A Cyberpunk 2077 című videojáték spin-off sorozata, a Cyberpunk: Edgerunners anime múlt héten debütált a Netflixen. A látványos és pörgős epizódokban igazi cyberpunk stílusban követhetjük végig hőseink harcát a túlélésért. Gonosz nagyvállalatok, hackerek és törvényen kívüli bűnözők üldözik egymást, miközben egymásra licitálva ültetik be a harci implantátumaikat testükbe és számolnak le egymással véres összecsapásokban. A sűrű cselekmény mellett a történet arra is keresi a választ, hogy ebben a disztópikus világban hogyan tudunk emberek maradni. A sötét jövőkép dacára van némi reménysugár. Spoilermentes kritika.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a lengyel CD PROJEKT RED (Witcher játékok, Cyberpunk 2077) és a japán Studio Trigger közös produkcióként készítette el a Cyberpunk: Edgerunnerst, amely a Cyberpunk 2077 videojáték világában, azon belül is Night City városában játszódik. Night City rideg és könyörtelen:
a neonreklámok hideg fényében fürdő utcákon a bűn és erőszak az úr, óriás cégek, rivális bandák háborúznak egymással, és az ember csak saját magában bízhat.
A Cyberpunk Edgerunners története nemcsak harcokról vagy szabotázsokról szól, hanem emberekről és emberi sorsokról is. Az akciójelenetek mellett a forgatókönyv a kidolgozott karakterekre és fejlődésükre is hangsúlyt fektet, így lesz igazán hiteles és felkavaró David Martinez, az utcakölyök története. A város zord valóságában éli mindennapjait David, aki édesanyjával egy szűk kis lakásban lakik.
Anyja éjt nappallá téve dolgozik, hogy jobb körülményeket teremtsen fiának, David viszont szeret illegális cuccokkal kereskedni és az iskolában sem remekel. Egy váratlan tragédia folytán azonban magára marad és az életben maradásért küzdve egy csapat törvényen kívüli zsoldoshoz csapódik – ők az edgerunnerek vagy cyberpunkok. A fiatal srác élete egy csapásra megváltozik, ám a legkegyetlenebb helyzetekben is próbál ember maradni.
A forgatókönyv írói, Yoshiki Usa (SSSS.GRIDMAN, Promare) és Masahiko Otsuka (Gurren Lagann, Kill la Kill, Promare) egy nagyszerű, szívszorító és ütős történetet hoztak össze. Az Edgerunners sztorija hamar behúzza a nézőit, a világa részletgazdag, a szereplői szerethetőek és egyediek. Az akciójelenetek látványosak, habár bizonyos jelenetek elég kaotikusak és néhol nehezen kivehető, mi is történik.
A párbeszédek jól működnek, a humor néha teljesen abszurd jelenetekben tűnik fel, de mindig jól passzol.
A sorozat intrója, a különböző stílusok mixelésével szintén látványosra és szórakoztatóra sikerült, a Franz Ferdinand zenéje is remekül passzol hozzá. Az egyes részek végén lévő endinget is érdemes egyszer megnézni, az animáció és a zene még a stáblistát is feldobják. Sajnos az első néhány rész után a soundtrack már nem kiemelkedő, a sok death metal és metal zene nekem nem jött be. Viszont érdekesség, hogy sok betétdalt átvettek a Cyberpunk 2077 videojátékból.
David ugyan nem egy tipikus jófiú, hiszen korábban is meggyűlik a baja a szabályok betartásával, de a szíve a helyén van. Az elején kifejezetten naiv és elveszett, de talán emiatt, no és a többiekhez való hűsége miatt szeretik meg annyira az új csapatának tagjai. Az ő sztorija egy felnőtté (és ártatlan srácból gyilkológéppé) válás történet is, ami méltó lezárást kap a sorozatban.
