A melegekről és tapasztalataikról szóló történetekből egyre több jobb minőségű lát napvilágot, egyre nagyobb merítésből – kezdve a szívszorító drámáktól a teljesen pozitív feelgood sztorikig. Utóbbi vonalról – ahol olyan művek helyezkednek el, mint a Pszi, Simon vagy a Szeretettel, Victor – érkezik az elmúlt évek egyik legrajongottabb képregénye, a Heartstopper – Fülig beléd zúgtam. Csupaszívvel és hétköznapisággal hódított meg legalább 52 millió olvasót, nem hiába készült belőle 2022-ben Netflix sorozat, hasonló sikerrel.
Mindennek kezdete
Alice Osemant szinte mindenki képregénysorozata miatt ismeri, pedig sokkal több young adult regény kötődik nevéhez. Mindössze 19 éves volt, amikor megjelent legelső könyve, a Solitaire. A kezdőkötet annyiból is fontos a Heartstopper kapcsán, hogy ennek spin-offjaként bújt elő – hasonló úton-módon, mint Rainbow Rowell Simon Snow-ja. A sztori Tori Springről, a pesszimista tinilányról szól, akinek öccse az a Charlie Spring, aki a későbbi világsiker képregény főszereplője lesz. A két történet közötti kapcsolat kimerül ennyiben, ugyanis a Heartstopper teljesen független történetet mesél el, ezért önmagában is élvezhető.
A főhős, Charlie egy angol fiúiskolába jár és nyíltan meleg. Bár a csúfolódások abbamaradtak, még nem túl biztos magában, és érzi akadályait is melegségének. Szeretne megélni például egy igazi párkapcsolatot, olyat, amit nem kell titkolnia. Egyelőre ez nem jön össze, egészen addig a napig, amikor megismeri Nick Nelsont. Szerelem első látásra, csak van egy bökkenő: Nick a két lábon járó hetero sztereotípia! Magas, a rögbi csapat tagja, a menő fiúk a barátai és biztos, hogy csak a lányok érdeklik. Vagy mégsem? Minél több időt töltenek együtt, annál inkább megingani látszik Charlie első benyomása, de Nick önmagáról hitt identitása is. Röviden, a fiúk barátságának, majd szerelmének kibonatkozását meséli el a először Oseman.
Webcomicként indult történet hatalmas rajongótáborra tett szert Tumblrön és Tapason: legalább 52 millióan olvasták. Sőt, amikor Oseman elindította közönségi finanszírozást a legelső nyomtatott kötetre, 2 óra alatt összegyűlt a kitűzött összeg.
Mi a titka a Heartstoppernek, amiért ekkora jelenséggé tudta kinőni magát?
Egy kedves küldetés
Oseman célja, hogy olyan történetet írjon, amilyet ő is szeretett volna olvasni, amikor ő volt tini.
Mindenki megérdemelné, hogy a saját tempójában gondolhassa át az érzéseit és az identitását, és hogy ebben támogassák azok, akik körülveszik.
Ebbéli törekvései dinamikusan megjelennek a magyarul megjelent első két kötetben. Az első rész Charlie-ra koncentrál, aki egy titkos-kihasználás tengelyen mozgó kapcsolatból menekülne egy természetes, kölcsönös szereteten alapulóba. Oseman viszonylag rövidre fogja Charlie ezen törekvéseit, de ez esetben a kidolgozásnál sokkal fontosabb a végeredmény: a fiú felismeri előnytelen helyzetét és saját akaratából képes kilépni egy kihasználó kapcsolatból.
Fontos példa ez, hiszen tinédzserként főleg könnyű olyan kapcsolatokba, pusztán a szeretetvágy megéléséért bonyolódni, ami sokkal több hátránnyal, mint előnnyel jár. Egy ilyen csomaggal indul az ismerkedés útjára Charlie, amikor kezd összebarátkozni Nickkel. Oseman itt a tiniket célzó romantikus történetek történetelemeit ülteti át a két fiú hétköznapjaiba: egymás hobbijának kipróbálása, randik, bizonytalan érintések, és a “Vajon tetszem-e neki?” kérdéskörök ezeregyedik, képzeletbeli végigpörgetése.
Ezekben sokadik romantikus sztoriként nincs semmi érdekes vagy váratlan, ám nem is a fordulatokon van a hangsúly, hanem azon, ki mit hoz magával ebbe a kapcsolatba
– mint ahogyan a hétköznapi kapcsolatokban is ez a fontos, ez az, amiből építeni kell a közöst. Charlie gondolataiban mindig visszaköszönnek korábban megélt sérelmei és bizonytalanságai – tudatos írói építkezés ez -, melyek mentén aztán újabb akadályokat állít fel magának. Például legjobb barátja, Tao aggódása ellenére (fél, hogy Charlie megint csalódni fog) is megy Nick után, viszont nagyon tart attól, hogy tolakodó a fiúnak, nem tudja, meddig és hogyan mehet el alakuló kapcsolatukban.
