A jogász végzettségű Pintér Márton az izraeli önvédelmi rendszer, a Krav Maga elhivatott űzője és oktatója. Kézikönyv emberi ragadozókhoz (nem csak nőknek) címmel megjelent könyve szembeszáll a hétköznapok erőszaktevőivel, hogy senki se váljon önhibáján kívül az áldozatukká. Bemutatunk.
Alig néhány másodperc alatt történt az egész. Kései estén tekertem Budáról Pest felé a Margit hídi kerékpárúton, amikor tizenéves srácot vettem észre a sziget bejárata felől irányomba rohanni. Furcsálltam a jelenetet, mivel villamost éppen a környék sem látott, és úgy sem tűnt, mintha a fiút üldöznék. Ahogy – meglehetősen sietős tempóban – tovább gurultam, szálkás alkatú, atlétás férfi tűnt fel előttem, ahogy háromszög alakban kitolt könyökeit előre-hátra lengetve, jellegzetesen kakaskodó stílusban haladt az ellenkező irányba. Közben ugyanakkor mintha oldalra is haladt volna, a kettőnk közti távolságot folyamatosan csökkentve.
Balsejtelem kerített hatalmába, ami néhány méterrel később be is igazolódott: a fazon éppen addigra ért a sávom mellé, amire egy vonalba kerültünk (vagyis a keresztezés ragadozó-technikáját alkalmazta). Teljes tüdőből ráüvöltöttem: utólag úgy magyaráztam meg magamnak, hogy ha rosszul ismertem volna is fel a helyzetet, a legrosszabb, ami történhetett, hogy ráhozom a frászt, hülyének néz, és/vagy leanyáz – én mindenesetre nem fogom megvárni a válaszát. A kiáltás hatására a fickó megdermedt, valamit utánam szólt, de addigra valóban méterekkel elhagytam. A történet lezárását a Margit-szigetről kikanyarodó rendőrautó hozta el, amiből a szemem sarkából még épp láttam kiugrani, majd határozottan megindulni a(z ezek szerint helyesen azonosított) támadó felé.
Néhány szerencsés kivételezettől eltekintve mindannyiunknak vannak ilyen, vagy akár ennél sokkal meredekebb történetei. Azért indítottam ezzel, mert két fontos tanulságát is tartalmazza Pintér Márton Kézikönyv emberi ragadozókhoz (nem csak nőknek)-jének: az egyik az intuíció védelmező ereje, a másik pedig az Első Működő Megoldás Elvének (EMME) használata.
Akit egészségesen szocializáltak, általában ledermed a közvetlen erőszak lehetőségétől.
Talán éppen ezért hangsúlyozzák a konfliktushelyzetek megelőzésének fontosságát a racionálisan felépített önvédelmi rendszerek – a könyv írója által oktatott izraeli Krav Maga is ilyen –, valamint sulykolják a futás hasznosságát annak szégyenletességével szemben. A Kézikönyv nem akar senkiből profi bunyóst faragni, helyette azoknak a negatív beidegződéseknek a felszámolását célozza, amik a támadóik által kipécézett áldozatok megúszási esélyeit rontják.
Az áldozat sosem hibás abban, hogy célponttá vált, szögezi le a – bár önvédelmi oktatóként minden bizonnyal tiltakozna a megjelölés ellen – szakértő. Teszem azt szexuális indíttatás esetén furcsa is lenne, hogy egy kirívónak ítélt ruhadarab láttán pubertáskortól fölfelé minden férfinak vörös posztót jelentene, hogy aztán fröcskölve olvadjanak szét bennünk a mélyen rögzült morális gátlások. Így bár nem akárki válik potenciális bűnözővé, adott esetben nem zárható ki, hogy bárki lehet az. Pintér azokat az embereket hívja ragadozóknak, akik különböző okokból bántalmazzák, vagy anyagilag kihasználják áldozatukat. Káros dezinformáció, hogy ezek az emberek sikátorok mélyéről acsarkodnak: rokonok, vélt barátok, alkalmi ismerősök, akiket csak bizonyos kontextusban ismerünk, számukra alkalmas pozícióba kerülve traumatikus pillanatokat tudnak okozni.
A Kézikönyv a hétköznapokban felmerülő veszélyhelyzetek ellen kínál gyógyírt.
