A Maladie és más történetek Andrzej Sapkowski nyolc – egymástól független – híres novelláját tartalmazó kötete a GABO Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv nem csupán fantasy, hanem sci-fi és horror történeteket is magába foglal. Lássuk, mennyire működnek ezek egy kötetben. Kritika.
Mint megszokhattuk Sapkowski nem az egyszerűségéről híres történetmesélő. Novelláiban ugyanúgy hozza a szabadszájúságot, a humort, és az odafigyelést igénylő történetvezetést. A novelláskötetek többségére jellemző hullámzó élvezeti értéket a Maladie és más történetek is magában hordozza.
Ami tetszetős az egyszeri olvasónak és a megrögzött Sapkowski rajongóknak egyaránt, hogy a novellákat maga a szerző vezeti fel, hol hosszabban, hol rövidebben. Ezek az felvezetők nem csupán a történetek keletkezéséről árulnak el többet, hanem jobban megismerhetjük általuk magát a szerzőt is.
Tudtátok például, hogy Sapkowski igazi macskabolond? Ugyanis két novellájában is kulcsszerepet kapnak a macskák. Az egyik történet A muzsikusok, ami egy borzongató atmoszférával megbolondított Brémai muzsikusok újragondolás. (A művet 1990-ben Natalia Gall Irodalmi díjjal jutalmazták.) Alapját az állatbántalmazás elleni mérhetetlen ellenszenv szülte, és főszereplői a macskák, akiknek keserves fájdalom sikolya elszabadítja a földi poklot. A másik novella pedig az Aranyló délután, ahol Sapkowski a világ egyik leghíresebb és legvigyoribb macskája szemszögéből mesél. Az Alice csodaországban világát köti össze saját megalkotójának valóságával. 1997-ben ugyanis hatalmas összegekért árverezték el Lewis Carroll rendkívül merésznek számító, kislányokról készített fényképeit. Nem kell ecsetelni Sapkowski érzelmeit a témával kapcsolatban, elegendő elolvasni ezt a kemény történetet arról, hogy a nagyon fiatal lányokhoz fűzött vonzódás semmiképpen sem tekinthető ártatlannak. Még akkor sem, ha az illető világhíres mesét ír egy kislányról, csupa fallisztikus szimbólum és szexuálpszichológiai utalással burkoltan, melyre saját karakterei világítanak rá Sapkowski novellájában.
A Maladie és más történetek egyik legizgalmasabb része a Vaják rajongók számára a Nincs onnan visszaút, amely Geralt édesanyjáról, Visennáról szól. Végre kiderül, milyen körülményeknek kellett összejönni ahhoz, hogy Geralt megfoganjon. A történet könnyed és Vaják-stílusban íródott, ugyanakkor igazi kaland élményt kínál az olvasónak.
Másik nagy kedvencem a kötetből az Ez történt Mischief Creekben, amely A muzsikusokhoz hasonlóan a gyengébbek bántalmazására helyezi a hangsúlyt, csak most a nők esetében. A novella alapját a salemi boszorkányperek adják, ebből fakadóan egy remek sztorit kapunk, amelyből sugárzik, hogy az összes nők ellen boszorkányság vádjával elkövetett bűntett megtorlásra fog kerülni. Zseniálisan megírt, nem kevésbé véres történet, mint amiket már megszoktunk a szerzőtől.
Sapkowski a háború, a korrupció és a propaganda borzalmait a Bombatölcsérben mutatja be, ahol egy fiatal fiú szemüvegén keresztül élhetjük át az eseményeket. (1994-ben Zajdel-díjat nyert.) A novella eredetileg egy olyan antológiába készült, amely végül sosem látott napvilágot, ugyanis a rendszerváltás utáni rezsim ellen is ugyanúgy hangot emelt volna, mint az előző ellen. Történetünkben Csernobil még mindig hatással van a lengyelekre, a hirtelen jött lengyel és litván lőfegyverek süvöltése pedig csak fokozza a komor hangulatot, amelyet a bombatölcsérben tölt harmadmagával. Amit pedig a halálon kívül is megtapasztalnak, arra egyikük sincs felkészülve.
A címadó novella a Maladie pedig egy Trisztán és Izolda újragondolás, ahol a legenda a szeretet erejével él tovább. Bebizonyítva, hogy milyen fontos szerepük lehet a mellékszereplőknek egy olyan történetben, ahol a mindent elsöprő érzelmek erejének jut a kulcsszerep.
Sapkowski novelláinak többsége ugyanúgy telítve van idegen mondatokkal és versekkel, mint a Huszita-trilógia, amelyről már korábban is írtunk. (Huszita-trilógia 1.rész, Huszita-trilógia 2.rész) Ráadásul jelen kötetnél sem kaptak fordítást, amely még mindig bosszantóan hat olvasás közben, hiszen senki nem kezd el oldalanként Google-fordítózni. A novellák élvezhetősége itt is hullámzó tendenciát mutat, érdemes egyes történetek közt kis szünetet tartani, hogy új lendülettel vághassunk a következő történetbe. Erősen ajánlott asztalon olvasni, mert a lapok egy helyben tartásához komoly fizikai megerőltetés szükséges, ha az ember félig fekve akarja maga elé tartani a könyvet.
A szerző novelláit egymás után olvasva rájöhetünk, mennyire sokrétű íróról is van szó. A megszokott történelmi, fantasy és vallási témák mellett figyelmet fordít az elnyomottakra – legyen szó állatról vagy emberről -, a felnőttek mérgező hatására a gyermekekkel szemben és félelmeink megtestesítésére. Könnyen ihletik meg más történetek, akár a való életből, akár egy könyvből kerülnek elő ezek a sztorik. Továbbgondolja, átalakítja, új mondanivalóval színesíti, majd a saját stílusára formálva közvetíti az olvasók felé.
Aki nem szokott hozzá Sapkowski stílusához annak nem biztos, hogy annyira be fog jönni ez a novelláskötet. De mindenképp érdemes adni neki egy esélyt, mert tuti lesz egy-két történet, ami megragadja az olvasót és gondolkodásra, netán egy kis kutatómunkára sarkallja. Mi nem bántuk meg, hogy elolvastuk.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
