Emlékezetes meleg karakterek a Roboraptor szerint

Jack Harkness kapitány (Doctor Who)

Jack kapitány már akkor is flörtöl, ha levegőt vesz. Ő úgy volt a Whoniverzum ügyeletes szépfiúja, hogy közben a szexualitása valahogy egyszerre téma is volt meg nem is. A szívdöglesztő Jackről azonnal tudni lehetett, hogy nemcsak a nőkhöz vonzódik, hanem a férfiakhoz is, de később azt is megtudtuk, hogy nem veti meg a fajközi kapcsolatokat sem, így leginkább pánszexuálisként határozható meg. Bájának mibenléte talán abban (is) rejlik, hogy a sorozat 2005-ös újraindulásakor még ismeretlen szókapcsolat volt az, hogy “erőltetett LMBTQ karakterek”, a sorozat mégis különösebb külső nyomás nélkül, organikusan is igényelte, hogy a karakterei színesebbek legyenek (ugyanezt a sorozat utolsó évadai már sajnos nem mondhatták el magukról). Jack szexualitása dráma nélkül, pozitívan volt tálalva és tökéletesen ki volt aknázva, folytonos humorforrásként szolgált egyáltalán nem sértő, inkább felmagasztaló módon. A legszebb az egészben, hogy míg Jack queersége nagyon is előtérben volt, nem ez volt a fő funkciója. Jack Harkness az a klasszikus szívtipró karakter volt, akit nyíltan eyecandyként pozícionáltak elsősorban a női közönség számára, és nemcsak, hogy maradéktalanul be is töltötte ezt a szerepet, de John Barrowman alakításának hála jóval több is tudott lenni ennél. A Jack Harkness-féle jóindulatú fuckboy szerepben akkoriban még ciszheteró férfi volt a megszokott, így a jelenléte üdítően hatott, annyira, hogy később a Torchwood sorozattal spin-offot is kapott. (Széplaki Berta)

Sarah (A pontozott vonal mentén / Torokszorítósdi)

2021 egyik legnagyobb meglepetésének, és igazi rejtett gyöngyszemnek bizonyult az olasz illusztrátor, Zerocalcare első animációs sorozata, A pontozott vonal mentén. Külön örömteli volt, hogy itthon nem sokkal a sorozat előtt jelent meg Zerocalcare Torokszorítósdi című képregénye is. Mindkét történetben három régi jóbarát útját követhetjük. A mindent méla közönnyel fogadó Secco és az érzelmi túlreagálásra hajlamos Calcare mellett pedig szükség volt egy józanabb hangra is. Ezt a szerepet tölti be Sarah, aki kisgyerekkoruk óta lóg a srácokkal. A Torokszorítósdiban pedig a fiúk nem veszik észre azokat a finom, sugalmazó jeleket, amikkel az alkotó Sarah szexuális irányultságára utal. Nem is csoda, hiszen Zerocalcare minden olyan egyértelmű és sztereotíp médiareprezentációs vonástól megfosztotta Sarah-t, amiből azonnal leesne, hogy leszbikus. Egy teljesen átlagos csajként mutatja be, aki se nem túltoltan nőcis, se nem mesterkéltan maszkulin. Ráadásul a tanárnak készülő Sarah olyan valósszerű, kézzelfogható karakter, aki kompetens és határozott is. A fiúk közti dinamikát pedig kiegyensúlyozottságával és éles, néhol nyers, de hajszálpontos beszólásaival képes javítani. Mindezt pedig mindenféle manír, vagy tolakodás nélkül, a legnagyobb természetességgel. Kijózanító észrevételi mindkét műnek fontos elemei, és bárki számára megfontolandó, önvizsgálatra sarkalló erővel bírnak. (Laki Péter)

Lito Rodriguez (Sense8)

J. Michael Straczynski és a Wachowski nővérek eposzi Sense8-je amúgy is hemzseg a jobbnál jobb LMBT+ karakterektől – egy olyan sztoriban miért is ne, amiben 8 idegen valamilyen oknál fogva mentális összeköttetésben áll -, de mind közül kiemelkedik Lito Rodriguez. A sorozat világában Lito egy mexikói szappanopera sztárja, és mindig olyan macsó férfiakat alakít, akik minden helyzetben helytállnak, lövöldöznek, és ha kell, embert is ölnek. És természetesen minden nő rajtuk csüng. Lito ezt a képet nemcsak a képernyőn, hanem rajongói előtt és a médiában is tökéletesen hozza. A való életben viszont egy kicsit túl sokat is drámázó meleg férfi, aki a népszerűsége fenntartása és a tökéletes szerepek mellett csak nyugodtan szeretne élni szerelmével, Hernandóval, felvállalva kapcsolatukat. Ehelyett egy alibi barátnővel, Daniellával kell mutatkoznia és folyton heterónak tettetnie magát – mert ügynöksége szerint így adható el Mexikóban, és nem mellesleg a karrierjének sem tenne jót holmi meleg elhajlás. Nem egyszerű helyzet, de Lito szerencsére támogató közegre lel. Ál-barátnője hamar rájön, hogy őt mire használja a színésztárs, de ennek ellenére végig támogatja és non-stop rajong érte és Hernandóért. És a telepatikus képesség útján szerzett, a világ teljesen más országaiban élő új barátok is teljesen támogatják Litót. De nemcsak kapcsolatában, hanem a különleges képességgel járó kihívásokban is. Egy ilyen pozitív megközelítés nézői oldalról is bőven feltölti az embert jó érzésekkel (lásd. Heartstopper). Lito nemcsak meleg identitásában, hanem saját karakterében is sokat fejlődik. A harci helyzetekben sokat parázó férfi fokozatosan, a többiek tudása és tanítása által válik a való életben is azzá az akcióhőssé, akit nap mint nap eljátszik a mexikói telenovellákban. Izgalmas fejlődési út Litóé, ami a különböző elvárt férfi szerepek között örlődik, hogy a legvégén létrehozza saját, több mindenből táplálkozó magabiztos identitását. A szerepet pedig maga Miguel Ángel Silvestre (Narcos, A nagy pénzrablás) is emlékezetessé teszi: hol egy magát halálosan komolyan vevő, önelégült sztár, hol pedig egy mindenen pánikoló primadonna, vagy ha kell, halálkomoly akcióhős. Akár egy jeleneten belül. (Scheirich Zsófia)

