A Zombiexpressz rendezője, Sang-ho Yeon nagyjából a Ghost in the Shellt vegyítette az Ex Machinával, megforgatta egy kis Szárnyas fejvadászt idéző látványvilágban és a Netflixen tálalta fel a közönségnek.
A Jung_E cselekménye a nem túl távoli jövőben játszódik egy poszpokaliptikus környezetben, ahol az emberiség nagy része kénytelen volt a Föld körüli pályára állított űrállomásokra menekülni. Az egyes menedékek között háború tört ki, és innentől kezdve a háború működteti a gazdaságot. A harcban elesett, szuperhősként tisztelt Jung-yi kapitány letöltött tudatával egy robot test segítségével laboratóriumi körülmények között kísérleteznek.
Az expozíció során könnyen lemorzsolódhat néző, ugyanis elég gyenge lábakon áll az indoklása annak, hogy miért szükséges emberi tudattal rendelkező robotokkal újraszimulálni a háború eseményeit, ráadásul az első jelenetek kellemetlenül rossz párbeszédekkel indítanak. Ám miután a film a maga nyakatekert módján megfogalmazza, hogy miről kíván szólni, és sikerül a főszereplőt is bevezetni, rögtön érdekessé válik.
Az erkölcsi dilemmával küzdő, személyesen is mélyen érintett főhős karaktere izgalmas, Kang Soo-yeon pedig remekül alakítja a szerepét.
Aki nem szereti a merev arcú, mindig komoly főhősöket, annak nem fog tetszeni a játéka, mégis érdekfeszítő tud lenni: a cselekmény előrehaladtával egyre feszültebb, folyamatosan várjuk, hogy mikor robban ki belőle valami. Maga Jung-yi karizmatikus Kim Hyun-joo megformálásában, míg a többi mellékszereplő egyszerűen idegesítő, főleg Ryu Kyung-soo igazgatóhelyettesként, akinek a furcsa viselkedésére később elfogadható magyarázatot kapunk. A kicsit rajzilmfiguraszerű mellékkarakter szándékosan groteszk, de az arányt nem mindig sikerült eltalálni: a film elején még nem nagyon lehet eldönteni, hogy comic relief akar-e lenni, a későbbikeben azonban pont jól ellenpontozza a drámát
A Jung_E látványvilága olyan sci-fik világát idézi, mint a Szárnyas fejvadász (ha a nyomába nem is ér) vagy a szintén netflixen futott Altered Carbon, de a robotok külseje megidézi az Ex Machinát és a Ghost in the Shellt is, miközben szépen végigzongorázza az emberi tudat jogainak kérdéskörét, az eddig megnevezett filmek dilemmáit kiegészítve azzal, hogy mesterséges tudat azonos-e azzal a személlyel, akiről másolták. Bár a film tartalmaz akciójeleneteket, a nagy részét ezeknek a kérdéseknek a feszegetése tölti ki, melyhez az akció csak felvezetésként és levezetésként funkcionál. Ezzel együtt a dráma jól működik, de aki pörgős akciófilmet vár, az csalódni fog. A filmet a látvány és a morális dilemmák mellett a két főszereplő, Kang Soo-yeon és Kim Hyun-joo jelenléte viszi el leginkább, és ez együtt pont elég egy érdekes sci-fihez.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
