A Roboraptor kedvenc könyvei 2022-ből

Kim Stanley Robinson: A jövő minisztériuma

Évek óta áthatja életünket a járvány, idén februártól pedig már a szomszédunkban dúló orosz-ukrán háború is egyre többeknek okozhat fejfájást (és még enyhén fejeztem ki magam). Korunk egyik legnagyobb fenyegetéseként azonban a klímaváltozás is folyamatosan érezteti hatását: aszályok, árvizek, vagy akár évről évre megdőlő melegrekordok formájában. Kim Stanley Robinson könyve egy ilyen, viszontagságokkal teli, nem is olyan távoli jövőbe kalauzolja olvasóit. Az író azonban jelentősen felpezsdíti a globális felmelegedésről szóló diskurzust azáltal, hogy nem csupán felveti a problémát, hanem megoldást is kínál arra.

A kötet politikai és közgazdasági gyógymódokat is felvet a válság kapcsán, emellett rendkívül érzékletesen mutatja be a felperzselt Föld mikroközösségekre gyakorolt hatását. Elmeséli a felmelegedés miatt menekülők problémáit, a kudarcok miatt egyszerű demonstrálókból klímaterroristákká váló kétségbeesett emberek történetét, és persze az elefántcsonttorony klimatizált helyiségben ülő öltönyös diplomaták sorsát is, akiket semmi mással, csak pénzmegvonással lehet rábírni a változásra. A jövő minisztériuma nem egy egyszerű klímaváltozással foglalkozó sci-fi (cli-fi), inkább útmutató ahhoz, hogyan lehetne választ adni korunk egyik legborzasztóbb fenyegetésére, mielőtt túl késő lenne. (Lányi Örs)

Anyagilag nem engedhetjük meg magunknak a világvégét

Kondor Vilmos: A második magyar köztársaság

Kondor első alternatív történelmi regényének háttere szerint 1944. októberében Magyarország II. világháborús kiugrási kísérlete sikerrel járt, és a háború végén a szövetségesekhez csatlakozott. Nincsenek szovjetek vagy kommunista hatalom, jólét uralkodik, a köztársasági elnök pedig ifjabb Horthy Miklós. 

1966. június 26-án a Beatles a Nemzeti Stadionba készül első magyarországi koncertjére, amikor az egyik technikust holtan találják a színpad mögött. Az ügy felderítésével Nemes Albert főfelügyelőt bízzák meg, akihez csatlakozik a Scotland Yard skót nyomozója is. Nincsen könnyű dolguk: a gyilkos fegyver eltűnt, szemtanúk nincsenek, a tettes kevés nyomot hagyott hátra. A rejtélyes gyilkosság szálai egy rég elfeledett, sötét titokhoz vezetnek. Kondor Vilmos a tőle megszokott színvonalon tár elénk egy egyszerre ismerős és ismeretlen Budapesten játszódó izgalmas bűnügyi nyomozást A második magyar köztársaságban. (Nagy Anna)

A második magyar köztársaság él és virágzik – kritika

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj

Mindig jól esik nem konvencionális, sőt olykor szókimondó és gusztustalankodó dolgokat olvasni. Pont ezek miatt emelkedik ki az idei magyar megjelenések közül A fekete nyelvű tolvaj. Kinch Na Shannack, a Szedők Céhének megbízott tolvaja ugyanis nem rejt semmit véka alá, ami a szívén az a száján is, akármekkora csicskalángost kapjon is érte. Christopher Buehlman fantasyje nem – pontosan nemcsak – ezért jó, hanem bőven jut ki mindenből, ami egy szórakoztató, kalandos fantasy történetbe kell. Kalandok, kihívások, véres mészárlások, szexi boszorkák, és persze egy megmentésre váró birodalom. Bátran vegye mindenki a kezébe, hiszen sziporkázó humora igazi vidító, a letört kedvet azonnal megjavító olvasmány. A sok-sok tirpákság alatt pedig jószándékú szív dobog. (Scheirich Zsófia)

Nem gonosztól való gondolat egy fantasyt alpárira írni – A fekete nyelvű tolvaj

Werner Herzog: Dereng a világ

A Kincs, ami nincs című Bud Spencer-Terrence Hill-film egyik komikus karaktere Kamasuka, a japán katona, aki abban a hitben él, hogy még mindig tart a világháború. Valószínűleg sokan nem tudják, hogy a figura ötlete nem a forgatókönyvírók fejéből pattant ki, ugyanis valóban voltak olyan japánok, akik a külvilágtól elzárva tovább folytatták a harcot eldugott szigeteken. Az egyik legkitartóbb közülük Onoda Hiroo volt, aki csak 1974-ben tette le a fegyvert. Az ő, valójában cseppet sem vígjátékba illő története felkeltette Werner Herzog érdeklődését, ami nem is csoda, hiszen tökéletesen illik a német filmrendező elérhetetlen célokért küzdő hőseinek sorába.