Arthur Parnassus (Ház az égszínkék tengernél)

Bár nem Arthur Parnassus a regény főszereplője, mégis ő az, aki miatt a főszereplő Linus Baker lelke is megtelik boldogsággal. Arthur egy különleges gyerekeket befogadó árvaház vezetője, aki foggal-körömmel védelmezi kicsiny lakóit, bármilyen furcsák vagy ijeszőek is legyenek a külvilág számára. A homoszexualitás ebben a világban senki számára nem okoz megrökönyödést, teljesen elfogadott és hétköznapi dolog. A különleges lények létezése azonban felháborodást és félelmet keltő tényező, az emberek tele vannak előítéletekkel. Szerencsére Linus a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársaként nyílt szívvel és elfogadással tekint a mágikus lényekre, így Arthurnak már csak irányt kell mutatnia arra, hogy a papírmunka önmagában nem elég, tettekkel is segítenie kell ezeken a gyerekeken. Arthur egy csodálatos személyiség, aki végtelen türelemmel és atyai törődéssel fordul mindenki felé, aki felkeresi őt. Nélküle a Ház az égszínkék tengernél nem lenne ilyen végtelenül szeretetteljes. Ő az, aki bebizonyítja ezeknek a hányatott sorsú gyerekeknek, hogy ugyanannyit érnek, mint bárki más, és soha ne szégyenkezzenek a másságuk miatt. Óvja őket, tanítja és apai szeretettel gondoskodik róluk. Linus számára görbe tükröt mutat, felnyitja a szemét a Minisztérium eltussolt dolgai iránt és rámutat, hogyan tudna tettekkel kiállni a gyermekekért. Bátorsággal és szeretettel aranyozza be főszereplőnk lelkét, amitől nem csak neki, hanem az olvasónak is csordultig telik a szíve. (Demencze Ilona).

A Ház az égszínkék tengernél a szeretet nyelvén tanítja meg az elfogadást

Catra (She-Ra és a lázadó hercegnők)

Noelle Stevenson She-Ra rebootja egyértelműen az elmúlt évek egyik rajzfilmsorozat szenzációja, a sokszínűségtől kezdve a minden évadfináléban sírásig folytogató drámáig. És persze az olyan karakterek miatt, mint Catra. A She-Ra és a lázadó hercegnők egyik izgalmas szereplője ő, aki úgy gonosz, hogy szándékai és okai teljesen érthetőek. Ezen alapszik a rajzfilm legerősebb és legdrámaibb karakter viszonya is, gyűlölete/szeretete, amit She-Ra iránt érez. A két lány még a hercegnők otthonát fenyegető Horda kötelékében szolgáltak együtt, sőt együtt nőttek fel. Ám hiába szerették egymást, Adorát (She-Ra ember neve) mindig elismerték kivételes képességei miatt, Catra viszont csak a második lehetett mindenben. Mindezt a lányokat nevelő Shadow Weaver csak fokozta Catra számára, hiszen nyíltan a szemébe mondta, hogy sose lehet a legjobb. Miután Adora elhagyja a Hordát, mert felfedezte a lázadók segítségével, hogy ő She-Ra, Catra vegyes érzelmeket él át: szomorú, amiért egyedül maradt a Hordánál, másrészt örül, hogy Adora lelépése után végre ő is esélyt kap arra, hogy legyen valaki. Hiába van ezer meg ezer szemét húzása Catrának, mindig látni benne azt az éveken át elnyomott gyereket, aki csak némi elismerésre vágyott. Másrészt pont ez az elnyomott gyerek az, aki saját féltékenysége miatt képes akár világvégét is előidézni, a lényeg, hogy őt elismerjék végre. Békét végül pont a kisebbség érzésért felelősnek hitt Adora hozza el számára, amikor segítségével felismeri, hogy Catra csakis maga tud kibillenni a saját rossz érzéseiből. Jutalmát elnyeri a nem mellesleg példát mutató fejlődésért és bűnei feloldozásáért, ugyanis visszakapja elveszett barátnőjét, sőt közösen folytatják életüket. (Scheirich Zsófia)