2022-ben ezek a képregények ragadtak meg minket a legjobban. Tiniszerelemtől a politika elleni lázadáson át, minden megtalálható a repertoárban. A kiadók idén is kiszolgálták az olvasók igényeit, korra, nemre és műfaji imádatra való tekintettel egyaránt.
Warren Ellis: Transmetropolitan 3.
Minden idők legpofátlanabb, egyben legőszintébb újságírója, Spider Jerusalem jött, látott, és győzött. Harmadik monstrumkötetével ugyanis lezárást kapott az Amerikában 1997-től öt éven át futó DC képregényes széria immár magyar nyelven is. Utolsó etapjára a forradalmár cyberpunk újságíró története semmit sem veszített éléből, és talán még aktuálisabb tanulságokat szolgáltatott az olvasók számára, mint az eddigi kötetek. A közel ezer oldalnyi „felvezetés” után ugyanis Spider a zárókötetben belekezd Vigyori elnök úr megbuktatásába, és nem válogat az eszközök között. Csakúgy, mint egy jó oknyomozó anyagot, apró sztorikból kezdi el felépíteni a nagy képet egy olyan elnökről, aki a modern populista diktátorok iskolapéldája lehetne kegyetlenségei, szavahihetetlensége és a minőségi sajtót fojtogató propagandája miatt.
A Transmetropolitan harmadik kötetében is tud még újat mutatni: egyszerre volt hideg zuhany és frissítő változatosság, de az eddig sebezhetetlennek tűnő, meghazudtolhatatlan főhősnek is szembe kellett néznie mulandóságával. Ez a szál elkerülhetetlen volt, ugyanis az előző kötetekben lefestették a publicista önpusztító életmódját, amelyet az alvásmegvonás, drogfüggőség és paranoia jellemzett. Gyengeségei ellenére azonban képtelenek megregulázni a hatalom láncos kutyái a rebelis zsurnalisztát, és végül a már megszokott módon, hangzatos jelszavakkal gyűri maga alá az elnyomó rezsimet. Warren Ellis kötete az egyik, ha nem a legjobb képregény, amit olvastam, és nem csak az idei évet nézve. (Lányi Örs)
A Transmetropolitan nem pusztán egy képregény, hanem útmutató egy eredményes forradalomhoz
Santiago García: García! 2. kötet
A García! egy izgalmas politikai thriller, amely első kötetéről már beszámoltunk a Roboraptoron. Egy Franco diktatúrája idején működő titkos társaság létrehoz egy szuperkatonát, akit később kriogén technológiával 60 évre lefagyasztanak. Amikor pedig Garcia felébred, rájön, hogy a világ egy teljesen más hely lett, az emberek pedig megváltoztak.
A második kötetben fokozódik a feszültség az első kötetben megismert politikai összeesküvés szereplői közt, amibe már Garcia-t is belekeverték. A szuperhős Antoniával, az újságíróval szövetkezve próbálja meg megoldani az ügyet, és tisztázni a saját nevét. Santiago Garcia története nemcsak azért izgalmas, mert egy fasiszta szuperkatona a főhőse, hanem azért is, mert nincsenek jó és rossz oldalak a politikában. Senki sem az, aminek látszik, és a sztori tele van meglepő fordulatokkal. Egy intelligens, drámával és humorral teli szórakoztató képregény a García! második kötete. (Nagy Anna)
Alice Oseman: Heartstopper 1-3.
