Uncharted 4 PC-n – jól sikerült port Nathad Drake szüzeknek is

Őszintén már egy kicsit unom elmondani minden egyes, a témába tartozó tesztem elején, hogy mennyire üdvözlöm a Sony új üzletpolitikáját, miszerint egy PlayStation konzol exkluzív sem maradhat PC-re portolásügyileg érintetlen, kiegészítve a gondolatot azzal, hogy így mindenki jól jár. Ezzel a Sony akár egy tízéves játékból is tud kisebb pénzesőt generálni, a nyakas „PC mesterrassz” tagjai pedig végre a saját közegükben élvezhetik a Sony egyébként tényleg minőségi, presztízs címeit, amint kijavítják a portolás folyamata szülte teljesítmény problémákat, ha vannak. Totál unom már ezt többedjére leírni, de így legalább már a szöveg elején elhelyezhetek olyan, korábbi tesztjeinkre mutató linkeket, mint példáult a Days Gone vagy éppen a Marvel’s Spider-Man, amelyik amúgy szintén ellátogattak a Sony konzoljaról a személyi számítógépekre. Mert mint tudjuk, a belső linkstruktúra nagyon fontos, legalábbis sokkal fontosabb, mint ez a bekezdésnyi meta jópofáskodás (főleg azért, mert a végére már nem vagyok abban sem biztos, hogy sokszor leírtam a dolgot).

Kétség sem férhetett ahhoz, hogy a Sony előbb vagy utóbb, de átadja a PC-s közösségnek a Naughty Dog (The Last of Us Part 1-2) egy legnépszerűbb és a Sony egyik legnívósabb szériáját, az Unchartedet. Azt viszont nem gondolta volna senki, hogy csak a sorozat utolsó epizódját és annak spin-off kiegészítőjét kapják majd meg a PC-s játékosok. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy míg az olyan PC-s portok, mint a Horizon: Zero Dawn, vagy a 2018-as God of War (God of War Ragnarök teszt) úsztak az eladási és játékosszámokban, addig az Uncharted: The Legacy of the Thieves Collection nem. S ennek az lehet az oka, hogy az egész dolog úgy hat, mintha egy sorozatot a negyedik évadtól kezdenénk el nézni. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez nem olyan, mint a Star Wars első trilógiája, ami a negyedik epizódtól indult, mégis érthető volt az egész, így nem is vásároltak belőle. Pedig de, olyan. Sőt, ez az a sorozat, aminek a negyedik évadja a legjobb.

A szerencsevadász vonaton nincsen fék

Nagyjából három évvel az Uncharted 3 eseményeit követően Drake és felesége, Elena idilinek tűnő életet élnek New Orleansben. Drake egy értékmentő cégnél dolgozik, Elena pedig újságíróként tevékenykedik. Férj és feleségként elhatározták, hogy Drake abbahagyja a sokszor illegális, de még mindig életveszélyes szerencsevadászatot a békés, nyugodalmas, normális élet érdekében. Persze egy olyan faszinak, mint Drake, a sírrablás meg a dzsungelben az életéért menekülés olyan, mint a dohányzás: nehéz leszokni róla.

Hősünk érezhetően visszasírja azokat a szép időket, de ugye, ahogy a mondás tartja, a boldog feleség boldog férjet eredményez. Így a „jobb a békesség”, illetve racionális alapon Drake inkább igyekszik megbékélni kispolgári életével. Helyesebben megbékélne, de felbukkan régóta halottnak hitt bátyja, Sam, aki arra kéri csórikámat, hogy legyen szíves segíteni neki megtalálni Henry Avery legendás kalózkincsét. Mertha nem, a bűnszervezet, aminek Sam odaígérte, nagyon ronda dolgokat fog csinálni a bratyóval. Drake-nek nincs választása: felkeresi régi partnerét, mentorát, fogadott apaszerűségét, Sallyt és titokban elindulnak kincs- és szerencsevadászkodni. Persze az út nem könnyű. Avery fejtörők halmaza mögé rejtette kincsét, a nyomokat pedig szétszórta a világban. Az sem segít, hogy egy régi ismerős, Rafe Adler és az általa felbérelt, Nadin Ross vezette zsoldoscsoport szintén a szajrét keresi. És nem, nem riadnak meg a gyilkosságtól sem. Megindul hát a hajsza a kincsért, egy igazi kalandos kaland vár a játékosra, már csak a minőség a kérdés.