A másik főhősünk, Lucy, a netrunner, azaz hacker. Ő még kevésbé illik Night City erőszakos világába, mint David, ugyanis a kemény külső alatt érzékeny lélek lakozik. Neki is megvannak a maga titkai, a tragikus múltja ellenére mégis ő az egyetlen, aki őrangyalként és morális iránytűként vezérli Davidet az útja során. Kettejük egyik első jelenete a virtuális holdbéli sétán az egyik legjobb része a sorozatnak.
Két, a valóságból elvágyódó fiatal lopott percei ezek.
Maine, a csapat vezetője vérbeli zsoldos, tele testmodifikációval, pöpec fegyverekkel, határozott fellépéssel. Az ő karaktere is remekül lett felépítve, az idő előrehaladtával sokkal emberibbé és szerethetőbbé válik. Látjuk, hogy az embereiért bármit megtenne, Davidre pedig szinte apjaként vigyáz. Pilar és Rebecca az eszelős testvérpár, Kiwi a netrunner és Dorio, a zsoldos alkotja még a csapat többi tagját. Rebecca, a szendének tűnő, de valójában teljesen őrült csajszi karaktere nagyon szórakoztató, a sorozat néhány legjobb poénja vagy beszólása neki köszönhető.
A két rivális nagyvállalat, a Milltech és Arasaka saját emberei és a civilek életét sem kímélve igyekszik megkaparintani a legújabb technológiákat és fejlesztéseket. Minél több króm van az emberben, annál erősebb és sebezhetetlenebb, ám ennek ára van. A különböző implantátumok könnyen az őrületbe kergethetik viselőjüket. David és társai is megtapasztalják ennek kockázatát és valamennyien a maguk módján küzdenek meg vele.
Night City világa látványos és hangulatos. Kisebb jelenetekből, párbeszédekből ismerjük meg apránként a várost és törvényeit. Minél több bepillantást nyerünk ebbe az univerzumba, annál inkább megerősödik bennünk, hogy itt bizony nem szeretnénk élni. Jobb lett volna még jobban megismerni ezt a világot, mind történet szempontjából, mind vizuálisan, de a hangsúly inkább David és társai történetén volt.
A sorozat azok számára is érthető és élvezhető, akik nem ismerik a Cyberpunk 2077 videojátékot, vagy az annak alapjául szolgáló szerepjátékot. Kapunk így is elég, kultikus regényekből (gondoljunk itt például a Neuromancerre) ismert cyberpunk kontentet. Az emberek nyakán van egy kis csatlakozó, amellyel rá tudnak kapcsolódni a virtuális valóságra. Az értékes adatokat vagy adatbázisokat a JÉG [Jogosultságellenőrző És (behatolás-elhárító) Gátelektronika] védi. A legtöbb ember implantátummal a testében rohangál, a virtuális valóságban él, az utcák veszélyesek, az adatlopások mindennaposak. A hackerek különböző rendszerekbe történő behatolásának vizuális megoldása meghökkentőre, de érdekesre sikerült.
A Cyberpunk: Edgerunners egy vérbeli cyberpunk anime sorozat, ami bővelkedik véres jelenetekben, erőszakban, meztelenségben és testmodifikációkban. A szerethető karakterek ugyanakkor emberibbé, a felvetett morális kérdések és dilemmák elgondolkodtatóvá teszik a történetet.
A sztoriban az edgerunnerek vagy cyberpunkok azok a mindenféle harci implantátummal rendelkező fiatalok, akik életveszélyes küldetéseket teljesítenek és mindig határaikat feszegetik. A cyberpunk kifejezés egy adott csoportra történő alkalmazása némiképp félrevezető lehet. A cyberpunk a sci-fi egyik alzsánere, egy műfaj, és korábban nem találkoztam olyan művel, ahol egy csoportot neveznének így. Természetesen menőn hangzik a cyberpunk kifejezés, de ne felejtsük el, hogy ez alapvetően egy zsáner, és nem – Bruce Bethke Cyberpunk c. novelláját leszámítva – egy adott személy, vagy csoport.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