A Netflix Hearstopper sorozatának hála, végre magyarul is olvasható az alapul szolgáló képregény. És idén ennél aranyosabb, szívhez szólóbb képregényt nem is kaphattunk volna a rossz és depresszív napok enyhítésére. A történet főhőse Charlie, aki egy angol fiúiskolába jár és nyíltan vállalja melegségét. Bár a csúfolódások abbamaradtak, még nem túl biztos magában, és érzi akadályait is melegségének. Szeretne megélni például egy igazi párkapcsolatot, olyat, amit nem kell titkolnia. Egyelőre ez nem jön össze, egészen addig a napig, amikor megismeri Nick Nelsont. Szerelem első látásra, csak van egy bökkenő: Nick a két lábon járó hetero sztereotípia! Magas, a rögbi csapat tagja, a menő fiúk a barátai és biztos, hogy csak a lányok érdeklik. Vagy mégsem? Röviden, a fiúk barátságának, majd szerelmének kibonatkozását meséli el a képregény, ami első látásra nem tűnik túl izgalmasnak. Viszont olyan fontos küldetéseket vállal magára a Heartstopper, ami miatt igenis jelentős olvasmány. Szerethetősége és biztonságot nyújtó környezete miatt emelkedik ki a többi hasonló boys love sztori közül. Megidézi azokat a pillanatokat, amelyeket mindenki átélt tinédzserként, és azokat is, amelyekre mindig vágyott volna – például arra, hogy valaki támogatólag azt mondja, minden rendben lesz, nem kell izgulni semmin. Az eddig magyarul olvasható 3 kötetben (a cikk megjelenésének idején 4) a tinikor szorongásain vezet végig, miközben nagy szívvel és empátiával segíti megértetni egy homoszexuális fiatal problémáit is. Akkora szívvel, hogy akármennyire is legyünk allergiásak a romantikus történetekre, a Heartstoppertől bizony megolvad a szívünk. (Scheirich Zsófi)
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 2.
Perszephoné és Hádész koránt sem zökkenőmentes története pontosan ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Egyre bonyolódnak a családi intrikák, az istenek játszadozásai és Apollón visszataszító viselkedése is hozzájárul ahhoz, hogy Perszephoné egyre nyomorultabbul érezze magát. Ráadásul ebben a kötetben Hádész érzelmeit és múltját is jobban megismerhetjük, ami egyre inkább szimpatikussá teszi őt. A második kötet a Webtoon első számú képregényének, a Lore Olympusnak a 25-49. fejezeteit tartalmazza, egy exkluzív történettel kiegészítve. Egyszerűen varázslatos élmény ezt a képregényt olvasni, lapozgatni, gyönyörködni benne. Mindenkinek ajánljuk, (majdnem) korra, nemre és görög mitológiához fűződő viszonyra való tekintet nélkül! (Demencze Ilona)
Fekete lyuk
Charles Burns a ’90-es évek derekán kezdett el dolgozni a Fekete lyukon, és csaknem egy évtizeden át készítette. Volt miről mesélnie: Burns a ’70-es években volt fiatal, akkor, amikor egész Amerika forrongott a Watergate-ügy és Vietnam miatt. De leginkább az ifjoncok voltak elemükben, akiknek annyira teleszaladt a hócipő, hogy hippiként ki akartak vonulni az egész társadalomból. Ezekről a zaklatott fiatalokról, illetve tulajdonképpen minden múltbeli és jövőbeli ifjú nemzedékről szól a Fekete lyuk, amelyben nem tudni igazán, hogy Burns delíriumos, fekete-fehér rémképei, vagy a mellé rakott szocio-kommentár a durvább. Mindenesetre ez az apokaliptikus, elveszett lelkekről szóló képregény még sokáig az olvasóval marad. (Szente Ádám)
Identity Crisis: Meghasonlás
Az Identity Crisis ritka példány a mai mainstream szuperhős-sztorik közt, mert a legtöbb csapat-képregénnyel ellentétben nyoma sincs benne izzadságszagú kúlságnak (rád nézek, Mark Millar). Brad Meltzerék úgy mozgatják a hősöket a sakktáblán, hogy folyton-folyvást kényelmetlen kérdésekkel szembesítik őket, és bár ők keményen felülírják a múltat, belepiszkálnak évtizedes alapokba, a változtatások érdekesek, hitelesek, olyanok, mintha eredetileg is az elképzeléseik szerint alakult volna minden. Egyszóval: az Identity Crisis úgy kalandozik az általában meglehetősen szűk határok közé szorított szuperhős-műfajban, hogy a végeredményre nem úgy emlékszünk majd, mint valami sokadik olvasócsalogató bullshitre. Ezt pedig manapság igencsak meg kell becsülni. (Szente Ádám)
