Nemrég a Disney+-ra felkerült, eléggé félresikerült Grimcutty, ami egy internetes mém ámokfutásán keresztül ábrázol egy szülői morális pánikot. A technikai újdonságok, vagy az egyelőre még szokatlan jelenségek természetes módon képesek félelmet kelteni. Ezzel együtt pedig kiváltani egy-egy társadalmi réteg nemtetszését is, ahogy azt számos példa bizonyította már a képregényektől, a szerepjátékokon át a black metalig. A horror műfaja pedig kiváltképp alkalmas ezen félelmek bemutatására, felnagyítására. Meg persze eltúlzására is. A film kapcsán pedig eltöprengtünk, hogy vajon milyen filmek vannak még internethorror témában? És mennyire általános ezekben a filmekben a morális pánikra való reflexió? Válogatásunkbanon olyan horrorfilmek szerepelnek, ahol valamilyen internetes jelenség elevenedik meg, esetleg valamilyen internetes legendáriumból szabadult lény jelenik meg. Elsődleges szempont volt tehát a téma, így a filmek minőségéért nem minden esetben vállalunk felelősséget. Azt a készítőknek kellett volna!
1. Félelem.com (2002)
Az internet horrorfilmes listát máris a téma egyik első, és méltán hírhedtté vált alkotásával kezdjük. A Félelem.com ugyanis leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szinte minden létező médiumban és fórumon csúnyán lehúzták. Ennek megfelelően pedig a pénztáraknál is rendesen megbukott. A legtöbb kritika azt emelte ki, hogy az eredetiséget hírből sem ismeri, valamint a színészek sem sok dicséretet kaptak. Ráadásul még technikai síkon, vagy vizualitásban sem volt jó. A történet egy gonosz weboldalról szól, ami a megnyitása után 48 órát biztosít a felhasználónak az életre. Az oldalt megnyitók ennek lejárta után pedig a legnagyobb félelmük alapján haláloznak el. Ha ezt olvasva egyből a Kör ugrott be, nem véletlen. A Félelem.com továbbá erős Hetedik és 8mm vonásokat is mutat. Így talán már érthetővé is válik, miért hiányolták az eredetiséget a filmből. Ugyanakkor a szélessávú lakossági internet terjedése vagy az újra és újra előkerülő snuff pornó morális pánikja szépen tettenérhető. Minden hatalmas hibája mellett tehát sok olyan tematikus elemet tartalmaz, amik miatt a kvázi-alzsáner fontos pontjának tekinthetjük.
2. Ismerős törlése, Ismerős törölve: Sötét web (Unfriended, Unfriended: Dark Web; 2014, 2018)
A found footage, mint domináns horrorfilmes forma egészen sokáig megőrizte pozícióját. A trend kiapadásával azonban nem lépett a helyébe egy másik erős vizuális stílus. Erre leginkább az ún. screenlife filmek lennének alkalmasak, amikor a film cselekményét egy számítógép kijelzőjéről követjük. Böngészőlapokkal, chatablakokkal, webcam képekkel és időnként a marginálisan felbukkanó YouTube ajánlatokból kirajzolódó melléksztorikkal. Jópár ilyen film létezik ugyan, de a found footage-hoz hasonló dömping egyelőre elmaradt, és a thriller is igencsak kedveli ezt a formát (Profile, Keresés) Az Ismerős törlése és nem egyenes ági folytatása, az Ismerős törölve: Sötét web viszont jól él a stílus kifejezőeszközeivel.
Az első részbe egy online zaklatást átélt lány öngyilkossága után kapcsolódunk be, amikor barátai összeülnek egy általános online videóchatelésre. A virtuális szobában azonban tartózkodik még valaki, akit az istennek sem tudnak kitenni a csevegésből. A résztvevők sorra kapják a fenyegető üzeneteket, és mocskos kis sztorik kezdenek felbugyogni, amik mind kapcsolódnak az elhunyt lányhoz. A fő téma persze az online és valós személyiség, valamint az online zaklatás hatásai körül forog. Ebben a témában nem nehéz észrevenni a valós, súlyos következményekkel járó veszélyeket. Ugyanakkor a film a végén nem kicsit el is bagatellizálja a helyzetet, és a természetfeletti erők játéka sem kedvez az erőteljes hatásnak. Azonban hatáskiváltásban akadnak jó pillanatai, még ha tele is van butaságokkal.
A Sötét web alcímű folytatás egy teljesen új sztoriba kezd, ahol a főszereplővel történő furcsa eseményeket egy lopott MacBook kijelzőjén követhetjük. A dramaturgia és vászonravitel azonban nagyon is hasonló. Nem meglepő módon azonban most a dark web rejtélyes, de mégis félelmetesen vonzó világ kerül terítékre. Az egyre bonyolódó, és kezdetben még akár hihetőnek is látszó történet azonban megint csak kilógó módon emeli be a természetfelettit. Az első részhez azonban a formanyelvi kifejezőeszközök, és az elérni kívánt hatás jump scare dömpingestől is működik. Max egy kicsit szokni kell a látványt.