Ez utóbbi szakkönyvként íródott másfél évtizedes önvédelmi oktatói karriert követően, regényes jelleget így legfeljebb a való életből vett illusztrációk olvasásakor keressünk benne. Egy kőkemény személyi edző hatékonyságával olvasztotta le magáról a felesleges körítést, hogy a leghatékonyabban tudjon működni – brutális mentális tréningre számítson, aki belekezd, ami könnyen lehet, hogy egyszer majd megmenti az életét. Éppen emiatt elég sokat gondolkodik az elkövető fejével, vagyis egy olyan galaxisba kalauzol, ahol végtelen sötétség honol. Ez szemléletformáló élmény lehet, amennyiben eddig igyekeztük megkímélni magunkat a fagyos realitástól, aminek következményeként legtipikusabb ellenérvként a „Nem akarok paranoiássá válni!” félelmét vélem beazonosítani. Hiszen éppen az ismeretlentől való rettegés teszi az embert szorongóssá, amiben az abszolutóriumok territóriuma védvonal híján áll a betörő mentális kísértetekkel szemben. Nagy szívességet tesz embertársainak, aki végig mer haladni a járatlan úton, hogy aztán biztos léptekkel kalauzolja őket végig rajta. Ahogy Samuel L. Jackson szavalta a Ponyvaregényben: „Mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője.”
A hasonlatnál maradva tényleg olyan ez a könyv, mint egyfajta Biblia, amit feltehetünk a polcra, hogy krízis esetén útmutatásért elővegyünk. Nehéz, és szerencsés esetben felesleges is egyben végigdarálni. Bizonyos részei általánosak – kronologikusan nem is véletlenül kerültek a kötet elejére –, ezeket különösen hasznos lehet tanulmányozni. A későbbi fejezetek már helyzetspecifikusabbak, például zaklatókkal foglalkoznak, itt érdemes lehet lapozni, hacsak az ejtett Tinder-randi nem veszi a lapot… A záró szekcióba került a spontán agresszió taglalása, amiben ismét bárkinek bármikor része lehet: elég, ha csak rosszkor dudál rá honfitársára a pirosnál. Rosszabbik esetben ilyenkor kerülhetnek elő a hétköznapi tárgyak, mint fegyverek.
Megoldás- és információgazdag a szöveg, lassan haladtam vele magam is, mert ülepednie kellett.
Viszont megérte a türelem, mert a végére megértettem, hogy egyfajta tudatos szintre emelt, kontrollált impulzivitás előhívását célozza, ami feltehetőleg mindannyiunkban megvan, csak elnyomta a neveltetés. Ebből a szempontból hiánypótló alkotás, mert elébe megy a sérelmeknek, amit eddig magyarul ebben a formában senki nem tett meg. A jogvédő, áldozatokat segítő szervezetek a gyógyulást célozzák, az időt, a fájdalmat nem képesek visszafordítani. A kézikönyv emberi ragadozókhoz támadást indít a támadók ellen, és ehhez a tökéletes fegyver maga az olvasó.
Néhány kérdésem meg is fogalmazódott a könyv kapcsán, amikkel egy krav maga edzést követően megkerestem Marcit, ő pedig készségesen válaszolt.
Bár a könyved nem csupán a hölgyeknek szól, elsősorban az őket érintő támadásokkal foglalkozik. Ebben a tekintetben aggasztó képet mutat – férfiként mit tehetek meg azért, hogy ne váljanak áldozattá?
Sokkal többet, mint gondolnád. Soha nem tudhatod, hogy milyen formában jut el az információ valakihez, akinek később talán az életét menti meg. Ha te már rendelkezel a témában tudással, akkor bármely nő ismerősöddel vagy családtagoddal beszélgethetsz arról, hogy mi a célravezető és mi a működésképtelen magatartás önvédelmi vagy lehetséges veszélyhelyzetekben. Közvetlenül tudsz hatni bármely ismerősöd jövőbeli viselkedésére azzal, hogy ellátod őt megfelelő információval, tanácsokkal. Biztos lesz, aki tiltakozik, de ez általában az eszköztelenség érzetéből és az ehhez kapcsolódóan megélt aggódásból fakad, az információ pedig épp eszköztárat ad annak a kezébe, aki hagyja. A világot érdemes komplex módon, annak veszélyeivel együtt érdemes megismernünk, mert csak a veszélyek és határok ismerete adhat megfelelő felelős szabadságérzetet. Valójában felszabadító érzés rádöbbenni arra, hogy mennyi minden felismerhető és megelőzhető, ha van szemünk hozzá, hogy mit figyeljünk. Szinte biztos, hogy bármely nő ismerősöd tud kapcsolódni a témához, a legtöbben kinézetre és korra tekintet nélkül éltek vagy élnek meg életük során inzultust csak azért, mert nőnek születtek. Nyilván a legjobb, ha a kezükbe nyomod a könyvet, de beszélgethetsz is velük arról, hogy miként alakulnak ki a lehetséges veszélyhelyzetek, vagy hogy mit jelent a taktikai és túlélő gondolkodásmód. Ha például elmondod valakinek, hogy egy ismeretségi körbe tartozó erőszakoló milyen taktikákkal veszi rá áldozatait az együttműködésre, vagy beszélsz neki az ellentétek listája nevű stratégiáról, azzal segítesz. Megadod neki az esélyt, hogy észre tudja venni a jeleket, amikor esetleg belekerül egy potenciálisan veszélyes helyzetbe. Elmondhatod neki, hogy vélhetően mit fog érezni, tapasztalni és hogy az egyes megérzéseit miként értelmezze, a testi reakcióit hogyan kontrollálja. És persze azt is, hogy mit tegyen ilyenkor vagy hogy mi az, amit semmiképpen sem érdemes.
