Tade Thompson a Molly Southbourne örökségében lezárja Molly történetét. A véréből akaratlanul újabb hasonmásokat növesztő lány sztoriját elmesélő kisregény trilógia maga is változásokon esett át. Az első rész weird/horror/sci-fi hangulata a folytatásban filozofikusabb síkra lépett. A harmadik részben viszont a hidegháborús hangulat és az akció veszi át a főszerepet. Pörgős mondatokban és kaszabolásban ezúttal nincs hiány, de a tartalmat némileg maga alá temeti a külcsín. Az előzményekből spoilereket tartalmazó kritika.
Az előző részek tartalmából
A Molly Southbourne ezer halála egy meglepetésszerű sikertörténet. A Molly trilógia első kötetében Tade Thompson páratlan módon volt képes elmesélni egy lány véres felnövéstörténetét, miközben számos zsáner elemeit ötvözte. A nyilvánvalóan horrorisztikus felütés hamar szürreális kanyart vett, amiben a kíméletlen akciónak, a testhorrornak, de még a science fictionnek is jutott hely. A kisregény pszichológiai olvasatai pedig érdekes plusz rétegekkel ruházták fel a szöveget.
Olvasható mentális betegségekről szóló parabolaként, az önmagunkkal vívott folyamatos harc metaforájaként, de a felnőtté válás borzalmának feldolgozásaként is.
Így viszonylagos rövidsége, és sallangmentes, lényegretörő stílusa ellenére is tartalmas olvasmányélmény.
A Molly Southbourne feltámadása pedig hiába tartalmazott az előzményhez hasonló véres jeleneteket, inkább képviselt egy elmélkedősebb irányt. Molly és a hasonló képességgel rendelkező, segítőként fellépő Tamara különbözőségei, élethez és hasonmásaikhoz való viszonya határozta meg a történetet. Thompson párbeszédei továbbra is gyorsan pattogó ostorként szórták a gondolatokat, stílusban érthető módon hasonult az előzményhez. A filozofikusabb megközelítésben tehát háttérben maradt az akció, de a pszichológiai sík kiterjesztve élt tovább. Lételméleti kérdések, önmagunk elfogadása, a múlttal való szembenézés és a kollektív bűntudat fontos részét képezik Molly és Tamara eszmecseréinek. Ha pedig tipikus átkötő epizódnak érződött, az sem véletlen. A trilógia lezáráshoz érkezve nyer igazán értelmet a hangnemváltás. Hiszen a Molly Southbourne öröksége nemcsak beteljesíteni hivatott Molly történetét, de megpróbálja ötvözni az előzmények erényeit. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Molly Southbourne öröksége
Molly, az eredeti Molly Southbourne klónja az előző rész vége óta “testvéreivel” együtt békében, feltűnésmentesen próbál létezni. Mindegyikük saját személyiséget és életet alakít ki, ezzel is hangsúlyozva az erőszakos múlttól való elszakadást. Meg azzal is, hogy egy terapeuta segítségét is igénybe veszik a lelki megtisztuláshoz. Egy nap azonban olyan gyilkosság történik a környékükön, ami nagyon is a korábbi hasonmások módszereire emlékeztet. Ez persze a vérhasonmások nyomait követő hatóságok érdeklődését is felkelti. Tamara és a tamarák igyekeznek figyelmeztetni és segíteni a kis kompániát, de az útjukba kerülő ellenfél veszélyesebb, mint az elsőre tűnt.
Tade Thompson a Molly Southbourne öröksége esetében sem változtatott sokat a stílusán. Ugyanakkor – ahogyan eddig is – most is egy új karakter szemszögéből mutatja be az események nagy részét. Az első rész természetesen Mollyra, a másik már Tamarára fókuszált, az örökségben pedig az új ellenfélként érkező Myke kerül középpontba az eddigi karakterek mellett. Kiléte tartogat meglepetéseket, de a kisregényfolyam olvasói jó eséllyel fejtik meg a nem sokáig leplezett fordulatot.
Ezzel a csavarral együtt pedig a történet látszólag ellentmondásba is kerül az eddigi előzményekkel.
A logikátlanságok magyarázhatók ugyan amolyan hidegháborús-kémes dezinformációként, de ez az érvelés sem áll meg sokáig a lábán. A sokkhatás kiváltásán túl azonban egy valamire tényleg jó lehet a fordulat: ez pedig a mollycsalád jellemfejlődésének előmozdítása. Persze a nehezen elengedhető döccenőkre érzékenyeket bizonyára ez sem nyugtatja meg, ami valahol jogos is.
A kör bezárul
A szokásosan szikár, gyorsan pörgő cselekményben azonban hirtelen könnyű átsiklani a problémás részeken. Amiben tehát eddig is jó volt Thompson, az ezúttal is jól működik. A horror és weird hatásmechanizmusa felett most jobban eluralkodik az akció, és kicsit a kémthriller jelleg. Ez pedig a lényegretörő mondatokkal együtt igazán véres és csattanós módon érvényesül. Az infóadagolás, a cselekmény továbbgördítése továbbra is képes magával rántani az olvasót. Ez valahol azonban mégis csak hátránya is tud lenni a kisregénynek.
Molly Southbourne öröksége ugyanis így kicsit üresebbnek érződik az akcióorgia mellett.
Pedig Thompson gondolati síkon körbeér a lezárásban. Bár a kaszabolásdömping kevesebb teret enged a szimbolikus, hovatovább allegorikus értelmezéseknek, mégis logikusan tér vissza a kiindulóponthoz. A Molly felnövéstörténetét követő szövegfolyamban ugyanis mindig is nagy szerepe volt a környezeti hatások és nevelés fontosságának. A második epizód világított rá leginkább arra, hogy még Molly is képes lehet máshogy élni. Nem muszáj elfogadnia az erőszakos sorsát, ha meg is békélhet önmagával. De a szülői minták továbbvitele minden esetben beépül a személyiségbe, és csak komoly munkával vetkőzhetők le. Már ha annyira károsak, hogy szabadulni kell tőlük, Molly esetében pedig ez a helyzet. A terapeuta bevonásával már elkezdődik a káros mintáktól való szabadulás, de egy akciófilmesen pozőr, mégis hatásos jelenetben végérvényesen is megtörténik.
A Molly Southbourne öröksége, és végérvényben a trilógia tehát nem csupán egy felnövés, de felszabadulástörténet is. Molly felülemelkedik a saját, és szülei múltján, leszámol a generációkon átívelő traumákkal, hogy a jövőbe tekintve egy egészségesebb és biztonságosabb jövőn munkálkodjon. Thompson pedig, ahogy eddig sem, most sem kíván semmit az olvasóknak készen a szájába rágni. De ezúttal talán méginkább érdemes a sorok között olvasni.
Az akció dominanciája, a rejtettebb gondolatiság miatti ürességérzet csalódást keltő lehet az előzmények tükrében.
A központi csavar kivitelezése jogosan képes fejvakarásra késztetni, és bizony sok minden megkérdőjeleződik az első részből, a sci-fi vonalból is. Ugyanakkor mégis egy hatásában érthető, érzelmileg logikus végpont felé haladó, gyorsan pörgethető, szórakoztató lezárás lett.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
