Mára szinte közhelynek számít, hogy Hollywoodot magyarok hozták létre. Pedig sok valóságalapja van. Magyar származású rendezők, producerek, stúdióalapítók egész sora vett részt az álomgyár felépítésében. Azonban ha a híres hollywoodi magyarok kerülnek szóba, sokaknak kapásból Lugosi Béla neve ugrik be. Nem is csoda, hiszen a filmtörténet egyik legikonikusabb rémalakját, Drakulát keltette életre. A vérszívó grófként halhatatlanná vált Lugosi azonban koránt sem élt példamutató, felelősségteljes életet. A korai horrorfilmek magyar sztárjának életéről, felemelkedéséről és bukásáról Koren Shadmi készített lenyűgöző képregényt. A Lugosi tömörítve veszi sorra a leghíresebb Béla életútját, sikereit, magánéleti zűrjeit és bukásait. Képregénykritikával tisztelgünk az 1882. október 20-án, azaz 140 éve született színész előtt.
Lugosi itthon
Lugosiról eddig magyar nyelven egészen kevés nagyvolumenő írás jelent meg. Egyedül egy idén, lényegében pár nappal ezelőtt megjelent monográfia lelhető fel a témában, valamint korábban a Magyar Filmintézet is belebegtette egy több mint negyven éves önéletrajz megjelenését. Sajnos cikkünk tárgya, a 2021-es Lugosi – The Rise & Fall of Hollywood’s Dracula sem érhető el még magyar nyelven. Így csak reménykedhetünk benne, hogy a magyar filmkultúra külföldön is jelentős figuráinak bemutatását zászlajára tűző Magyarok Hollywoodban sorozat részeként egyszer hozzánk is eljuthat. Már csak azért is, mert Koren Shadmi (többek közt a The Washington Post, The New York Times és Playboy lapjain is megjelent) alkotása egészen kiemelkedő minőséget képvisel. Úgy a szöveg, mint a grafika terén.
Lugostól Hollywoodig
Shadmi elbeszélésében Lugosi élete nem kronológiai sorrendben elevenedik meg. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy nem a születésétől a haláláig követhetjük a karrierjét. A képregény és így a főszereplő története az idős Lugosi visszaemlékezéseiből tárul elénk. Az emlékek felidézése viszont már időrendi sorrendben halad.
A minimalista színkezelésű képregény egyszerű, de elegáns módon segíti az időbeli tájékozódást – Lugosi életkorának egyértelmű változásai mellett. Jelenideje halvány téglavörös, szépiás színeket ölt, míg a visszaemlékezések fekete-fehérben jelennek meg.
Lugosi önként bevonul egy drogelvonó ambulanciára, ezzel pedig az első olyan hollywoodi sztárrá válik, aki nyíltan vállalja függőségét, és segítséget is kér.
A szobájában időzve elvonási tünetek gyötrik, két roham között pedig visszaemlékszik korai éveire és a karrierjére. Lényegében számot vet zűrös életével, és végül megérti ballépéseit a megváltás, megbocsájtás reményében.
Megismerhetjük az ifjú színészpalánta Blaskó Bélát, aki saját és barátai szórakoztatására tart minielőadásokat. A csibészség már ekkor sem állt tőle távol, így azt is látjuk, ahogy feltételezett kalaplopás miatt kerül zűrös helyzetbe. Ami pedig saját örömét szolgálja, egyben szülei bosszúságát is táplálja. Béla gyakran találkozott apja megvetésével, aki a nyomorból kiszakadva módos egzisztenciát teremtett családjának. A színészetet viszont nem tartja tisztességes megélhetési forrásnak. Shadmi ezt a családi konfliktust meglehetősen kemény szavakba, ezzel együtt pedig szívbe markoló panelekbe csomagolja. Nem nehéz megérteni tehát azt a dacot, és azokat kialakuló személyiségjegyeket, amik ahhoz kellettek, hogy Béla végül Budapestre meneküljön. Majd aztán a kommunista üldözés után Bécsbe, végül New Yorkba költözzön.
Mocskos anyagiak, mocskos tettek
Anyagi helyzete azonban sosem volt a toppon, mégis szeretett nagyzolni, és messzebb nyújtózni a reális lehetőségeinél. Ez a pazarló, tékozló életmód végigkísérte egész életét, és a bukásához is nagyban hozzájárult. Shadmi pedig nem rest bemutatni a folyamatos megélhetési küzdelmeit, vagy toxikus, csalárd viselkedését. Ugyanakkor mégsem ítélkezik, egyszerűen emberi valójában mutatja meg, esetleg más szereplőkön keresztül kommentálja tetteit.