A méltán népszerű direktor Onoda életét feldolgozó regényén végig lehet érezni, hogy olyasvalaki írta, aki alapvetően mozgóképi ábrázolásban gondolkodik: a cselekmény egy sor kiemelt jelentből van felépítve, akár egy mozifilm. A leírásokban pedig jól felismerhető Herzog stílusa: aki látta már egy-két dokumentumfilmjét, az olvasás közben szinte hallhatja, ahogy a filmes a jellegzetes akcentusával és hangsúlyozásával narrálja a történetet. A rendező rajongóinak tehát kötelező olvasmány a Dereng a világ, de azoknak is ajánlott, akik ugyan Herzogot nem ismerik, de a téma érdekli őket. Nagyon érdekes és elgondolkodtató az, amit és ahogyan az évtizedekig a dzsungelben bujkáló és harcoló japán gerilla élményeiről ír  – vagyis mindenképp érdemes kiemelni 2022 magyar könyvterméséből. (Barna Benedek)

Bridget Collins: Árulások

Collins regényét Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című műve ihlette. A könyv több szemszögből mesél, és olykor-olykor a múltba is visszatekint. Egy rejtélyes lány, egy politikai pozíciójától megfosztott férfi, és az első női magister egy elitista iskolában, ahol a nemzet játékára oktatják az ifjú férfiakat. Az Árulások egyszerre szól politikáról, elnyomásról, hazugságról, reményről, szerelemről, spiritualitásról, hitről és igazságról. Ez a regény méltón tiszteleg Hermann Hesse életműve előtt, mind témájában, mind nyelvezetében. Nemcsak Bridget Collins rajongóknak ajánljuk, hanem azoknak is, akik vágynak egy olyan fantasy élményre, amely nem a megszokott módon tálalja meg az olvasót. (Demencze Ilona) 

Bridget Collins szerint nem kerülhetjük el a politikát, még az iskolában sem

Irene Vallejo: Papirusz – A könyvek története az ókori világban

Méretét tekintve nem tűnt sokkal hívogatóbbnak a spanyol filológus/történész, Irene Vallejo Papirusza, mint néhány hónappal korábban Kim Stanley Robinson A jövő minisztériuma című cli-fije, ám az egekbe magasztalt tényirodalmi sikerkönyv végül engem is beszippantott. Vallejo a könyvnyomtatásról mesél, és témabeli jártasságához kétség sem férhet, ahogy Nagy Sándortól a huszonegyedik századig végigvezeti olvasóját történelmi hatalmasságok és elfeledett nevek által hátrahagyott tudásrengeteggel kikövezett úton. Mindeközben átjárókat nyit az egyetemes műveltség kapcsolódó pontjain. Akadhat olyan, akinek ez a szövevény már-már zavaros, pedig sziklaszilárd tényanyagot éppen az a finom érzékenység teszi lágyan sodróvá. Boda Benjamin Gábor fordító kimagasló minőségben interpretálja a szöveget. Az olyan mániákusoknak, mint jómagam, akik vaskos papírhalmaz mélyéről tekintgetnek folyton a külvilágra, kötelező darab. (Forrai Márton)

Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból (Vér és hamu 1)

Jennifer L. Armentrout neve ismerősen csenghet a megrögzött ifjúsági fantasy rajongóknak, hiszen a nagy sikert aratott Luxen sorozat népszerűsége hazánkat sem kerülte el. A Vérből és hamuból egy remekül felépített bevezető rész ebbe a kissé horrorisztikus, ám különleges fantasy világba. A teljes fantasy világot főszereplőnk, Poppy szemüvegén át ismerjük meg, ami azért is zseniális, mert nem tudunk sem többet, sem kevesebbet, mint amit ő tud az őt körülvevő világról. Így vele együtt ül ki a döbbenet az arcunkra, amikor lehull a valóság leple. Vérben, titkokban, akcióban és intimitásban nem szenved hiányt ez a regény, ráadásul a karakterei is szerethetőek. J. L. Armentrout bebizonyította, hogy a farkasos, vámpíros, kiválasztottas sztoriknak még nem érdemes fellőni a pizsicsillagot, mert van még bennük kurázsi. (Demencze Ilona) 

