Silvia Moreno-Garcia második regénye, a Mexican Gothic – Mexikói rémtörténet nemzetközi figyelmet és díjesőt hozott szerzőjének 2021-ben. Az irodalmi trendektől eltérően nem saját kultúráját keveri egy műfajba, hanem a választott zsáner hagyományait gondolja újra a történelem győztesei és vesztesei szemén keresztül. Könyvkritika.
1950-es évek, Mexikó. Itt él Noemí Taboada, aki koktélpartiról partira, egyetemi szakról szakra és férfi kísérőről kísérőre száll. Bár apja kifogásolja gondatlan viselkedését, Noemí élvezi az életet. A mozgalmas napokat egy váratlan levél zavarja meg unokatestvéréől, Catalinától. A nő azt állítja, megőrül és valami megmagyarázhatatlan dolog kísérti férje otthonában, Magaslakban.
Apja kérésére – aki amúgy sem szívleli Catalina férjét, az angol, ezüstbányászatból meggazdagodott Doyle-t – Noemí útra kel, hogy kiderítse, mi történik unokatestvérével. A Doyle-ok ősi lakjában pedig a klasszikus angol gótikus rémtörténetek – az Udolpho, az Üvöltő szelek, vagy Az otrantói kastély – legrosszabb reinkarnációját találja. Zárkozott, undok és furcsán viselkedő család, betegség mindenütt, őrület határán táncoló unokanővér és titokzatos halálesetek a Doyle család múltjában. Noemí minden bátorságát összeszedi, hogy összeillessze a gótikus kirakós darabjait, és megmentse unokanővérét férje családjától.
Silvia Moreno-Garcia hangulatában és atmoszférájában ízig-vérig brit regényt idéz így mexikói rémtörténetében.
Helyszínében, stílusában és felépítésében is hűen, autentikusan hozza a klasszikus angol gótikus regények atmoszféráját. A lélektelen szolgák leírása, a vidám, színes mexikói polgári élet szembeállítása az elzárkózó, csendes angolokkal (akik amúgy is idegenek Mexikóban, ezért gyanakodni kell rájuk), a házban megtalálható kígyó minták, és a hasonszőrű történetek jól ismert elemei, díszletei. Mind figyelmeztető jelek, melyek nemcsak Noemínek, hanem az olvasónak is szólnak, hogy tudja, hol van és mit várhat. Moreno-Garcia a véresebb, rázósabb jelenetektől sem riad vissza. A cselekmény előrehaladtával a gótikus regények méltatlanul elfeledett pszichoszexuális jeleneteit mártja gore-ba. A tudatalatti, az elrejtett vágyak kivetülései, vagy a tudat megzavarása? Valahol reméljük, hogy amit olvasunk, nem történik meg, ám sosem ennyire egyszerű az adott helyzetet megítélni.
Ha volt dolgunk jópár ilyen történettel, akkor azért könnyen lehet az az érzésünk, hogy szinte mindent láttunk, amit Moreno-Garcia mutatni tud. Amiért viszont érdemes a nevét megjegyezni az, ahogyan íróként éli és megteremti a jól ismert történetek jeleneteit, és még csavar is rajtuk.
A Mexikói rémtörténet cím számtalan potenciált rejt. Ami viszont leginkább vonzó lehet benne, hogy mexikói kultúrába vagy mondavilágba csomagolja a rémtörténeteket. Ám az író ezt nem lépi meg. Mexikó csupán a kerettörténetben jelenik meg, ott is az 50-es évek változó konzervatív-liberális életfelfogásban.
Meg is van az oka ennek a lépésnek: az angolokkal, a kontinenst elfoglaló európaiak egyikével áll szemben a hazai terepen mozgó főhősnő és családja. Konfliktusokat – az aggódó családon túl – az eugenika, azaz az áltudományos fajegészségtan adja. Ebben pedig kulturálisan ott feszül a hódító és leigázott viszonyt feszegető kolonialista olvasat.
Moreno-Garcia szimbólum szinten is eljátszik ezzel. A regénye magvát egy angolok által lakott régi házba helyezi, ami Mexikóban található. Otthon az otthonban, de felsőbbrendű betolakodó az otthonban. Vagy az “alsórendű” mutatja meg végre a felsőbb rendűnek, ráadásul annak saját közegében.
A ködös hegyen álló magányos Magaslak olyan ódon, vészjósló épületeket idéz meg, amelyekbe még olcsó falusi CSOK-ért se költözne be senki, hiszen mindjárt összeesik, és amúgy is legrosszabb rémálmaink vízióiból építették.
A könyvbeli leírásban megidéződik Daphne du Maurier Rebeccája: amikor az újdonsült de Winter asszony először pillantja meg a tragédiától terhelt lakot. A ház az áldozat, Catalina szemszögéből sem túl derűs: a hely, aminek a biztonságot nyújtó otthonává kellett volna válnia, fenyegeti, az életére tőr.
Klasszikus horror toposzok ezek, melyekből jól tudjuk, merre fog tartani a történet. Ám Moreno-Garcia némi izgalmat tud belevinni, ami miatt megéri kitartani végig.
A Mexikói rémtörténet végig pörög, csak néhol ül le – például Noemí Magaslakon kívüli ismerkedő köreinél -, és egyenesen tart a tetőpont és a megoldás fele. Itt húz meglepőt azzal, hogy a szerző nem hagyja megmagyarázhatatlan természetfeletti jelenségként a megoldást, hanem a regény kontextusában kínál rá egy értelmezhető, tudományosnak ható magyarázatot. Egy olyat, amely saját valóságunktól sem áll távol annyira.
Verdikt
A Mexican Gothic – Mexikói rémtörténet egy klasszikusnak ható gótikus regény minden jóval, amiért szeretjük a gyorsan olvasható kalandokat: kedvelhető főhős, rejtély, egzotikus de azért ismerős környezet, és némi újdonság. Nem fog zsánert ki vagy felforgatni, de egy gyorsan átélhető kalandnak belefér.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