Nick gondolataiba inkább a második kötetbe tekinthetünk be, ami még azoknak is érdekesebb lehet, akik túl vannak jónéhány melegekről szóló történeten. Oseman mondata, miszerint mindenki megérdemli, hogy a saját tempójában fedezze fel az identitását, támogató közegben, leginkább Nickre érvényes. Hetero? Meleg? Mindkettő? És ki segít ezt kitalálni? Hirtelen jött helyzet, amin Oseman íróként végigviszi karakterét, a netes keresgéléstől kezdve a felvállalás nehézségéig, majd annak felszabadító erejéig. Mély pszichologizálást nem szabad várni, a rajzok – főleg a háttér – viszont minden ebbéli szolgálatot megtesznek. A sötétebb árnyalatok és szűk terek – ami akár a nagyon szűkre vett kis panel is lehet – megidézik a bizonytalanság nyomasztó érzését – erre remek példa az a jelenet, amikor Nick megpróbálja elmagyarázni édesanyjának, miért verekedett Charlie-ért.
Amikor együtt vannak, az a megtestesült cukiság és egyben ismerős hétköznapi kedves pillanatok, amelyekre nagyon is szüksége van mindenkinek. Charlie és Nick előbb vagy utóbb, de megbeszélik felmerülő problémáikat, vagy közös megoldást találnak rájuk. Vagy ha nem egymás között beszélik át a szorongásaikat, akkor ott vannak a saját helyzetükben biztonságos példát nyújtó mellékszereplők – Tara, Tao, vagy akár Victoria, Charlie már említett nővére. A szituknak nem hangzanak leírva drámainak vagy extra izgalmasnak, de a szereplők stresszhelyzeteinek tökéletes feloldásai – ahogyan az olvasónak is egyfajta megkönnyebbülésnek érződik.
Hogyan mentette át képernyőre a Netflix?
Egy népszerű képregény manapság nem maradhat film, sőt sorozatadaptáció nélkül se. 2021 elején jelentette be a Netflix, hogy Alice Osemannal közösen nyolcrészes sorozatot forgatnak a képregényből. A cég célja a fiatal közönségnek számukra releváns, átélhető és egyben szórakoztató történeteket mesélni – elég csak a Szexoktatásra vagy az Én még sosemre gondolni. A streamingóriás a Heartstopper esetén is komolyan gondolta törekvéseit. A rajongói igények figyelembe vételével egy teljes képregényhű, szerethető adaptáció készült, amely kiérdemelte a 100%-os tetszési indexet a Rotten Tometoeson, az egyöntetűen pozitív kritikai fogadtatás mellett.
A széria ugyanis úgy ötvözi a tinisorozatok stílusjegyeit a forrásművel, hogy végig tiszteletet mutat felé. Az animált levelek vagy szívecskék nem giccses eufeminizmus, hanem a képregény kulcsjeleneteit idézik meg. Tartja az eredeti hétköznapiságát is: teljesen átlagos színészek bújtak Charlie, Nick és a többiek bőrébe – olyanok, akik akár a mi osztálytársaink is lehettek volna. Joe Locke aranyos és szerethető, mint visszahúzódó és kissé tehetetlen Charlie, a Nicket játszó Kit Connor pedig jó párja, aki csak a mosolyával be tudja ragyogni a jeleneteket. Kiemelkedik még a transz lányt, Elle-t játszó Yasmine Finney is, aki puszta jelenlétével harmóniát és megnyugvást hoz barátai életébe.
A sorozat él a több időkeret adta lehetőségekkel is és az adaptációkhoz szükséges változtatásokat is okosan alkalmazza.
Például sokkal több időt szán Charlie barátaira, akik kilépnek a korábban említett viszonyítási szerepekből, és teljesen élő karakterekké válnak. Elle iskolaváltás teljes játékidőt kap, ami az egyik olyan újítás, ami elég konfliktus ahhoz, hogy izgalmasan felépítse őt és a legjobb barát Tao, és Tara-Darcy párost is. Nick és Charlie története is számos kiegészítés kap, de ezek is az ő fejlődésük mélyítését, vagy egyes témák hangsúlyozását szolgálják. Nick például kap egy ráröppenő “kedves” barátnőt Imogen személyében, ami nem könnyíti meg saját identitáskeresését, és Charlie-t se bátorítja éppen fel. Egyes szituk jobban elhúzódnak, mint kellene – például a “hetero de mégsem, de mégis?” Charlie részéről -, de összességében egy szerethető, képregényhű adaptáció kerekedett Alice Oseman művéből. A Netflix még korántsem végzett itt: már berendelte a 2. és 3. évadot is.
Verdikt
Egyértelműen a tinédzsereket célozza a képregény és a sorozat is, ami szerethetősége és biztonságot nyújtó környezete miatt emelkedik ki a többi hasonló sztori közül. Mindkét változat megidézik azokat a pillanatokat, amelyeket mindenki átélt tinédzserként, és azokat is, amelyekre mindig vágyott volna – arra, hogy valaki támogatólag azt mondja, minden rendben lesz, nem kell izgulni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
