről van szó, és akkor is, ha gyászukban zokogó anyákat és apákat ábrázol. De az olyan kérdések sem maradnak érintetlenül, mint a mesterséges megtermékenyítés, a béranyaság, vagy a tudatos gyermektelenség. A sorozat az egyre nagyobb világszintű problémaként jelentkező meddőség kérdéskörét is központi témaként kezeli, amire az ikrek igyekeznek megoldást találni.
Kettő bennem az én
A széria viszont kezdetben egészen kiegyensúlyozatlan összképet mutat.
Az első két-három epizód szinte agresszív módon kommunikálja üzenetét, ami jogosan lehet visszatetsző.
Ugyanakkor azt sem nehéz belátni, hogy a naturalizmusa mögött meghúzódó provokáció és sokk-kergetés szándékosan olyan, amilyen. Még akkor is, ha vitatható döntés például egy szülést premier plánban explicit megmutatni. Az sem segíti első pillantásra a sorozat helyzetét, hogy látszólag indokolatlan módon halmozza a vulgaritást. Egy korhatáros produkcióban természetesen semmi probléma nincs a káromkodással. Viszont ha hamar túlhasználttá válik, és indokolatlannak érződik a sztori szempontjából, úgy jogosan válhat kizökkentővé. Elliott esetében pedig éppen ez a helyzet. De a sorozat máshogy is képes túlterhelést okozni az első óráiban.
A fentebb taglalt szülőszobai kérdések összessége az első részben például egy egészen hosszú motázsjelenetként csapódik le, ami mintha csak egy nőgyógyászati tankönyv adaptációja lenne. Ráadásul a legtöbb feldobott téma mintha valóban csak kifejtésre, továbbgondolásra hivatott vázlatpontként jelenne meg. Mélyebb taglalásba csak néhány esetben vállalkozik, de a játékidő zsúfoltságát tekintve ez nem is csoda. A sorozathoz így végsősoron szükségeltetik az intellektuális nézői bevonódás.
A felső tízezer kapzsiságáról, torzult, pénzhajtotta világképéről is nagyon sok mindent akar elmondani nagyon rövid idő alatt.
Az viszont remek etikai konfliktust teremt a szereplők között, hogy mi is a célja a szülészeti központnak. A közjó szolgálata, vagy a gazdagok igényeinek való megfelelés?
A kezdeti aránytalanságok és öncélúnak ható provokációk pedig sokakat visszatarthatnak a folytatástól. Pedig a Két test, egy lélek a későbbiekben és az összképet, az üzenetét tekintve nagyon is megérdemli a figyelmet. A sorozat összességében ugyanis nagyon szépen, tudatosan megírva építkezik a végcélja felé. Az ikrek története sem sikkad el a háttérben, és az alaptörténet személyes sorstragédiája is plusz rétegeket kap.
Családban marad
Elliott és Beverly gyakran cserélnek szerepet, így a nagyon is hasonló, mégis eltérő személyiségű nővérek identitás kérdései is előtérbe kerülnek egy ponton. Színjátékuk egyúttal pedig Genevieve foglalkozásával is párhuzamba állítható. Hiszen amikor ennyire szoros kapcsolatban áll egy ikerpár, nemcsak a nézőknek nehéz eldönteni, hogy éppen kivel is van dolga. Meddig tart az egyik és hol kezdődik a másik? Értelmezhető-e a két testvér külön entitásként, vagy a két test, egy lélek felett osztozik? Ha egyikük anyává válik, a másikuk is szülőnek tekinthető-e? A jól megkülönböztethető ruházat és hajviselet nyújt némi mankót, de további ügyes írói fogások is segítik jobban megismerni és megkülönböztetni a Mantle ikreket.
Elliott habzsolása és csillapíthatatlan étvágya például remekül párhuzamba állítható féktelen, szerfüggő, becsvágyó, hedonista személyiségével. Sokadjára látva Elly falánkságát azonban képes szájbarágóssá válni a hasonlat. Ráadásul minden fontosabb eszmecsere is étkezésekkor történik. Elly frankensteini istenkomplexusos tudós mivoltára továbbá számos megszólalása, és közelről bemutatott kísérleteinek eredményei is utalnak.
Vele szemben Bev a szeparációs szorongása merőben eltérő tüneteit mutatja. Eredendően ő az, aki ki szeretne lépni a fojtogató testvéri kapcsolatból, mégis szenvedő karakterként jelenik meg. Szenved testvére hiányától, a párkapcsolat új dimenzióitól, az anyaság terheitől. De végeredményben mindketten függők.
Az Ellynél erősebben, Bevnél visszafogottabban jelentkező szerhasználat viszont csak egy metafórája annak a társfüggőségnek, ami egészségtelen családi köteléket jelent közöttük.
A fináléban érkező felkavaró, erős pislogást kiváltó cselekedeteik pedig a sorozat minden gyengeségét képesek felülírni az okosan építkező írásnak köszönhetően. De a stáblista után is érdemes maradni a még agyrobbantóbb élmény kedvéért, ahol szépen érnek össze a forgatókönyv mindeddig elvarratlannak tűnő szálai.
Szültél ma már?
Nem egyszerű feladat első látásra megkedvelni a Két test, egy lélek Amazon verzióját. Nem is kell kitartani mellette, ha kezdetben nagyon is unszimpatikus.
Az odafigyelő kitartás azonban végül meghálálja magát.
A széria kortárs arthorrorokat idéző fényképezése önmagában is remekül alapoz meg a groteszk hangulatnak. De a zeneválasztás is végig beszédes. A fekete humor sem áll távol a sorozattól, de túlzásokba talán csak a vulgáris nyelvezet terén esik.
A beemelt mellékszálak is beteljesednek végül (pl. hajléktalan nő halála, Beverly terápiája, házvezetőnő furcsaságai), és képes okos képi metaforákat alkalmazni. Mindent egybevéve a Két test, egy lélek méltó újraértelmezése Cronenberg klasszikusának. Egyszerre terjeszti ki az eredeti film társfüggőségi viszonyát, miközben a szülészeti, nőgyógyászati, orvosi etikai és társadalmi kérdésekbe is jobban belebonyolódik. A felszínen nézve eleinte naturalista-realista megközelítésű testhorror is, de később sokkal inkább tragikus pszichodráma. Akárhogy is értelmezzük, végül mindenképpen maradandó élmény.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