3. Az utolsó rítus (Host, 2020)
Az előbbi két filmtől eltérően Az utolsó rítus viszont már elejétől kezdve a természetfeletti körül forog. Miközben az elmúlt évek egyik nagy, közös online élményét emeli a cselekménybe: a Zoom meetingeket.
Frappáns módon pedig az online konferenciák mémmé vált sajátosságát is kiforgatja. A sorozatos “Itt vagy?”, “Hallasz minket?”, “Én hallak, de ti láttok?” kérdések közepette simán érezhette úgy magát az ember, mint egy szeánszon. A filmben szereplő hat brit lány pedig pontosan egy COVID korlátozások miatt online térbe száműzött szeánszot igyekszik létrehozni egy profi médium segítségével. Az utolsó rítus alig egy órájában pedig a néző egy egészen intenzív, a maximális hatásfokozásra építő őrült horrorfilmet kap. Ennél sokkal többre nem is érdemes számítani, de a vállalásait könyörtelen hatékonysággal viszi véghez. Külön öröm, hogy a jump scare-ek kifejezetten jól időzítettek és jelentőségteljesek, ugyanakkor az atmoszférateremtésre is figyeltek az alkotók. A gyorsan robogó filmben még a járványhelyzet indukálta szorongások és frusztrációk nagy teret kapnak.
4. Slender Man: Az ismeretlen rém (Slenderman, 2018)
Az internetes fórumok számos rémnek és legendának adtak életet. Közülük is legismertebb Slenderman, aki CreepyPastaként kezdte életét, majd egész korán lelkes követőtáborra lelt. Ami egyben azt is jelenti, hogy eladható, licenszelhető lett és lassan a legismertebb rémalakok panteonjába is bebetonozódik. Meg persze azt is, hogy vannak akik tényleg hisznek benne, valóságos létezőként kezelik és a nevében hajtanak végre szörnyű tetteket. A gyilkosságot is inspiráló Slenderman első saját horrorfilmje viszont minden téren félresikerült alkotás. Sem feszültségkeltésben, sem hiteles karakterek megalkotásában, sem pedig a sikeres ijesztgetésekben nem jeleskedik. Ráadásul a Slender Man: Az ismeretlen rém az internetes forrásra, vagy a neten terjedő rémtörténetek félreértésére és annak következményeire sem reflektál. Így minden téren csődöt mond, és alig-alig tartalmaz szórakoztatófaktort. Az atmoszférateremtése azért időnként egészen pofás.
5. Megan is Missing (2011)
Listánk talán minden értelemben legszélsőségesebb darabja a Megan is Missing. Szélsőséges egyrészt azért, mert minimális költségvetéséhez mérten is minimalista eszközökkel dolgozik. De azért is, mert a lista többi tagjához képest is lassan csordogál, tinilányok beszélgetéseiből álló szegmensei nem bírnak túl nagy vonzerővel. A webcam képekből kiszakadva pedig a horrorfilm látványszervezése a híradós betétekkel együtt is amatőrfilmes hatást kelt. De vélhetően ez egy szándékos húzás. Másfelől pedig a Megan is Missing azért is szélsőséges, mert egy valóban gyomorforgatóan sokkoló és felkavaró fordulattal állítja feje tetejére a film addigi folyását.
Nemcsak percekben, vagy órákban, de inkább napokban és hetekben mérhető a sokkhatás kiheverése. Az elhanyagoltságot, a szülői kommunikációhiányt és mellőzöttséget idegenekkel való chateléssel kezelő Megan története egy szomorú kórkép. Mégpedig az életünkre egyre nagyobb hatást gyakorló online jelenlétben rejlő veszélyekről. De ezzel együtt nem kicsit öncélú, hatásvadász és kizsákmányoló is.
A Megan is Missing egy falig tolt exploitatív extremitásban kiteljesedő, megvalósításában gyakran amatőr figyelemfelkeltő tanmese.
Mint film nem igazán erős, de a szemérmetlen és felkavaró brutalitást kifejezetten keresők számára egy újabb kipipálandó tétel.
6. Halálod appja (Countdown, 2019)
Mintha csak az A bolygó neve Facebook oldalról szalajtották volna a film címét. A Halálod appja olyan, mintha a Kör és a Végső állomás nem kívánt zabigyereke lenne. Ezúttal a korszellemnek megfelelően egy telefonos applikáció mondja meg letöltőjének a halála pontos idejét. Persze mindenki jót kacarászik az agyament ötleten, de az ígéret természetesen igaznak bizonyul. A főszereplő, Quinn is letölti az appot, de sorsába nem nyugszik bele, ezért útnak indul, hogy felülírja a végzetét.