Mindenkinek érthető, szívhez szóló hattyúdal

Az olvasó ezen a ponton már nyilván kíváncsi, hogy mennyire lehet ez a sztori átélhető azok számára, akik egy maréknyi Uncharteddal sem játszottak, viszont látták a Tom Hollandos filmet? A rövid válaszom az, hogy nemcsak, hogy átélhető, szórakoztató, de egyenesen megható is lehet. Ugyan én végigjátszottam a sztorit megelőző három részt, de pont annyira emlékszem belőlük, amennyi megmaradna egy Wikipedia szinopszisból, de még így is tökéletesen megértettem a motivációkat és magukat a karaktereket.

A Naughty Dog a sorozat negyedik részét úgy írta meg, hogy az Uncharted szüzeknek elég csak annyit tudniuk hozzá, hogy ki az a Nathan Drake, meg mi a foglalkozása, a többi már világossá válik annak ellenére is, hogy ez a karakter hattyúdala, az utolsó búcsú kalandja. Az is pillanatok alatt belekapaszkodik a karakterekbe és a cselekménybe, aki csak hallott a Sony Indiana Jones Tomb Raideréről, de sosem találkozott vele személyesen. Nem kell ismernünk a karakterek előéletét, hogy megértsük a motivációkat, sőt, egy fogalmatlan játékos is pillanatok alatt azonosul a főhőssel és érzi át, miért egyszerre szomorú és boldog a játék vége. Summa summárum: tökéletesen élvezhető Nathan Drake negyedik és egyben búcsú kalandja, mondhatni kár kihagyni. 

Számomra a negyedik rész a legjobban összerakott, rendezett és megírt epizód a szériából. Kiváló karakterábrázolások, nagyszerű színészi munkák formálják ezt a záróakkordot egy olyan minőségű történetté, aminek a végén az ember elégedetten, kicsit meghatódva áll fel a székéből.

A kiválóan megírt karakterek és cselekménynek köszönhetően folyamatosan magában tart minket, nem ül le egy pillanatra sem, sőt, olyan jeleneteket kapunk, amelyektől termel némi adrenalint a mellékvesénk. Tökéletes tempóval haladunk a történetben előre, miközben egyre többet megtudunk a kincs és Avery sorsáról. Ahogy hőseink nyitják az ablakokat a múltra, úgy körvonalazódik a zsáner egyik folyamatosan használt toposza is, a történeten belüli történet tanulsága. Merthogy a kalózunk sorsra is tanulságos, persze nem szabad mélységekre számítani. (Avery egyébként egy valódi történelmi személy és tényleg kalóz volt)

Ezt a játékot nem csupán a pörgős cselekmény teszi kiválóvá, hanem a karakterek és a közöttük keletkező buddy kémia, na meg a kisebb-nagyobb személyes drámák, amelyek ott lappanganak a párbeszédek sorai között.

Jó hallgatni Samet, Elenát, miközben Drake-kel beszélnek és jókat mosolygunk azon, ahogyan csipkedik egymást, miközben beszélnek az egymással való kapcsolatukról, érzéseikről. Drake-ből, Samből és Elenából nagyon gyorsan barátot farag számunkra a játék, hiába nem ismertük őket ezelőtt. Szívünkhöz nőnek és emiatt válik még az „idegenek” számára is meghatóvá Drake hattyúdala, úgy, hogy közben át is adja a stafétát a bátyónak. Igaz, a sorozat sorsra eddig még ismeretlen, hiszen bőven lehet a negyedik részben és a spin-offban bemutatott karakterekkel tovább folytatni. Apropó spin-off.