Az alkotó azt is szépen érzékelteti, hogy valójában egyszerűbb ítélkezni felette, mint megérteni a viselkedése mögött meghúzódó hajtóerőket.
A már említett szülői megvetésből eredően a legapróbb sikereket is képes volt túlértékelni, és a saját erőből elért eredményeket aránytalanul megünnepelni. Hol szubtilisebb, hol nyilvánvalóbb módon láthatunk bele ebbe a működési módba, ami magában rejti a későbbi tragédiát is.
Az is nyilvánvalóvá válik a lapokon, hogy a Drakula utáni hihetetlen siker éveiben Lugosi nem feltétlenül volt szerethető figura. Ezt bizonyítja számos, rövidéletű házassága, vagy az, ahogy az utolsó feleségével bánt. Nem túlzás kijelenteni, hogy Shadmi egészen bő forrásból táplálkozó művében Lugosi manipulatív, kontrolláló és féltékeny emberként jelenik meg, akitől a nagyotmondás sem áll távol. Saját csapongó életmódját nem ismeri fel, ezzel együtt pedig semmi problémát nem lát benne. Anyagi felelőtlensége, szakmai önérvényesítő ereje pedig koránt sem képvisel olyan minőséget, mint amekkorát tulajdonít neki. Ezzel nemcsak saját, de felesége és gyereke egzisztenciáját is veszélyezteti. Amikor viszont az asszony marad távol, azonnal hűtlenséggel vádolja. Kijózanító az a fajta objektivitás és deromantizálás, amit Shadmi tanúsít a horrorikon felé. Ugyanakkor mégis van egy egészséges rajongás a Lugosiban.
Én vagyok Drakula – meg Frankenstein szörnye, meg Ygor, meg…
A filmrajongóknak persze azok lehetnek a kötet legérdekesebb részei, ahol Lugosi filmszerepei és a forgatások kerülnek előtérbe. Shadmi természetesen itt sem spórol az izgalmas, informatív részletek adagolásával.
Az már Tim Burton Ed Woodjából is kiderült, hogy a Drakula után a Universal felajánlotta neki Frankenstein szörnyének szerepét, amit visszautasított.
Későb persze úgy magyarázza ezt a képregényben is, hogy valójában ő ajánlotta Karloffot a szerepre, ezzel pedig szívességet tett neki. A rivalizálás azonban később lett a két színész életének része. Valójában sokáig baráti viszonyt ápoltak. Ennek bizonyítéka az a számos film, amikben legnagyobb sikereik után közösen szerepeltek. Majd ugyancsak egy ilyen közös produkció ugrasztott össze a feleket.
Érdekes, hogy a képregény morzsányi betekintést enged a korabeli filmgyártás hátterébe is. A producerek manipulatív kavarásába, a forgatással járó lélektani terhekkel való megküzdésbe. Vagy abba a kizsákmányoló, Drakulától is nagyobb vérszívó mentalitásba, ami szintén hozzájárult Lugosi elszeglnyedéséhez. Nyilvánvaló profitorientált okokból senki sem ajánlott magasabb fizetést neki, mint amit kezdetekben elvárt. Vagy amennyit valójában érdemelt volna.
De abból a szempontból is informatív a Lugosi, hogy a filmek bevételét és sajtóvisszhangját sem hallgatja el. Mindezt pedig gyakran konkrét filmkockák újralkotásával és megidézésével teszi meg. Ebben megint csak Tim Burton Ed Woodjára emlékeztet.
Nehéz halhatatlannak lenni
Koren Shadmi rajzai példásan segítik a sztorivezetést. A már említett színkezelésbeli, vagy filmidéző fogásain kívül is sok mindent tartogatnak a képei. Végtelenül letisztult, szabályos vonalvezetése, enyhén stilizált realista ábrázolásmódja tökéletesen passzol az életrajzi képregény elvárásaihoz.
A Lugosi – The Rise & Fall of Hollywood’s Dracula számos idézhető, emlékezetes panelt és drámai csúcspontot tartalmaz.
Hatásvadászattal pedig csak a meghatónak, szép búcsúnak szánt utolsó oldalaknál vádolható. De még ezzel együtt is érthető, miért kellett egy valóban halhatatlanná vált ikont eképpen búcsúztatni. A Lugosi tehát egy ítélkezéstől mentes, objektív rajongással megalkotott képregény, ami nem csak a film- vagy Drakula rajongókhoz szól. Szorítsunk együtt egy magyar megjelenésért.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