Amikor szinte bárki, bármilyen appot közzétehet a letöltő piactereken, az természetesen magában rejti a veszélyt, hogy valamilyen vírust tartalmaz. Érthető tehát az a fajta szkepszis, ami az ilyen programokat övezi, bár a morális pániktól talán messze vagyunk ezesetben. Mint ahogy egy jó filmtől is. A Halálod appja végsősoron paródiaként működik a legjobban, amit a kezdeti komolyságot felváltó abszurd ötletek és hülyeségek beemelése is támogat némileg. Haverokkal pizzázós kacarászásokhoz ajánlható.
7. Pulse (eredeti japán címe: Kairo, 2001)
A lista talán legjobb és legszimbolikusabb darabjáról van szó. Még annak ellenére is, hogy a felszínen egészen bugyutának tűnő sztorinak ígérkezik. Amit pedig így lehetne összefoglalni: szellemek az internet segítségével próbálják meg átvenni az uralmat a fizikai valóságon.
A szimbólumokkal dolgozó és számos jelentésréteggel rendelkező horrorfilm ugyanakkor értelmezhető a nagyvárosokba költöző fiatalok elmagányosodás körül forgó urbánus egzisztenciális horrorjaként is.
Az amerikai remake-nek (Mezsgye) pedig gyakorlatilag nem sok köze van az eredetihez. Jóformán csak a J-horror remake boom meglovagolására szolgált, miközben szemétre dobott mindent a japán forrásmű érzelmes szimbolizmusából és csontig hatoló, lassú hatáskeltéséből. A Pulse azonban valóban félelmetes, egyedi és tartalmas filmélményt kínál.
8. Lájkolj, ossz meg, kövess! (Like. Share. Follow., 2017)
A Lájkolj, ossz meg, kövess! picit csavar az internetes veszélyek alapötletén a többiekhez képest. Itt ugyanis nem egy hétköznapi felhasználó keveredik bajba a neten, vagy egy app segítségével, hanem egy feltörekvő influenszer. Garrett romantikus kapcsolatba elegyedik egyik rajongójával, és hamarosan rá kell jönnie, hogy a követés ugyanúgy többértelmű dolog a neten, mint a való életben. A film éppen ebből a fordított szemszögből lehet érdekes. Az influenszerekkel ápolt közvetelenebbnek tűnő kapcsolat és szinte haverság könnyen toxikus viselkedésformákat ölthet, amit a Lájkolj… több-kevesebb sikerrel igyekszik megragadni. Ha kíváncsi vagy rá, az HBO Maxon meg is nézheted!
9. Lánclevél (Chain Letter, 2010)
Gyakorlatilag nem létezik ember, aki nem kapott még “Küldd tovább ezt a levelet X barátodnak, különben balszerencse ér” jellegű levelet, vagy e-mailt. De vajon ismer-e bárki olyat, akivel tényleg, bizonyíthatóan a tovább nem küldés miatt történt szerencsétlenség? Ebből minden bizonnyal kevesebb létezik. Egy régóta velünk élő jelenséget tematizált tehát 2010-ben a Lánclevél, és a nyilvánvaló városi legendaszerű parafaktort rejtő lánclevelesdi megkapta a jól megérdemelt horrorfilmes feldolgozását. A közönség viszont nem érdemelte meg azt, amit kapott. A kétezres évtized első felére jellemző tinislashert mártotta meg a torture porn jellegzetességeiben, de minden téren feledhető alkotás. A hirtelen érkező végső jelenetei pedig nem csupán kizökkentőek és durvák, de kb. ugyanennyire légbőlkapottak és indokolatlanok.
10. Hellraiser: Hellworld (2005)
A szerencsétlen csontig facsart Hellraiser franchise-nak megvoltak ugyan a korai jobb, vagy legalábbis szórakoztató pillanatai, de mára túlsúlyba került a silány folytatások keserű emléke. A sorban nyolcadik, egyenesen DVD-re érkező folytatás sem a legjobbak egyike. A sztori ráadásul nem is a franchise-hoz íródott eredetileg. A történet alapja ugyanis egy Joel Soisson novella (Dark Can’t Breathe), amelyet később vontak a Hellraiser égisze alá. Pinhead és a cenobiták ezúttal egy videójáték segítségével gyötrik a népet, azon belül is az online játékra ráfüggő fiatalokat. Nem nehéz észrevenni tehát a játékfüggőséghez kapcsolódó negatív percepciókat. Ettől ugyan nem lesz jobb a film, de a kétezres évek elejének gagyi tucathorrorjait iróniából fogyasztó közönségnek remek választás lehet ivós játékokhoz. Külön érdekessége még a filmnek, hogy Doug Bradleyt ekkor láthattuk utoljára Pinheadként, és a horrorveterán Lance Henriksen is fontos szerepet kap a filmben. Valamint főszerepben a Vikingek Lagertháját, Katheryn Winnicket láthatjuk, kisebb szerepben pedig magát Supermant, a fiatal Henry Cavillt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