Az Identity Crisis kíméletlenül mutatja be, hogy a hősök is csak emberek
Hellboy Budapesten
Amellett, hogy a Vadvirágok könyvműhely 2022-ben újra kiadta a csak szuperlatívuszokban jellemezhető From Hellt, a pokoljáraton maradva összefűzött két Hellboy-különlegességet: a Szívesség a fösvénynek, amely először a Hellboy: Makomában jelent meg, és Az idő egy folyó-t, ami pedig először olvasható magyarul. A két történet a Hellboy Budapesten című füzetben látott napvilágot, amiben a vörös, jobbkarú patás több dimenzió rémségeivel is megküzd. Például azzal, hogy a valóságban majdnem Prágába utazott Budapest helyett – velőtrázó, tudom –, de aztán szerencsére László Márk grafikus tehetsége meggyőzte Mike Mignolát, hogy inkább egy Lajos nevű központi szereplő (ne pedig mondjuk Jakub) körül bonyolódjanak az események. A Hellboy Budapesten részletgazdag, girbegurba vonalvezetésű képei telibe találják a hazai népi érzetet: elvégre a kocsmából egy Csemegeüzlet logójának neonfénye alá kilépő Pokolfajzatot, bármiféle sztori nélkül is boldogságos lenne nézni. Egyetlen kritikaként azt tudom felróni, hogy hősünk túl hamar rendet rakott itthon: még igazán visszatérhetne néhány kaland erejéig. Éljen a pokol! (Forrai Márton)
Joe Hill & Gabriel Rodriguez – Kulcs a zárját: Az Aranykor
A képregény crossovereknek nincs végeláthatatlansága, a lehető legelborultabb ötletek is megvalósulhatnak. Sajnos legtöbb esetben nem is sikerülnek olyan jól ezek az ötletek – állítja Joe Hill a saját crossoverének előszavában. Így alkotótársával, Gabriel Rodgriguezzel igyekeztek rácáfolni a fenti állításra. Az itthon is népszerű Locke & Key és Neil Gaiman Sandman univerzuma találkozik az Aranykor c. művükben. Crossoversége ellenére nem középszerű vagy egyszer olvasható kaland, hanem talán az egyik legfantasztikusabb képregényes összeeresztés. A történet 1910-ben veszi kezdetét, a Locke & Key-ből jól ismert Kulcsházban. Itt élnek a Lock család felmenői, akik a nagy vihar, az I. világháború előtti békét és aranykort élvezik. Ahogyan a háború szele megérinti a világot, úgy kezdik ki a Locke-családot a sorra bekövetkező tragédiák. Joe Hill és Gabriel Rodgriguez ezeket a szívfájdító eseteket mesélik el. Minden történet megállja önmagában is a helyét, de a családi kapcsolatok és az idő múlása egyfajta összefüggő novellafüzérré húzzák össze a sztorikat. Látunk a kötetben megható elengedés történetet, vagy akaratlan tragédiába tartó lázadást. Mindennek a csúcspontja A pokolba el zárófejezet, ahol ténylegesen is összeér a két képregényes univerzum. A már felnőtt Mary Locke, hogy megmentse édesapját és ikertestvérét, elutazik Roderick Burgesshez, aki a pletykák szerint fogságban tartja a Formálót, az Álmok birodalmának urát, Morfeuszt. A látogatásból pedig egy olyan “Az okos lány” népmese történet kerekedik, amelyet valószínűleg Neil Gaiman is büszkén megsüvegelt. A természetfelettiek próbáját Mary ésszel, rátermettséggel és persze a családi varázskulcsokkal állja ki. A cselekmény sehol sem erőltetett, hanem a L&K és a Sandmanhez méltó módon jelennek meg ismert személyek, vagy a kettőnek a logikája mentén alakulnak az események. Így pedig nem érződik erőltetett összeházasításnak a két világ, sőt olyan, mintha mindig is közük lett volna egymáshoz. Milyen jó, hogy ebből az élményből nem maradtunk ki magyar nyelven se. (Scheirich Zsófia)
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
