Jack Gleeson kedves, intelligens, kissé félszeg ír csávó, aki úgy tűnik, legszívesebben egy pubban beszélgetett volna velünk a Comic Con színpada helyett. Azért így sem vagyunk csalódottak, hogy eltölthettünk egy szűk órát a társaságában.
Vannak köztünk olyanok, akik szerint Jack Gleeson nyári budapesti Comic Conos szereplése kissé sótlanra sikeredett. Bár az általa alakított karaktert a Trónok harcában imádtam gyűlölni vagy négy éven keresztül, az a félszeg, bajuszos, vállig érő barna hajú, zoknis-szandálos egyetemi tanársegéd küllemű figura, aki minden második mondatába beleszövi a sörök szeretetét, nem mutatott túlzott hasonlóságot az ifjú Caligulára hajazó Joffrey Baratheonnal. Átlagos ír fickó benyomását keltette inkább, aki akár ki is térhetett volna a szerepével kapcsolatos kérdések elől, mondván, ez már számára a múlt; kipipált, teljesített célkitűzés, fakuló álom, meg még amit akartok. Jack Gleeson tovább lépett, most már bábszínházat igazgat a haverjaival gyermekek számára, és van, hogy őt kell elrángatni más sztároktól teszem azt Los Angelesben, ha a (túl) sokadik sör után szúrja ki őket a kocsmában.
A beszélgetés egyik fő témája is a hétköznapi életbe való visszatérés volt, aminek indokait Gleeson 2014-es oxfordi beszédében tudományos alapossággal foglalta össze.
Mégismintha kicsit igyekezett volna finomítani a sztársággal járó dehumanizálódásra figyelmeztető kinyilvánításán: nem akart ő prédikálni, nagyon fáradt volt, talán csak túl sok változás jött túl hirtelen… A visszakozás teljesen érthető: egyrészt azért csak részt vesz újabb produkciókban, például Liam Neeson oldalán, másrészt idegszálait inkább borzolják a hétköznapok kihívásai (friss házasság, harmincadik születésnap), mint a filmipar őrülete. Apropó, a Sárkányok házát – még – nem nézi, viszont ajánlja a Grand Hotel című sorozatot, és a This is Spinal Tap (magyarul: A turné) című vígjátékot, ha valaki tippekre vágyna. Azt hiszem, ajánlanom kellett volna a Heavy túrát emellé, de ehelyett a Q&A alatt én is beálltam a Lannisterek (fantázia)világába visszaterelő sorba. Hülye, hülye, hülye! Szerencsére a többi résztvevő, aki mikrofonhoz jutott, nyitott új témák felé.
Megtudtuk, nem tartotta gáznak kinyírni szegény Joffrey-t, hiába volt még kiskorú, kedvenc söre a Guinness (de amúgy bármilyen lagerrel elvan), és el is felejtettem, hogy a 2020: A tűz birodalmában Gerard Butler is szerepel mellette (Christian Bale viszont a Batman: Kezdődik! óta hatalmas kedvence.) Van egy kérdés, amit sokkal viccesebb lenne politikusoknak feltenni, mégis mindig színészeknél kerül elő – mit loptál el innen és onnan, szól.
Nos, Gleeson egy pénzérmét, amin az ő feje szerepel, és kizárt, hogy ne tartanám mindig magamnál a helyében, hogy megforgassam a tenyeremben, amikor kezdek elbizonytalanodni.
Bár úgy tűnik, a Trónok harca és Joffrey Baratheon figurája a színész múltjának távolodó emlékképei csupán, a rajongók kedvéért szívesen tart jó hangulatú nosztalgia-tárlatvezetést belőlük. Hogy mit tervez a jövőre – például, hogy szerepel-e tervei közt az utolsó két könyv elolvasása, ha ugyan megjelennek valaha – szintén megért volna egy-egy kérdést. Talán jövőre erről is beszélgetünk vele.
Címlapkép: VIECC
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