Lost Legacy is a pakkban

Ahogy azt már írtam, a The Legacy of the Thieves Collectionben a már említett spin-off, a Lost Legacy is helyet kapott. Ebben a kiegészítőben az Uncharted 2 és 3-ból ismert Chloe Frazert irányítjuk, aki az Uncharted 4-beli, a rosszfiúk oldalán álló Nadine-nal szeretné megtalálni Ganesh indiai istenség agyarát. Közben megpróbálják megelőzni az indiai felkelők vezérét, Asavot, aki polgárháború kirobbantására akarja használni a felbecsülhetetlen értékű kincset.

A kiegészítő jóval rövidebb, mint a teljes játék, ám így is tartalmas és roppant izgalmas, mivel feszesebb tempót is kell diktálnia. A sztori alatt India dzsungeleit fedezzük fel, miközben egyre többet megtudunk Chloe-ról és Nadine-ról. Ez is, mint ahogy Thief’s End, kiváló tempóban mesél, igazán látványos pillanatokkal fűszerezve az élményt. Bár a kiegészítő jó, a karaktereit nem szeretjük meg annyira, ahogy Drake-et, ám határozottan érezzük Chloé-ben a potenciált. Nadine-nal kiváló párost alkotnak és úgy nyomják a girl powert, hogy közben nem taposnak a férfiak fején. Kemény csajok, akiknek jó és izgalmas drukkolni.

Nem túl bonyolult játékmenet

Az Uncharted 4 már csak az egyszerűsége miatt is szórakoztató. Bár találunk benne nagyobb területeket, végre egy játék (mégha jó pár éves is), amin nem kell iragalmatlan nagy térképeket felforgatni, helyette a jó öreg és majdnem hagyományos, lineáris pályaszakaszokon barangolunk. Azért csak majdnem, mert akadnak nagyobb terepek, amelyek teret adnak egy kis felfedezésre, de korántsem akkorák, hogy az egész esténk rámenjen a felforgatásukba, ráadásul ezeken is terepjáróval közlekedünk.

A történet folyamán számos országot meglátogatunk. Részt veszünk egy Olaszországban megrendezett aukción, eljutunk a skót felföldre, benézünk Madagaszkárra. A játék a kevésbé tájékozottak számára: csak úgy, mint az Ubisoftos Prince of Persiában meg Assassin’s Creedben megmászat velünk rengeteg sziklát, romos épületet, romba döntünk egy templomot, menekülünk egy páncélozott terepjáró elől, száguldó Jeepről száguldó Jeepre ugrálunk, melyek közül az egyik egy ízben még vonszol is maga után. Szerencse, hogy Drake ennyire agilis. Pihenőként pedig elmés fejtörőket oldunk meg a kis noteszünk segítségével, amelyekbe Drake lelkesen jegyzetel. Miközben csináljuk, folyamatosan rácsodálkozunk arra, hogy milyen technológia fejlettséget tudtak kiszorítani magukból a tizenhetedik századi kalózkultúra mérnökei. Liftek, fénnyel is üzemelő mechanikus ajtók és zárrendszerek. De persze, hogy nincs kincskereső kalandsztori egy kóddal működő mechanikus kőajtó nélkül.

Az utunk során számos egyéb kincsek után is kutathatunk. Ezek el vannak rejtve a pályarészeken, de nem igényel túl sok munkát a megtalálásuk. Az ügyeskedés mellett nem maradhat ki a szokásos rambózás sem. Rengeteg ellenséggel találjuk szembe magunkat, akiket vagy lelövünk, vagy óvatosan, sompolyogva levadásszunk, mert Drake már csak ilyen. Egy aranyosan szemtelen tündérpofa és gyilkológép, persze csak az erőszak mint játék szempontjából, nem narratíve.

A sunnyogás egyenesen javallott, hiszen az ellenségeink veszélyesek, hamar elfogyhat a szerencsénk, ha nem figyelünk oda. Veszélyességükkel játékmenet szempontjából csak annyi problémát találtam, hogy nem az éles eszük miatt méltó ellenségeink (még az előttük elkúszó társainkat sem veszik észre), hanem azért, mert egyszerűen úgy szívják magukba a ólmot, mint az egyik EU-s parlamenti képviselőnk a különféle szintetikus szereket. Egyszerűek a lövedékszivacsok, ami kissé frusztrálóvá teszi a tűszharcokat, hacsak nem lövünk gyorsan fejre, amire nem mindig lesz időnk.