Személyes tapasztalatom, hogy az erőszak közvetlen lehetősége bénítóan tud hatni az emberre. Lehet ez ellen tudatosan dolgozni?
Lehet, sőt érdemes is, mert az erőszak ellen a tudatállapotod és éberséged a legfontosabb fegyvereid. Si vic et pacem, para bellum – Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Mindenki lefagy, ha váratlanul erőszakkal találkozik, sokszor még a profik is. A kérdés az, hogy mennyi ideig tartózkodsz a lefagyás állapotában, illetve van-e taktikád arra, hogy visszavedd a kontrollt a tested felett és egyáltalán, hogy megoldd a helyzetet. Ez pedig nem a fizikai önvédelmi tudásodtól függ, hanem sokkal inkább az erőszakhoz való hozzáállásodtól és tudásodtól. Vagyis attól, hogy te magad képes vagy-e szükség esetén kontrolláltan használni, illetve tudod-e, hogy mások hogyan használják az erőszakot. Minél ismeretlenebb a téma és minél nagyobb benned az ellenállás, tiltakozás, annál valószínűbb, hogy tényleges veszély esetén lefagyással válaszolsz. Ehelyett fogadd el, hogy nem minden felett van kontrollod, így afelett sem, hogy életed során részese leszel-e erőszakos helyzetnek vagy sem. Csak önmagában annak a lehetőségnek (és nem valószínűségnek!) az elfogadása, hogy minden óvintézkedés és szabály megtartása mellett is elképzelhető, hogy egyszer életed során fizikailag meg kell védened magad vagy a szeretteidet, mentálisan, pszichésen felkészültebbé tesz. Méghozzá azért, mert kevesebb időt fogsz tartózkodni a tagadás állapotában, ami az átlagember reakciója, ha erőszakkal találkozik.
Kaptál esetleg olyan visszajelzést a könyv kiadása óta, ami tovább bővíti az abban leírtakat? Akár egy tanulságos eset, személyes történet formájában?
Igen, az oldalamon (nemvagyokaldozat.hu) sok pozitív visszajelzés olvasható a vélemények között. Nem sokkal a megjelenés után egy lány jött oda hozzám az edzésen, hogy a minap hazafelé a HÉV-en megtámadták, de sikerrel alkalmazta a könyvben leírt taktikákat és ezzel elkerülte a fizikai támadást. De egy hölgy néhány hete levélben számolt be nekem róla, hogy hazafelé a HÉV-en találkozott ragadozóval, és a könyvemben leírtakat alkalmazva előzte meg a fizikai agressziót. Nem annyira régen, írta, még leblokkoltam a verbális agressziótól is, most viszont a gyomorgörcs, félelem legkisebb jele sem jelentkezett, higgadt tudtam maradni és magabiztos.
A kánikulában úgy vettem észre, gyorsabban alakul ki spontán, vagy reaktív erőszak (vagyis amikor valakinek elfogy a cérnája, és fellobban). Van bizonyos típusú támadásoknak (akár évszakos) szezonalitása, és lehet-e ezekre külön készülni?
A hőmérséklet, az időjárás természetes módon hat az emberek idegrendszerére és ha tudod, hogy vannak “bolond napok”, akkor ez az információ már a segítségedre lehet, abban, hogy a helyén kezeld az emberek viselkedését és ne menj bele indokolatlan ego harcokba. Az ilyen spontán erőszakos helyzetekben – bármilyen évszakban következnek is be – sosem az a kérdés, hogy igazad volt-e, hanem az, hogy mennyit (értsd mekkora verekedést, mennyi esetleges sérülést, gyógyulási, jogi, kártérítési vagy más procedúrát) ér meg neked az, hogy igazad legyen. Ezen felül nyilván van bizonyos szezonalitás, mert például zsebtolvajlás vagy bedrogoztatás könnyebben fordul elő egy fesztiválon, ahol sok ember és inger vesz körül bennünket, mint a hétköznapokban. Az ilyen és hasonló esetek ellen a megelőzés körében megfelelően fel lehet készülni, de ehhez megint csak érdemes átlátni, hogy a fenti bűncselekményeket milyen kontextusban, helyzetekben, hogyan készítik elő és hajtják végre. Itt is aki ilyen információkkal rendelkezik, az lesz képes felismerni egy támadást, mielőtt az ténylegesen bekövetkezik. Aki pedig képes ilyen felismerésre, az képes kilépni a folyamatból vagy más módon megakadályozni az áldozattá válást.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
