Az Amazon The Boys című sorozata kellő iróniával, vérrel és vulgaritással, egy jó adag posztmodernizmussal fűszerezve a szuperhős műfajt, hamar belopta magát a nézők szívébe. Ezt a stílust viszi tovább a széria animációs spin-offja is, ami a Seven (a Hét) helyett sokkal inkább koncentrál a kisemberek életére és problémáira. Modern eleme ez a csinovnyik irodalomnak (azaz a fölösleges ember), ami groteszk módon mutatja be, mennyire jelentéktelennek érezheti magát az ember egy szuperhősökkel teli világban, ahol a Compound V minden probléma forrása és megoldása is lehet egyben. The Boys: Diabolical sorozatkritika.
A The Boys: Diabolical epizódjai csak lazán kötődnek a The Boys világához. Ennek megfelelően olykor-olykor feltűnnek benne a Seven tagjai, vagy épp Billy Butcher és cimborái, de néhány rész kivételével messze nem ők állnak a sztori középpontjában. Az írók, akik között olyan neveket találunk, mint Seth Rogen (A Simpson család, Virsliparty, Preacher), Justin Roiland (Rick és Morty), Andy Samberg (Brooklyn 99, Saturday Night Live), Awkwafina (Ocean’s 8, Crazy Rich Asians), Aisha Tyler (Archer, Fear the Walking Dead) és Ilana Glazer (Broad City), akik nem féltek belemenni a Vought és a szuperhősök jelenlétének kisemberek életére gyakorolt hatásaiba.
Szinte minden rész a Vought létezésének árnyoldalait boncolgatja. Ennek megfelelően például láthatjuk, hogy milyen hatással lesz egy családra, ha a szülők a vagyon reményében kísérleti nyúlnak adják a gyerekeiket, majd egyszerűen lemondanak róluk, amikor azok haszontalannak bizonyulnak a számukra. Egy másik részben a napjainkban sem olyan ismeretlen toxikus social media jelenlét kerül nagyító alá, amikor egy fiatal pár rátalál egy csodaszerre, amitől azonnal szebbé, különlegesebbé és népszerűbbé válnak. Amikor azonban valaki kifelé akar minden áron tökéletesnek tűnni, hamar elvesznek a valódi értékek. Amint pedig elmúlik a csodaszer hatása, hirtelen szűnik meg a tömeg érdeklődése is, főszereplőink pedig rájönnek, hogy fenemód egyedül maradtak.
A mély, elgondolkodtató sztorikból persze a Boysra jellemző brutalitás sem maradhatott ki, a széria így ügyesen vegyíti a művészfilmes és popkulturális jellemvonásokat.
Mivel azonban a készítők ennyire mély kérdésekre helyezték a hangsúlyt, a sorozat jóval nehezebben emészthető, mint eredetije. A groteszk humor olykor erőltetettnek tűnik, mintha kötelező elemként passzírozták volna bele az epizódokba, amelyek középpontjában sokkal inkább emberi problémák álltak. A kíméletlen fizikai erőszak pedig számomra már csak szükségtelenül növelte még tovább a lélektani dráma által megteremtett feszültséget. Ugyanakkor érthető, hogy úgy érezték, szükség van erre annak érdekében, hogy minél nagyobb párhuzamot tudjanak vonni az eredeti széria és a spin-off között.
A kisember drámája a szuperhősök világában
Az egyik legérdekesebb dolog a sorozatban, hogy mennyire a kisemberekre koncentrál és képes lehozni a szintjükre akár a különleges képességgel rendelkező szuperhősöket is. Az egyik ilyen rész például az Aisha Tyler által jegyzett Nubian vs Nubian volt, ahol két B-kategóriás hős házassági gondjai kerültek a középpontba a kislányuk szemén keresztül. Itt láthatjuk, hogy hiába a ránézésre tökéletes élet, a mindenre megoldást nyújtó szuperképességek, a valóság gyakran nem olyan idilli, mint amilyennek kívülről tűnik. Mindeközben olyan apróságok vezetnek óriási konfliktusokhoz, minthogy elfogyott otthon a kávé. Az önző és éretlen karaktereket végül a saját gyereküknek kell ráébresztenie arra, hogy ha így folytatják, arra nem csak a kapcsolatuk fog rámenni.
Ezzel jól kontrasztba állítható az Andy Samberg által készített John and Sun-Hee. A középpontban itt is egy házaspár áll, csakhogy Nubianékkal ellentétben teljesen átlagos kisemberek olyan átlagosnak nem mondható problémákkal, mint a feleség gyógyíthatatlan halálos betegsége. A Voughtnál takarítóként dolgozó John ugyanakkor nem hajlandó lemondani a reményről és a gyógyulás érdekében kész félredobni elveit és erkölcseit, hogy megmentse feleségét. Talán mondanom sem kell, hogy gyorsan kiderül, hogy a gyógyulásért nagy árat kell fizetniük, ami egy brutális és véres harcjelenetben csúcsosodik ki.
Izgalmas látni, milyen gyorsan korruptálható valaki a gyors megoldást jelentő mindenható csodaszer ígéretével, még ha a legjobb szándék is vezérli.
Ez a gondolat pedig visszatérő eleme több epizódnak is a sorozatban. A szinte részenként változó izgalmas animációs stílusok és a groteszk módon vicces brutalitás mellett ezért van egyfajta gyomorszorító érzés, ami végigkíséri az egész évadot.
Ezt leginkább az orosz csinovnyik irodalomhoz tudnám hasoníltani, ahol a jelentéktelen kisember életét egy elhanyagolható apróság is képes teljesen felforgatni. A The Boys Presents: Diabolical esetében ez például nem egy drága köpönyeg, hanem a Compound V, ami egy szebb jövő képével kecsegtet, de csak ritkán tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Amikor pedig mégis megízlelhetjük a hatását, azért óriási árat kell fizetni.
Igazi csemege az animáció szerelmeseinek
A The Boys Presents: Diabolical többek között olyan neves animátorokat sorakoztat fel a készítői között, mint Seth Rogen, Evan Godlberg és Justin Roiland. A nyolc epizód pedig nyolc különböző animációs stílust is felvonultat a klasszikus Looney Tunes és Hanna-Barbera rajzfilmektől kezdve a már-már Studio Ghibli-szerű klasszikus animén keresztül a The Boys képregények ábrázolásmódjáig.
Utóbbit például az I’m Your Pusher című epizódban láthatjuk, amelyet ráadásul Garth Ennis, a képregények egyik eredeti írója jegyezhet.
Összefoglalás
A The Boys Presents: Diabolical tökéletesen hozza az eredeti szériában már mesteri szintre fejlesztett groteszk humort és mértéktelen brutalitást. Érdekes hátteret biztosít a világ működéséről a Vought és a Fiúk helyett a kisemberek szemszögéből, akiknek teljesen felforgatta az életét a mindenható szuperhősök létezése. Mivel az epizódok jelentős része azonban napjainkban is megosztó kérdéseket boncolgat, egyszerű kikapcsolódásnál sokkal többet tud nyújtani a nézőnek. Épp ezért viszont határozottan nem való mindenkinek.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
