Mikor már azt hinnénk, hogy a szuperhősfilm keretein belül az utóbbi lassan két évtizedben mindent megcsináltak, betoppan a DC Szuperállatok Ligája, hogy cuki házikedvencek köré szervezzen jelmezes-animációs városrombolást. A végeredmény azonban nem olyan friss és frenetikus, bár azért el lehet vele lenni. Filmkritika.
ÁLLATI nagy a baj. Miután egy szupererővel felpimpelt tengerimalac kiiktatja az egész Igazság Ligáját, Superman féltékeny, de azért makacsan hű ebének, Kryptónak és szedett-vedett, szuperképességekkel frissen megáldott állatbandájának kell megmentenie a napot.
A csapatfilmektől kezdve a paródián (Deadpool) és a szocikommentárral megtoldott drámán (Joker) át a komplett horrorig (Az éjjeli vérfarkas) mindenféle gúnyába bújt már a szuperhősfilm, így aztán valahol nem meglepő, hogy ezúttal a Kis kedvencek titkos élete-szerű állatos animációs hepajt is levezényeltek a kellékeivel.
A film egyszerre a DC pantheonjának odaszúrogatós komédia/paródia és klasszikus vonalvezetésű felnövéstörténet.
Mindenki megkapja a magáét, de leginkább a mindig morózus Batman (eredeti hangja, Keanu Reeves parádézik) és Superman, aki azért sokszor messze nem olyan szuper, mint amire a neve predesztinálná. Krypto története pedig jól kivitelezett: miután megtudja, hogy gazdája feleségül fogja venni Lois Lane-t, féltékennyé válik, és fél, hogy véget ér a barátsága a hőssel. Azonban a többi, kitaszított, menhelyi állatnak köszönhetően felülkerekedik félelmein, és belátja, hogy van az övénél sokkal rosszabb kutyasors.
Mindent összevetve azonban a DC Szuperállatok Ligája csak limitáltan szórakoztató mozi.
A kifejezetten ügyes verbális pofonok mellett jó pár fárasztó blődség is belefért (gondolok itt például arra, hogy Aquamant haltáppal alázzák szénné a készítők), az itteni Batman hiába csinál magából ügyesen viccet, azért nem egy LEGO Batman-szint – ami persze önmagában nem baj, de ha belegondolunk, micsoda forma volt ott a karakter, már inkább néznénk vissza azt a megjelenését. A Kryptót segítő kiskedvencek karakterrajza pedig csalódás: valaki ugyan eljut A-ból B-be, bár elég szögletesen. Ász, a kivert kutya története meglehetősen slágvortos és szirupos, másoknak azonban még ennyi sem jut, a legtöbb kiskedvenc egyetlen tulajdonsággal írható csak le (valaki félénk, valaki pedig, most kapaszkodjatok meg…egyszerűen nem lát). Mint ahogy a már említett tengerimalac főgenyónak is csak a hangja nagy (és kissé idegesítő), az árnyéka nem – többet is ki lehetett volna hozni belőlük.
Mint ahogy az egész filmből is: a DC Szuperállatok Ligájában vannak jó poénok és cuki állatok ugrálnak el a kamera mellett látványosan, szóval a kisebb korosztály valószínűleg két pofára zabálja ezt a mozit, ami végső soron nem baj, mert messze nem egy mélységesen agyzsibbasztó mozgóképről van szó, de azért karakterben és komédiában magasabbra is ívelhetne.
A DC Szuperállatok Ligája október 2-tól elérhető a HBO Max műsorán.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