Az Uncharted 4-ben szerencsére nem kell törődnünk a képességfákkal, tapasztalati pontokkal és loottal. Csak mi, a társaink és egy hadseregnyi zsoldos, meg a dzsungel vagyunk a játékban, ennyivel kell beérnünk, de cserébe kapunk egy igazán pörgős 12 órás kalandot, ami arra elég, hogy jól is lakjunk, de ne is legyen szarásunk tőle.

PC-n az igazi vele játszani

Az Uncharted 4 PC-s kiadása kapott némi ráncfelvarrást, hiszen ez egyben egy remaster kiadás is, ami megjelent a Sony új konzolgenerációira is. Persze, meglátszik rajta, hogy ez egy hatéves játék (különösen a kontrasztoljuk például a The Last of Us Part 1-nal), de így is fantasztikusan néz ki. A skót havas tájtól a trópusi dzsungelig egy elképesztően jól kinéző, részletgazdag világot kapunk, amiben nagy figyelmet fordítottak a fejlesztők az olyan piszlicsáré dolgokra is, minthogy ha Drake pocsolyába lép, akkor bizony sáros lesz az új cipője.

Az esztétikus környezet mellett kiváló mozgás és arcanimációkat is kapunk, ami filmszerűvé és immerzivebbé teszi az egész programot. Drake nem a semmibe kapaszkodik az homlokzatok vagy falak mászásakor, mint például az újabb Assassin’s Creedekben. Nyúl a kapaszkodóért, a megmarkolható pontokon csüng, érződik, hogy súlya van a testének (meg emberfeletti agilitása). Persze, a grappling hookkal (ennek mi a magyar neve?) közlekedés szürreál, dehát ezt is csak hozzácsapjuk a még tűrhető volumenű felfüggesztett hitetlenkedésünkhöz (suspension of desbelief). Megjegyzem, még így is hihetőbb a játék, mint a film verziója.

A grafika PC-n természetesen teljesen testreszabható, a játék pedig kiválóan optimalizált. Nincs erőgépre szükségünk ahhoz, hogy futtatni tudjuk. Sőt! A dlss és az FSR képfelskálázási technológiáknak köszönhetően a játék szinte azonos vizuális minőséget produkálhat magasabb FPS számmal. Ha szélesvásznú monitorral rendelkezünk, akkor sem kell tartanunk a játéktól, ugyanis támogatja az ilyen felbontású kijelzőket is.

De nemcsak a ráncfelvarrott grafika miatt érdemes PC-n végigjátszani, hanem az irányításért is. Az ilyen jellegű lövöldözős játékokat még mindig egérrel és billentyűzettel a legjobb játszani (és ezt én szikár tényként látom), így az Uncharted 4 PC-n válik az igazi, kényelmes élménnyé.

Verdikt

Ha eddig az tartott vissza az Uncharted 4 PC-s verziójától, hogy nem fogod érteni, mi miért történik benne, akkor hangsúlyozom: a negyedik részben mindenki megtalálja a maga számítását. Egy izgalmas, jól megrendezett és megírt kalandjáték, aminek a minősége valódi interaktív mozis élményt ad. A port kiválóan optimizált, alsó középkategóriás gépeken is elfut. Tehát ha megismerkednél Nathan Drake-kel, akkor a negyedik rész egy kiváló alkalom lesz rá, mert ez bizony ez a rész a karakter csúcsa. A legnagyobb negatívuma az árcédulája lehet, ami 50 dollár. Ez az pénzmennyiség ambivalens érzéseket szülhet, mivel egy hatéves játék újrakiadásáról van szó, viszont ezért a pénzért cserébe egy teljes értékű játékot, illetve annak a 6-8 órás kiegészítőjét kapjuk kézhez, ami azért kiegyensúlyozhatja a rosszallást. Arról nem is beszélve, hogy az echte és abszolút lojalista PC játékosok voltaképpen egy számukra új játékhoz jutnak hozzá.

Rendszerkövetelmények (A Steam adatai alapján)