J. L. Armentrout fantasyjában nem elég Szűznek lenni, annak is kell látszani

Veres Attila: A valóság helyreállítása

Veres Attila egy nemzeti kincs. Ezt A valóság helyreállítása című kötete is ellentmondást nem tűrő módon igazolja. Veres történeteiben úgy keveredik a groteszk természetfeletti a szürke hétköznapisággal, hogy abban bárki a saját világára ismerhet. Rejtőzködő aktuálpolitikástól, személyes érzésektől sem mentesen. Veres nemcsak akkor van elemében, amikor általános érvényű tapasztalatokról ír, hanem akkor is, amikor egészen precíz konkrétumokat ragad meg. Legyen az akár egy nemzetiségi kisebbségi érzés, vagy az, hogy hogyan viseli egy kitalált karakter a fikcióban elkövetett nemi erőszakot. A valóság helyreállítása egy olyan szöveggyűjtemény, amin nem lepődnék meg, ha később kötelező jellegű kordokumentumként jelenne meg a kanonizált olvasmánylistákon. Ugyanakkor mégsem ajánlanám azoknak, akik elsősorban szórakozási céllal olvasnak. Veres szövegei még akkor is felkavaróak és súlyosak, amikor humorral telítettek. Egy olyan íróról van szó, aki kivételes módon ragadja meg a korhangulatot, miközben nagyfokú empátiát is tanúsít. A valóság helyreállítása nemcsak az év, de valószínűleg az évszázad legfontosabb magyar könyve. (Laki Péter)

Veres Attila új könyve a valóságokra fokozottan veszélyes tartalom lett

Jacqueline Harpman: Én, aki férfit nem ismertem

Sosem találnád ki, miért zártak 40 nőt egy pincébe! – kezdődhetne így is Harpman regénye, de az a clickbaithez hasonlóan a lényegről vinné el a figyelmet. Több mint 20 évet késett a belga szerző regényének magyar megjelenése, de jobb később, mint soha. Harpman Én, aki férfit nem ismertem című könyve most is elgondolkodtató, a figyelmet végig fenntartó olvasmány. Kiinduló pontja valóban a pincébe zárt 40 nő, akik közül az egyik igencsak fiatal. A “kicsi”-ként emlegetett lány nem ismer más világot, mint a pince zárt, ingerszegény közegét, ahol ki tudja, mióta élnek. Harpman könyvében érdekes és frusztráló rejtélyeket rejt el, de inkább a szituáció pszichológiai aspektusára helyezi a fókuszt (érthető, hisz maga Harpman pszichoanalitikus volt). A történetet elbeszélő lányt környezete szerint képzelte el és építette fel karakterét, miközben ügyelt arra is, hogy a traumákat átélt asszonyokat is helyzetükhöz mérten hihetően ábrázolja. Így képzelhetünk el olyan szituációkat, hogy milyen ingerszegény környezetben élni, sosem látni a kinti világot, vagy az idő fogalmát elfelejteni, majd lehetőségeinkhez mérten újra felfedezni. Az újabb tapasztalatok vagy körülmények pedig mindig valami ismerőset vagy pont váratlant hoznak ki a szereplőkből, és ha valakit pont ezek a lelki változások érdekelnek, jelent annyi izgalmat, mint a nagy rejtély megoldása. Ahogyan mindez kibontakozik, az a szépirodalom és SFF határán mozgó disztópikus műveket idézi meg, azoknak is klasszikus fajtájából. (Scheirich Zsófi)

Moskát Anita: A hazugság tézisei

Az már az Irha és bőr olvasásakor kiderült, hogy Moskát Anita képzelete gátlástalan, viszont A hazugság tézisei novelláskötet, szóval elborult ötletek egész füzérét ígéri. A novellák olykor filozofikus mélységűek, máskor súlyos erkölcsi dilemmák elé helyezik szereplőiket és az olvasót. Moskát Anita remekül ért az érzelmek, érzések ábrázolásához, átélhetően jeleníti meg karaktereinek belső világát. Kaleidoszkópszerűen villódznak az extrém ötletek, és kicsit az a benyomásom, hogy Moskát Anita novellái szövegként épp olyan látványosak és spektákulumszerűek, mint a XXI. századi filmek, sorozatok (Veres Attilánál is támadt hasonló érzésem), de a helyzet az, hogy ezek a történetek működnek, fontos témákat boncolgatnak, élvezetesek és ragyogó alkotói tehetséget tükröznek. (Molnár András)

A hazugság tézisei: Hazugság lenne azt állítani, hogy a novellák ideje lejárt – kritika